2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,813  ·  Online: 73
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ausztrália díszpintyei (1.) - A kákapinty, A napasztrild
Nyomtatható változat!

A kákapinty

A kákapinty Ausztráliában él. Két alfaját különböztetjük meg. A törzsalak - mely sokkal kiterjedtebb területen él mint a másik alfaj (Bathilda ruficauda) - jellemzői: piros csőr, hasonló színű a fej és a homlok is. A szem pirosas- barnás, narancs színű a szemgyűrű. A tollak a háton és a szárnyon matt-olívazöldek. A felső farkfedők pirosak fehér pöttyökkel. A mell sárgás-zöldes-fehér. A lábak is pirosak. A testen elszórtan vannak fehér pöttyök. A tojón a maszk kiterjedése kevésbé jellemző. Átlagos mérete 10cm, bár a természetben ennél akár 2 cm nagyobb is lehet. A másik alfaj (Bathilda ruficauda claerescens) színe annyiban tér el a törzsalakétól, hogy a zöld háttollak zöld színűek, míg a mell és a has inkább sárga, mint fehér. A maszk színe intenzívebb és kiterjedtebb. Sajnos a tenyésztők a két alfajt szinte teljesen összekeverték. Kezdetben az ára, később a betiltott Ausztráliából történő export miatt. Mint a többi tetszetős Ausztráliában honos fajt is a borsos ára dajkamadárral történő neveltetés miatt majdnem alkalmatlanná tették a saját fióka nevelésére. A tágas helyen kívül a sikeres költetés alapja a hangyabáb ,a tojásos nevelőeleség, és a csíráztatott mag természetesen a pintyeknek adott szokásos magkeveréken kívül. A tartásával kapcsolatban számtalan cikket olvashattunk már, így ebben a cikkben inkább a kevésbé publikált színváltozatairól ejtek néhány szót.

Színváltozatok: A legkorábban jelentkezett színváltozat az ún. sárgamaszkú. A színváltozatot világos piros csőr, sárga láb, sárga maszk és sárga felső farkfedők jellemzik. Öröklődés szempontjából recesszív tulajdonság. A nálunk még mindig nem túlságosan elterjedt tarka színváltozat. Európában Oppenborn írta le először 1978-ban. A feljegyzések szerint egy volierben tartott kákapinty csapatnál jelent meg, ahol a többszörös beltenyésztés fordult elő. Nevezetesen a fiókákat nem távolították el a volierből így sokszor szülő -gyerek párosodások fordultak elő. A beltenyésztés egyébként sok mutáció rögzítését segítette elő illetve sok új színváltozat kialakulásában játszik fontos szerepet. A veszélye viszont a károsító ágensekre való együttes reagálás. Pl. betegség szinte végigsöpör az állományon. Azonkívül a testmérete csökken és gyakoribbak a fejlődési rendellenességek. A tarka színváltozat receszíven öröklődik. Azaz ha egy vad színű madárral keresztezzük, akkor a fiókák mindegyike vad színű, de "hordozó" lesz. Azaz a rajzolatért felelős génpár egyik tagja normál viszonyokat, míg a másik gén a tarkaságot hordozza. Az F2- ben ha F1 generáció fiókáit keresztezzük egymással, akkor25% vadszínű, 25% tarka, 5o% tarkaságot hordozó lesz. Ennél a párosításnál célszerűbb az F1 fiataljait a tarka szülővel visszakeresztezni, hisz ekkor ha tarka hordozót párosítunk tarkával, akkor 5o% tarka, és 5o% tarka hordozó utódokat nyerünk, másrészt nem olyan szoros beltenyésztést végeztünk. A tarka szín alapján megkülönböztetünk sárga-, illetve fehér- tarka madarakat.
Isabell színváltozat. Elsősorban a "színérzékeny" tenyésztőket örvendeztette meg a halványabb testű és halványabb maszkszínekkel rendelkező egyedek megjelenése. Mivel drágább, mint a normál színű, de a különbség az árral arányban nem számottevő, igazán túl nagy népszerűségnek nem örvend.

A sárga színváltozat. Néhány éve tűnt fel főleg a nyugati madárpiacokon az igen tetszetős sárga színváltozat. Az általam látott madarak a sárga maszkú sárga testű színmegjelöléssel jellemezhetők. A gyakorlatilag tiszta sárga madarak öröklődésével kapcsolatos információk úgy tűnik az ára miatt elérhetetlen. A leírások alapján vannak piros maszkkal és sárga testtel rendelkező egyedek is.
Várható színváltozat a fehér. Úgy tűnik sikerül a fehér-tarka madarak szigorú céltudatos tenyésztésével csaknem teljesen fehér testű madarakat létrehozni. Néhány év múlva biztos teljes lesz a siker. Ha tenyésztéssel nem próbálkozunk meg akkor is érdemes színfoltként tartani ezt a gyönyörű madarat.

A napasztrild

Bár már 1861-ben a londoni állatkertben bemutatták ezt a fajt, mégis a kevésbé importált madarak közé tartozott, pedig a kákapintynél jóval színesebb fajról van szó. 4 alfaja van. Kettő ún. feketehasú és kettő fehérhasú. A két feketehasú és az egyik fehérhasú alfaj Ausztráliában, ott is inkább az északi részeken él. A másik fehérhasú alfaj Új Guinea déli részén található. Időről-időre ezekhez a madarakhoz lehet meglehetősen borsos áron hozzájutni. A hím homloka vörös, míg a fejtető inkább sötét szürkésbarna, vöröses színárnyalattal. A barna hát és a szárnyak is vörössel átszőttek. A farktollak és a farkfedő is vörösek. Az alsó farkfedők, a mell alsó részének a közepe alfajoktól függően fekete vagy fehér. A szemkörnyék a kantár, a fejoldalak, a torok, a mell és a hasoldalak fénylő vörösek. A csőr vörös. A tojó színei tompábbak, az alsó farkfedők és a hasalj sárgás.

Eredeti élőhelyén vagy párokban, vagy laza csoportokban él. Így tágasabb volierben több párt is együtt tarthatunk. Ez a kákapintyeknél nem feltétlenül lehetséges. Néha a hímek még kifejezetten tágas helyen is valamelyikük pusztulásáig verekednek. A napasztrild fészekalja 4-6 tojásból áll, és a fiókák 11-12 nap alatt kelnek ki, további 3 hét múlva repülnek ki a fészekből. Ennek a fajnak a tartásával inkább a tágas hellyel, több tapasztalattal rendelkező madarászok foglalkozzanak, de a kákapinty tartását bátran ajánlhatom, mert kevésbé érzékeny fajról van szó. Egyébként a két faj közötti párosítással sikerült hibrideket létrehozni ezek további tenyésztéséről illetve termékenységükről nincs adat.

Forrásmunkák: W. Fischer Die Australischen Prachtfinken, Cyril H. Rogers: Das Buch der Stubenvögel. Vargha Béla: Szövőpintyek díszpintyek.

Dr. Vörös Zéta András (Zalaegerszeg)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu