2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,619  ·  Online: 106
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Hegyi (Hegyvidéki) kukorékoló
Nyomtatható változat!

Hegyi kukorékolóA hegyi kukorékoló hazája Németországban ("Bergisches Land") mely Észak-Rajna-Vesztfaliában található. Egy régi monda szerint von Berg Gróf 1190-ben, a keresztes hadjáratból hazatérve hozott magával hosszan (elnyújtottan) kukorékoló kakasokat és a tyúkjait. Mindezt azért tette, mert egy hajnalon, a hosszan kukorékoló kakas hangjára ébredtek, és ez mentette meg, az ő és társai életét, mivel így az ellenség nem tudta álmukban meglepni őket. A von Berg Gróf kastélya ebben az időben a Dhünn völgyben volt, és a közelben lévő Altenbergi kolostorban lakó barátok tenyésztésének eredményeképpen elterjedt az egész vidéken. Azért, hogy az eredeti kukorékolás hangzása és terjedelme, a tenyésztésben tovább legyen vive, évente nagy kukorékoló versenyeket rendeztek, melyek győztesei részére a Berg grófok rendkívül magas összegű díjakat adományoztak. A 19. század közepétől, erről a vidékről az új fajták meghonosítása egyre jobban kiszorította a Hegyi-kukorékolót és csak a fajtához hű tenyésztők tartották meg a fajt és tenyésztették tovább. Ennek köszönhető, hogy még ma is létezik e fajta, valamint annak, hogy egy ismert Solingeni tenyésztő Heinrich Beyer (1916-ban) megalapította a Hegyi-kukorékoló fajta tenyésztőinek egyesületét. Azért, hogy a kukorékoló hang ismét a régi erővel csengjen, és kellő hosszan legyen a fajtára jellemzően hallható, 1923-tól évente újra megrendezték a kukorékoló versenyeket. A fajta szerencsésen átvészelte a második világháborút is, önzetlen támogatók segítségével létrehozott fajta találkozókról a rádió hullámaival ország-világ tudtára adták, hogy eredeti hangjával él a fajta, és a mai napig rendeznek évente kukorékoló versenyeket.

A kakas hangján túl, a fajtára jellemző, a közepesen nagy tekintélyes, szépformájú test, korai érettség, jó húshasznosító képesség. A fajta alapvető formai jellemzője a három íves hullámzás. Az első a nyakon található, illetve annak formája képezi, a másodikat a boltíves hát képezi, a harmadikat a gazdag, hosszú saltótollakkal megrakott farok képezi.

Formai és egyéb jellemzők:
Kakas: 3-3,5 kg súlyú, feje nyújtott erős hosszú csőrrel, szeme világos piros, sötét szemhéj-szőrzettel. Taraja középnagy álló, durva nem túl mély fűrész forma. Füllebeny nem túl nagy, mandula formájú. Állebeny közepesen hosszú és vékony. Testére az ívelt vonalak a jellemzőek, valamint a nem túlzottan dús tollazat, mely a nyakon és a nyergen aranybarna, a tollvégeken koromfeketék, a hát pirosas barna, a vállak villogó aranybarnák. A fenék, a farok tollazata fekete. Zöldes fényben csillogó, a nagy szárnyfedő tollak aranybarnák, durva fekete szegélyezéssel.

Tyúk: 2-2,5 kg súlyú, éves tojóteljesítménye, az első évben 150 db, a második évben 120 db, színe fehér, a keltető tojás minimális súlya 56 gr., kotlási hajlama nincsen. A tyúk kevésbé magas tartásúnak tűnik, mivel testét majdnem vízszintesen tartja. Taraja egyszerű fűrésztaraj, mely oldalra dől. Farkát laposan, kicsit lazán hordja, tollazata a nyak, nyereg, fenék és hasi részen bársony fekete, helyenként enyhe barna beszíneződéssel.
A nagy szárny fedőtollak aranybarnák, durva fekete szegélyezéssel.

Horst Schmidt Handbuch der Nutz- und Rassehühner alapján közreadta
Zoltánfi Tibor (Vértesszöllős)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu