2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,807  ·  Online: 102
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Kalitantikvárium (2.)
Nyomtatható változat!

.

 Az állatkert építése, a korabeli állatházak, valamint a teljes építés befejezése az 1866-év második felére esett. Az akkori állatállomány jó részét, a növények több fajtáját is ekkorra tudták beszerezni, olykor nehézségek árán. Az Állatkert végül 1866 augusztus elején nyitotta meg kapuit a látogató közönség előtt. Ekkorra a kertben 11 nagyobb és több kisebb épület készült el, és mintegy 500 fajta állat volt látható.
Az első időkben a kertben a Kárpát-medence élővilága volt nagyrészt látható, de említésre méltó majom- és papagáj gyűjteménnyel rendelkezett a kert. Az 1870-es évek elejére kissé visszaesett a kert látogatottsága, valamint a takarmányozás nem megfelelő minősége, és az akkori állatkert gazdasági vezetése volt okolható a fejleményekért.
Ekkor Serák Károly vette át a kert irányítását, amit 1873-1906 között jóval sikeresebben irányított. 1875-ben már a főváros is „besegített” anyagilag, majd egy évvel később gróf Semsey Aladár madárházat, Hauszmann Alajos az oroszlánoknak épít házat a kertben. Különféle mutatványosok lépnek fel ebben a korszakban, és színes programokkal várják a látogatókat. 1890-től kezdve rengeteg új, különleges állatot vásárolnak, mint pl. vízilovat, orrszarvút, csimpánzokat, orángutánt, fókát, gnút. Ekkor már be tudják mutatni mindkét elefántfajt is, valamint jelentős a kertben látható medvefajok létszáma is. Abban az időben már kb. 2000 állat volt látható, ami sajnos a tartási körülmények nem megfelelő minőségéhez vezetett.
Az állatok néha zsúfoltan, szűkös ketrecekben voltak kiállítva. Újabb mélypont következett a kert életében, amit az 1909-es bezárás követett. A főváros vezetése vette végül kézbe az irányítást, létrehozva egy pénzügyi alapot, melyet később tovább növeltek, ekkor leválasztottak egy részt a mutatványosoknak, majd a megmaradó területen látványos építési, átalakítási munkálatokba kezdtek. 1910-ben megépül a Nagyszikla, melynek eredetije Gyergyószentmiklóstól kb. 40 km-re található Erdélyben. Az erdélyi motívumok ekkor jelennek meg Kós és Zrumeczky tervei után. A mai is látható, többször átépített pálmaházat Ráde és Ilsemann tervei alapján készítették el. Az újjáépített Állatkert 1912. május 20-án nyitott ki. A sajtóban Európa egyik legmodernebb állatkertjének nevezték, elsősorban az állattartás és bemutatás módja, az édes- és sós-vízi akvárium gyűjteménye miatt.
Az állatállomány igen gazdag volt: a korabeli állatkertek közül elsőként háromféle emberszabású majomfajtát mutattak be:- csimpánz, gibbon, orángután volt látható, de pávián, tarkamaki, mandrill, tarajos sül, macskafélék, rágcsálók, szarvas és őz várta a kertbe látogató közönséget.
Az 1912-ben újra megnyitott Állatkert Európa egyik legszebb és legkorszerűbb ilyen intézménye volt. Fejlődésének lendületét azonban megtörte az első világháború, majd az utána következő gazdasági válságok sorozata. Az 1930-as években azonban komoly fejlesztések történtek az akkori idők neves igazgatója, Nadler Herbert irányítása alatt. A második világháború viszont szinte teljesen elpusztította az Állatkertet: egyetlen épen maradt állatház sem akadt, a több mint kétezer állatból pedig csak tizenöt élte túl a főváros ostromát. A háború után már 1945. május elsején megnyitotta kapuit az Állatkert. Igaz, csak néhány tucat állattal, és romos épületekkel. A háborús károkat azonban az elkövetkező években lépésről lépésre sikerült helyreállítani, sőt, az 1950-es évek végén és a 60-as években már komolyabb korszerűsítésekre, fejlesztésekre is lehetőség nyílt. Ezek legnagyobb részére az állatkertészet és állatkerti ismeretterjesztés nagy egyéniségének számító Anghi Csaba főigazgatóságának idejében került sor. Az 1970-es és 1980-as évek eseményeit elsősorban az határozta meg, hogy az állatkerti szakemberek tenni akarását szigorú keretek közé szorították a kor gazdasági és társadalmi realitásai. Így a rendszerváltás idején az Állatkertre igencsak ráfért a teljes megújulás.
Ez a folyamat 1994-ben kezdődött, és mind a mai napig folytatódik, hiszen másik generáció nőtt fel, más az oktatási rendszer, és más fajok bemutatására is szükség van.
A Fővárosi Állat- és Növénykert 2016-ban ünnepli megnyitásának 150. évfordulóját. Az állatkerti szakemberek most azon dolgoznak, hogy még nagyszerűbbé varázsolják ezt a városligeti csodavilágot. Az intézmény történetében először területi bővítést is kapott az Állatkert, ami annál inkább időszerű volt, mivel az elmúlt évtizedek során az eredeti terület egyharmadát fokozatosan elcsatolták. Most azonban az Állatkertnek lehetősége van a terjeszkedésre is! S ha minden sikeresen alakul, az új területen megálmodott fejlesztések nagy része is megvalósulhat a 150. születésnapra. A cikk megírását Dr. Hanga Zoltánnak köszönhetem, akinek engedélyével készítettem a képeket.
Azt kevesen tudják róla, hogy nemcsak a kert sajtószóvivője, hanem 1990 és 1997 között az erszényeseket felügyelte, gondozta mint szakzoológus. További sikereket és szakértő munkát kívánok neki!

Koós László
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu