Angol neve: Jardine's Parrot Német neve: Kongopapagei Leírása: Alapszíne zöld, a homloka, a szárnyorma és a combok narancsvörös színűek, kantára, álla és a fültájék sötétbarna. A has színe egyedenként eltérő, de többnyire kékes-zöld árnyalatú, háti tollai barnás-feketék, világoszöld szegéllyel. A szárnyfedőtollak barnás-feketék, a másodrendű evezők feketés árnyalatúak, széles zöld szegéllyel, a farka 8 cm, barnás-fekete színű. Írisze narancsvörös, szeme körül fehér gyűrű látható, a felső csőrkáva szaruszínű, az alsó feketés, a lábak sötétszürkék. A tojó hasonló a hímhez, de a színei lényegesen halványabbak és az írisze barnább színű. A fiatal madarakról hiányzik a homlok, a combok és a szárnyszélek narancsvörös színezete, a tollvégek zöld szegélye keskenyebb. Hossza: 28 cm. Élőhelye: Dél-Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Észak- és Kelet Angola, Észak-Kenya. Három alfaja van: Reichenow Kongó papagáj (Poicephalus g. massaicus). Hasonlít az alapfajhoz, de a zöld színezet halványabb, sokkal kevesebb a narancsvörös szín a homlokán, sok egyed fején több apró vörös folt látható elszórtan. A szárnyak színe erős sötétzöld, világosabb szegéllyel, a hasról hiányzik a kékes szín, a hát tollazatán sokkal szélesebb a zöld szegély. Hossza: 28 cm. Élőhelye: Észak-Tanzánia felvidéke és Dél-Kenya. Neumann Kongó papagáj (Poicephalus g. fantiensis). Hasonlít az alapfajra, de a színezete egészen halvány, fakózöld. A homlok narancsvörös színe szinte teljesen hiányzik, a szárnyhajlaton és a combokon a narancsvörös szín csak foltokban látható. A hát és a szárnyak szegélye keskeny halványzöld színű, az írisze egészen sötétbarna, termete valamivel kisebb mint az előbbi fajoké. Hossza: 26 cm. Élőhelye: Libéria és Kamerun keleti része. Előfordulása: tágas erdőkben, esőerdőkben 3500 méter magasságban is megfigyelték már. Gyakran látogatják a másodlagos növényzetet és a kávéültetvényeket szegélyező magas, árnyékos fákat. Életmód: a költési időszakon kívül párban és kisebb - valamivel több, mint tíz madárból álló - csoportokban él, csak bőséges tápláléklelőhelyek közelében látható nagyobb csapatokban. Jól megfigyelhetők, amikor a pihenőhelyül szolgáló fákra, vagy fákról repülnek. Repülés közben zajosak, feltűnőek, csak táplálkozás közben csendesek, általában félénkek és óvatosak, alkalmanként 50-60 km-t is megtesznek a táplálékért. A pihenőhelyüket főleg virradat előtt hagyják el és több mint 60 egyedből álló csoportokban térnek vissza, sebesen és összehangoltan repülnek, hangos rikoltozással hívják egymást. Természetes tápláléka: magvak, dió, bogyók, gyümölcsök (olívabogyó, pálmatermés, citrusfélék), virágok és rovarok. Költési szokásai: Kenyában a költési időszak júniustól és szeptembertől novemberig tart, Tanzániában novembertől márciusig. Magas fákon fészkelnek, átlagban 9 m magasan. A régi elhagyott fészeküregeket is használják, az üregek 0,6-2,4 m mélyek. Viselkedési szokásai: csendes papagáj, hangja ritkán hallható, aktív, mozgékony. Az újonnan importált madarak az első hetekben érzékenyek és nagyon félénkek, lassan válnak kezessé, magabiztossá. Honosításukról eltérőek a vélemények, egyébként igen szívósak, ellenállóak. Nagyon játékosak, sok odafigyelést, törődést igényelnek, nagyon szeretnek rágcsálni. Jellemző rájuk, hogy kitépkedik a tollaikat, ha túlságosan kis kalitkában tartják őket, vagy amikor unatkoznak. Elhelyezése: 3x1x2 m-es röpdében, a legalacsonyabb hőmérséklet 5 fok. Tápláléka: magkeverék, hántolt rizs, zab, kanári mag, különböző kölesfélék, csíráztatott magok, édes gyümölcsök, sárgarépa, saláta, félérett kukorica, csipkebogyó, zöldeleség (tyúkhúr, gyermekláncfű), főtt tojás, piskóta és keksz a költési idő alatt. Szaporítása: gyakran problémás, vagy nem költi ki a tojásokat, vagy megöli a fiókákat. A fészekodút árnyékos, félreeső helyre tegyük, az odú mérete 24x24x50 cm, beltéri röpdében már januárban megkezdődhet a párzás, a szabadtéri röpdékben csak májustól. Fészekalja 3-4 tojás, ha az első költés sikertelen, a második általában már eredményes lesz. A költési idő 26 nap, a fészkelési idő 9-10 hét, a tojó a fészek ellenőrzésére, vizsgálatára érzékenyen reagál. A fiatal madarak gyakran tépkedik a tollaikat a felnövekedésük idején. Felhasznált irodalom: Thomas Arndt Lexikon der Papageien Drótos Tibor (Miskolc) |