2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,581,291  ·  Online: 66
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Kis sándorpapagájok bűvöletében
Nyomtatható változat!

.

Szinte nincs olyan díszmadártenyésztő Magyarországon, aki ne hallott volna Rostás Balázsról, ne olvasta volna nemzetközi szinten is kiemelkedő szakcikkeit. A szerencsések pedig az általa tenyésztett madarakat is láthatják – élőben. Állományának híre ma már határainkon túlra is eljutott, s nemesítői munkájának színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a díszmadár nagyhatalomnak számító Hollandiából is gyakran elzarándokolnak az élvonalbeli tenyésztők hozzá, hogy állományukat egy-egy ritka kis sándor mutációval gazdagítsák.
Rostás Balázs 1965-ban Vácott született, de családjában senki sem foglalkozott igazán állattartással. Tízéves korában szülei egyik ismerőséhez mentek látogatóba, ahol a férj madarászott, s a lakásban szinte nem volt olyan helyiség, ahol ne éltek volna díszpintyek különböző kalitkákban. Ez az élmény meghatározó volt a fiú számára, s szüleit oly kitartóan ostromolta, hogy azok hamarosan egy pár zebrapinttyel ajándékozták meg. A zebrapinty tenyésztésnek nagy lendületet adtak a kezdeti sikerek, így hamarosan mintegy 50 példányosra duzzadt az állomány. Idővel más fajok is megjelentek a szobájában, mint például a rizspinty és a papagájamandinák. Még az aranyveréb tartására is vállalkozott. Mindezeket, akárcsak a korallcsőrű pintyet, sikerrel szaporította. Már ekkoriban sem kizárólag színpompás tollazatuk alapján választotta a madarakat, hanem viselkedésük, belső tulajdonságaik is szerepet játszottak ebben. Ekkoriban Kiskunhalason laktak, így a szegedi TIT Díszmadártenyésztő Egyesületében vált taggá. A Szegeden rendezett díszmadár kiállítások adták akkoriban a hazai tenyésztők számára a legjelentősebb lehetőséget szaporulatuk bemutatására.
A kezdő madarász is nagy lelkesedéssel vett részt ezeken, és meghatározó élményeket, valamint ismeretségeket szerzett, később feleségét is itt ismerte meg.
Nagy lendületet jelentett az ifjú madarász karrierjében, amikor Vácra visszaköltözve a nagyszülői házban is elhelyezhette állományát, így ugyanis bővülhetett az általa tartott fajok listája különféle fű- és verébpapagájokkal. Ekkoriban a ’70-es évek végén járunk, amikor még színmutációk nemigen jutottak el hazánkba. Ám a jövő szele már megmutatkozott: Balázs különböző színű hullámos papagájokat tenyésztett, kedvencei a sárga maszkos lilák és türkizek mellett a pallidok voltak. Nimfákból pedig a szimmetrikus tarkák tenyésztésére vállalkozott, később pedig a kék vagy „népiesen” a pofafolt nélküli nimfák is benépesítették röpdéit. Eközben egyetlen már korábban hozzákerült faj tartásáról sem mondott le, így az állomány egyre csak duzzadt és duzzadt, így végül 120 különböző férőhelyen tudta elhelyezni állományát.
A rózsásfejű törpepapagájok kobalt, silver-, és golden cherry színváltozatának első hazai tenyésztője, s ő bírta szaporodásra először Magyarországon a püspöksüveges papagájt, ismertebb nevén az aratinga mitrátát. Mindez a ’80-as évek végén történt, amikor még nemigen volt madárimport Magyarországra. Ahogy azonban a határok fokozatosan átjárhatóvá váltak, úgy Rostás Balázs is – élve a lehetőségekkel – újabb és újabb ritka fajok beszerzésére vállalkozhatott. Kakaduból goffini, molukka és triton, arából zöldszárnyú, amazonból kuba-, sárgahomlokú-, panama és kékhomlokú érkezett a tenyészetbe. Emellett az akkor igen nagy becsben álló opalin rozellák is megjelentek nála, akárcsak a kína, a szakállas, a nikobár-, a nagy-, és kis sándorpapagájok, valamint különböző Pyrrhura és Poicephalus (szegál, meyers stb.) fajok. Igen büszke arra, hogy a sziklapapagájnak nemcsak a törzsalakját, hanem az igen ritka andoki (C.p.andinius) alfaját is szaporodásra bírta. Idővel egyre több faj mutációjának beszerzésére adódott alkalma, így fischer és feketefejű, valamint ékes, bourk és vörösbegyű papagájok lettek kalitkáinak, röpdéinek lakói. Eközben felsőfokú végzettséget szerzett: állattenyésztő agrármérnök lett, így szenvedélye egyben szakmájává is vált. Állattenyésztő mérnökként a nagyüzemi állattartás fogásait papagájainál nap mint nap hasznosítja. A madarászat során egyre jobban elmélyült az örökléstan rejtelmeiben, s így nála előtérbe került a mutáció-tenyésztés, mintegy tíz éven keresztül tíz pár virginiai fürjjel is újabb és újabb színváltozatokat nemesített ki a több mint 40 fajból álló papagáj állomány mellett. A rozella papagájok nemesítésének is sok évet áldozott, aminek eredménye lett az első hazánkban kitenyésztett tarka példány.
Rostás Balázs régóta nem viszi kiállításokra madarait, mivel tudomása szerint nincs magyar standard a közép nagy papagájok kategóriájában. Egy ilyen megalkotása nagy feladat, hiszen a hazai állomány felmérésén kell alapulnia, hogy azután a standardban megfogalmazott elvárások ne legyenek túlzóak a hazai állomány tekintetében. Manapság a magyar kiállítások többségén objektív bírálatokat külföldi bírók végeznek saját hazájuk fajtaleírása alapján…
A tenyésztő vallja, hogy fontos folyamatosan követni a fajtaleírásokat, hiszen ezek évről évre változnak (lásd például az AZ standardokat 50-es évektől napjainkig). Ezen belül a különböző hibákat is másként súlyozzák. 1992-ben lépett be az egyik német díszmadártenyésztő szövetségbe, az AZ-be. 2002-től szinte kizárólag kis sándorpapagájokat tenyészt, de az átmeneti idő alatt is fokozatosan alakította át az állományát, megfontoltan, türelmesen. Véleménye szerint fontos, hogy különbséget tegyünk a szaporítás és a tenyésztés között. A tenyésztés mindig egy megfontolt cél alapján, generációkon keresztül valamely tulajdonság elérését célozza meg, lehet az például a szaporasági mutatók javítása vagy éppen egy ritka szín rögzítése. Állományában előfordul huszonöt éves kis sándorpapagáj, melynek utódaival generációról generációra újabb és újabb eredményeket ér el. Ha egy-egy új színt sikerül kitenyésztenie, akkor mindig igyekszik rögzíteni azt, csak azután lép tovább. Jellemző, hogy az új színváltozatok mindig a figyelem középpontjába kerülnek.
A gazda nagy örömét leli már csak a kis sándorpapagájokban, de az út idáig sok érdekes kísérlettel volt tele, hiszen volt idő, amikor parti mejnót, szarvascsőrű madarat, sőt fűegeret, királypitont is tartott, az akvarizálásról nem is beszélve. Idővel sok ismerősre tett szert, nemcsak hazánkban, hanem határainkon túl is. Igazi kihívást jelentett számára, mikor a Kanári-szigetekre, a világhírű Loro Parkba hívták tanácsadónak, ahol a tartástechnológia és a tenyésztési feltételek tökéletesítésében munkálkodott. Négy évtizedes tenyésztői tapasztalata alapján úgy látja, hogy a hazai madarászok körében a leggyakoribb hiba az állattartási higiénia nem kellő ismerete, illetve nem megfelelő alkalmazása. Gondoljunk csak az évtizedekig használt szállító dobozokra, amelyeket közben egyszer sem fertőtlenítettek ki…Gyakori eset, hogy a hazai madarász vesz egy pár madarat, melyek a röpdében elkezdenek szaporodni, aztán 4-5 év múlva megjelennek a problémák: romló kondíció, egyre kevesebb szaporulat, s egy évtized után eljut oda a pár, hogy már egyetlen fióka sem röpül ki az odúból. Mindez azonban megelőzhető lenne az évenkénti alapos fertőtlenítéssel, mely magában foglalja az odútakarítást és az ülő rudak cseréjét is. Ráadásul, amikor a rosszul tartott madarak közül egy elpusztul, rendszerint ugyanabba a röpdébe, ugyanolyan higiéniai viszonyok mellé vásárol megint egy újat a tenyésztő, ami ismét kudarcot, majd keserűséget okoz. Igen fontos lenne a megfelelő fajválasztás is: a madarász olyan madarat tartson, melynek a tulajdonságait szereti, amelynek a lénye fogja meg.
Rostás Balázs számára a madártenyésztés egy oly szenvedély, mely már 4 évtizede életének szerves részét képzi, nem tudná elképzelni, hogy akár csak rövid ideig is felhagyna a tollasok tartásával. Amikor új házba költöztek, ő 150 papagájjal érkezett. Nem érti, hogy lehet, hogy tenyésztőtársai költözéskor gyakran az egész állományt felszámolják, ezzel több évtizednyi tenyésztői munka válik semmivé.
A szenvedélyt azonban kordában kell tartani, a tenyésztő nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a papagájok tenyésztése mellett másra, különösen a családjára is legyen ideje. De tény, ami tény sok lemondással is jár a tollasok bűvöletében való élet, így például a tévénézésről is lemondott.
Az elmúlt 40 évben, különösen az útkeresés során, míg Rostás Balázs a kis sándorpapagájok tartására még nem kötelezte el magát, mint említettük, sok fajt gondozott. 1995-ben Nagybörzsönyben egy egzotikus állatfarmon is dolgozott, ahol különféle halakat, hüllőket, kétéltűeket és kis emlősöket is szaporítottak. Életének egy érdekes színfoltja volt, amikor 1987-ben Egyiptomba utazott, ahonnan két pár fehérbarkójú cerkóffal tért haza. Érdekes volt ezeknek az állatoknak a szociális viselkedését tanulmányoznia. E faj egyedei háremben élnek, melyet alá- és fölérendelt egyedek alkotnak. A vezérhím eszik először, viszont az ő feladata elsősorban a csoport védelme. Amikor egy alkalommal két nagytestű németjuhász kutya közelített a ketrechez, a vezérhím kivált a csapatból, s bátran szembeszállt a kutyákkal – ebből mi emberek is sokat tanulhatnánk – még akkor is, ha csak a rács mögül tudott támadni az önfeláldozó uralkodó.
Rostás Balázs az elkövetkező esztendőkben is a kis sándorpapagájok tenyésztését fogja folytatni. Céljai között szerepel az opalin és a sárgafejű-sárgafarkú színváltozat kombinálása, valamint a világosszárnyúak feno-, és genotípusa közötti összefüggések tisztázása és a hamu fakó (ashen fallow) további nemesítése.

Dr. Tóth Zsigmond

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu