2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,579,213  ·  Online: 76
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A madárszoba berendezése (1. rész)
Nyomtatható változat!

.

Mivel egzótás vagyok, természetesen ennek a madárcsoportnak az elhelyezéséről szeretnék írni.

Előrebocsátom, hogy madaraink akkor fogják magukat jól érezni, és eredményes költést is akkor várhatunk tőlük, ha a szoba (szobai röpde) tágas, az elhelyezés nem zsúfolt, a higiéniai követelményeknek eleget tettünk és a madarak élőhelyi igényeit (fény, páratartalom, hőmérséklet) messzemenően kielégítettük.

Elhelyezés szerint a keleti tájolású helyiség ideális, amelyik naponta 3-4 órás közvetlen napot kap, reggel és a délelőtti órákban. A tűző délutáni nap, nyáron már nem előnyös. Madárszobánk fűthetőségét a lakók melegigénye indokolja. Jelentős részük ősztől tavaszig is költ, vagy csak akkor. Fűtetlen helyen a fiókák kihűlnek és elpusztulnak, mivel a szülők egy idő után már nem melegítik őket. Általában 20-25 °C a melegigényük, a Gould-amandináé ennél is több. A helyiség hőmérséklete egy kinti átmeneti lehűlés esetén se szálljon 15°C alá. A hagyományos fűtési módozatoknál a 15 °C megteremtése sem könnyű egy erősebb hideghullámnál. Ha a szobánk fa vagy széntüzeléssel fűtött, a kályhát kerítsük el drótfonattal, 40-50 cm-es távolság elegendő madaraink védelmében. Fűtőtestnél a 15-20 cm-es távolság már biztonságos.

Fontos, hogy madárszobánk egész éven át világos legyen, 2-es vagy 3-as ablakkal. Lehetőleg a madárszobához udvari röpde is csatlakozzon, ez több szempontból is előnyös. Madaraink napközben, tavasszal és ősszel, mikor a jó idő esetleg csak pár óra, akkor is ki tudnak járni, napfényre, levegőre. Még ennek az egy-két órának is óriási a jelentősége abban, hogy az egészségüket és színüket megtartsák. A röpdenyílást a hideg éjszakákon, de nappali lehűlések alatt is zárjuk le. A külső röpde az időjárás függvényében használható.

Madárszobánkat mesterségesen is világítanunk kell, az őszi-téli hónapokban sokszor már délutántól. A trópusi madarak a hosszú, 12-14 órás nappalokhoz szoktak és erről mondanának le a legnehezebben. Legmegfelelőbb a neonvilágítás, 2-3 db, egyenként 40 wattos fénycső elegendő. Gondoskodni kell azonban a villanyoltás utáni gyenge éjszakai fényről is. Ez egy 3-8-8 V-os villanycsengő-transzformátorról (vagy más alacsony feszültségűről) megoldható. Jómagam a fokozatkapcsolós kisfeszültségű transzformátort használtam. Így a fényerőt tetszés szerint tudtam szabályozni. Az éjszakai világítást az esetenként előforduló vadulások indokolják. A derengő, gyenge fény a madarakat nem zavarja a pihenésben, de egy esetleges riadalom esetén fellépő sérüléseknek elejét veszi.

A madárszoba berendezéséhez tartoznak a különböző nagyságú, terjedelmű faágak. Azon túl, hogy ülőalkalmatosságként szolgálnak, elősegítik, biztosítják a természetes fogást, a láb tornáztatását. Az ágakat különböző magasságban, talaj közelben, középmagasságban, mennyezet közelben helyezzük el. Rögzítésük többféle módon történhet, pl. falba erősített tartókra, dróthálóra stb. Erre a célra a fenyőágak is megfelelnek. Változó méretűek és sűrűségűek legyenek. Remek búvóhelyül szolgálnak, ami a fészeképítéskor, költéskor nem lebecsülendő előny! A jegenye, duglász, erdei és feketefenyő előnyösebb a lucnál, mivel nem hullajtják le a leveleiket. Télen, a fűtés miatt a fenyőágak hamarabb száradnak, amúgy hosszabb ideig frissek maradnak. Akár fenyőkből, akár lombhullató fákéból alakítjuk ki a madárszoba ágrendszerét, a helyiség középső légterét az ágak ne szűkítsék le, így a madarak hosszabb ideig tudnak egyhuzamban röpködni.

Dekoratív a madárszobában egy vagy több nádcsomó. A szárán, levelén tornászó madár körme jól kopik, így a körmök túlnövése elkerülhető, az erre hajlamos fajoknál, pl. muskátnál, tigrispintynél. A csomók gipszbe öntve vagy nagyméretű virágcserepekbe állítva, földdel körbetömködve helyezhetők el. Az aljzatra különböző nagyságú bokrokat és fűcsomókat is tehetünk. Nemcsak változatosabbá teszik az összképet, a földön vagy földközelben fészkelő fajoknak is jót teszünk vele. Ilyen pl. a pettyesasztrild és a korallcsőrű pinty.

Az odúkat különböző magasságokba rakjuk, a talajszinttől 2 méterig. Az igaz, hogy a talajon költő fajok általában a maguk építette fészekben költenek, a földön. Mégis az a tapasztalatom, hogy az odúk felajánlásával növeljük a választási lehetőségüket, pl. a korallcsőrű pinty nálam az aljzaton lévő odúban fészkelt. Az odúkat úgy helyezzük el, hogy a nyílásuk különböző irányba nézzen. A földön vagy földközelben költő fajok számára a nagy fűcsomókban, bokrokban, nádkévékben is kialakíthatunk fészkelő helyeket, előfordulhat, hogy igénybe veszik. A költőpárok számának mindenkor a kétszeresét vegyük odúban, előre elkészített (félkész) fészekben. Az odúkba is tegyünk némi fészekanyagot, pl. fűszénát és néhány tollat. Az elkészített fészkelési lehetőségek elősegítik madaraink költési hajlandóságát. A dupla számú fészkelési lehetőség mérsékli a fészkelőhely iránti harcot az agresszívebb fajoknál.

A madárszoba további fontos kellékei az etető, itató és fürdőedények. Legjobb, ha ezeket állványon helyezzük el, kb. 60 cm-es magasságban. Ez nem kötelező, tehetjük alacsonyabbra is, magasabbra is. Az itató- és fürdőedényeket tehetjük egymás mellé, de a mageleséget ne, mivel a kifröcsögő víztől könnyen megpenészedik. Fürdőedénynek megfelelők a kb. 30 cm átmérőjű, kb. 3 cm oldalmagasságú tálcák. A vízmagasság 2-2,5 cm lehet. Ez elegendő a fürdéshez, ugyanakkor biztonságos is, ha vannak kirepülő fiókák, nem fulladnak bele. Az itatóedények készíthetők négyszögletes vagy henger alakú, levehető fedelű, átlátszó műanyag dobozokból. Egyik oldalukon kb. 5 cm átmérőjű lyukat készítünk, a doboz aljától számítva 2,5 cm magasan. Az itatóedények számát madaraink létszáma határozza meg. Egy 50 példányból álló madárközösség számára 5-7 db elegendő. Az eleséget, ha keverékben adjuk, a fürdőedény nagyságú tálcára öntjük, amit állványon helyezünk el. Ha külön-külön etetjük az egyes magféleségeket, kisebb edényeket használunk.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ablak közelében napozási lehetőséget is biztosítsunk. Ezzel elsősorban az őszi, téli, kora tavaszi időben teszünk madarainknak nagy szolgálatot, mikor eleve kevesebb a napsütés. A napozás megoldható az ablak közelében elhelyezett faággal vagy napozóállvánnyal. Az utóbbi tetszőleges méretű, anyaga farost vagy rétegelt falemez, lábakkal.

Újvári László (Kiszombor)

2. rész »

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu