2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,582,521  ·  Online: 72
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A pallid rózsásfejű törpepapagáj
Nyomtatható változat!

.

Az első pallid rózsásfejű törpepapgáj 1957-ben kelt Sydney-ben. Ezt a mutációt az eumelanin 50-60%-os csökkenése jellemzi, zöld sorozatú madaraknál sárga tollazatot hoz létre, zöldes árnyalattal.
Az evezőtollak világosszürkék, a körmök világos szaruszínűek, a fartő a lutínó madarakkal ellentétben nem fehér, hanem halványkék színű. A fiókák piros szemmel kelnek ki, majd néhány nap múlva a szemük besötétedik.
Mivel Ausztráliából származik ez a mutáció, gyakran hívják ausztrál fahéjnak, illetve a megjelenése után javaslatot tettek a lime név nemzetközi használatára is, ezzel azonban az a baj, hogy csak zöld sorozatban, halványzöld madaraknál fejezi ki a mutáció jellegét, kék sorozatú madaraknál már nem.
Az első pallid madaraimat 6-7 éve vásároltam, ezek a madarak egyébként egészen sárgás színűek voltak. Ahogy visszaemlékszem azokra a madarakra, nem igen voltak eredményeim velük. Később opalin hordozó hímtől kelt opalin pallid fiatalom. E tenyészévben ismét „bevetésre készen” állnak a tenyészetemből kikopott pallidok, nagy reményeket fűzve hozzájuk.
A sárgás színű pallid madarakat viszonylag könnyű felismerni, csupán néhány nagyon ritka mutációval lehetne összekeverni (dilut például), ám a normál, zöldes pallid madarak igencsak hasonlítanak egy másik, nemhez kötött mutációhoz, a fahéjhoz. A standardjuk szerint a fahéj madarak evezőtolla barnás színű, míg a pallidoké halványszürke. Meg kell valljam, én magam azonban nagyon nehezen boldogulok velük. Bár azt hiszem, igen jól tájékozódom a színárnyalatok világában, mégis előfordulhat, hogy e két szín elkülönítésére kevésbé alkalmas a szemem. Nagyon sok fahéj madarat néztem már meg, de őszintén szólva a barnás evezőtollaik nekem alig tűnnek barnásnak, gyakran őket is szürkésbarnának látom. Meg kell jegyeznem azonban, hogy a pallidok evezőtollai sem mindig a standard-ben leírt halványszürkék, ugyanis régebben -talán az ausztrál fahéj elnevezés miatt – gyakorta keresztezték őket fahéjakkal. Egy ilyen kombináció meghatározása pedig tényleg embert próbáló feladat lehet, főleg az olyan, kihívásokkal küzdő tenyésztőnek, mint amilyen én is vagyok.
Ha a fahéj-pallid problémakörön túl is lépünk, egy másikban „süllyedhetünk” el mélyebben.
Érdemes tudnunk a mutációval kapcsolatban, hogy a pallid az ino mutációnak egy allélja. Ez azt jelenti, hogy az adott génhelyen e mutálódott génnek két formája is ismert, az ino és a pallid.
És mivel az ivari kromoszómából (X kromoszóma, amin a két allél helyet foglal) a hímeknek kettő van, a tojóknak csak egy, a hímek esetében létezik olyan, hogy a két kromoszómából az egyiken egy ino van, míg a másikon egy pallid található. Az ilyen madarat logikusan PallidInonak hívjuk. És az elmondottakból kihámozva talán szintén egyértelmű, hogy ilyen PallidIno madár soha nem lehet tojó, hiszen ahogy láttuk, neki csak egy X kromoszómája van, ahol e két mutáns génnek a közös „helyén”(genetikai szaknyelven lókuszán) csak egyik fér el. A tojó tehát vagy ino, vagy pallid.
Na már most, ezek a madarak színezetben a lutínó és a pallid színváltozat közötti átmenetet mutatják, tehát nem zöldessárgák, mint egy pallid, hanem sárgák mint egy lutínó, ám a fartövük halványkék (és nem fehér), az evezőtollaik sem tiszta fehérek, illetve a szemük sem vörös. Talán így első olvasatra soknak tűnhet a kedves Olvasónak ez, a tisztánlátás miatt azonban úgy éreztem, célszerű néhány gondolatot megosztani erről. A mellékelt képtábla és fényképek segítségével talán jobban érthetővé válnak a fent leírtak.

Varga Sándor
Nyírtura

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu