2017. szeptember 20. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,008,141  ·  Online: 44
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A díszmadarak külső élősködői
Nyomtatható változat!

A díszmadarak testén különböző paraziták élhetnek. Ezeket a parányi ízeltlábúakat két csoportba oszthatjuk.

Az egyikbe a vörös színű madártetűatkák tartoznak, ezek a madarakat csak időszakosan, vérszívás céljából keresik fel, majd elhagyják és elrejtőznek búvóhelyeiken. A másik csoportba soroljuk az atkákat, amelyek állandóan a gazdaállaton élősködnek, s ritkán hagyják el a madarat, csak olykor, ha az atkák átmásznak egy másik madárra vagy ha a gazdaállat elpusztul. Az időszakos paraziták gyakoribbak a díszmadaraknál, mint a folyamatos élősködők. Elszaporodásuknak a meleg kedvez. Vérszívással állandóan zavarják, idegesítik a madarat, sőt súlyosabb esetben pusztulást is okozhatnak. Az atkák, mivel a bőr rétegeibe hatolnak, csúnya bőrgyulladást okozhatnak. Mindkét külső parazita különösen sok kárt okoz a fiatal, növendék madaraknak, hiszen gátolják fejlődésüket. Az idősebb madarak pedig a betegség miatt kevesebb eledelt fogyasztanak és ritkábban párosodnak. A vörös madártetűatka egyébként emberre is átterjedhet.

Vörös madártetű atkák: A szabad szemmel még alig észrevehető, parányi paraziták, ha idejében nem vesszük észre őket, hihetetlen mértékben elszaporodhatnak. Kezdetben a madarakat csak éjjelente keresik fel vérszívás céljából, nappal a kalitka repedéseiben, az ülőrúdon bújnak meg. Ha túlságosan elszaporodnak, akkor nappal is felkeresik a gazdaállatot, s szinte állandóan zaklatják. Az atkák tojás és körte alakúak, amíg éhesek, inkább sárgás színűek, ahogy teleszívják magukat a madár vérével, sötétpirosak. Igen ellenállók és fejlődési alakjaik közel fél évig is elélnek táplálék nélkül. Éppen ezért, ha a kalitkát néhány hónapig üresen hagyjuk, nem szabadulunk meg az atkáktól. Petéket raknak, amelyek melegben hihetetlen gyorsan fejlődnek és napokon belül kibújnak a lárvák, amelyek rövid idő alatt felkeresik a madarat s vért szívnak. Vérszívásuk miatt a madarakon vérfogyottság, sennyvesség lép fel, az ellenálló képességük nagy mértékben csökken, s néha el is pusztulhatnak. Az atkásság jól felismerhető, ha a kalitkára éjjel fehér ruhát teszünk, mert erre a vörös madártetűatkák rátelepednek s reggel levéve a ruhát, számtalan parányi vörös pontot látunk. A paraziták olyan madarakkal hurcolhatók be, amelyek fertőzöttek. Éppen ezért tanácsos minden új jövevényt alaposan átvizsgálni, mielőtt a többi madár mellé helyezzük. A paraziták ellen ma már biztos kémiai szerekkel, - pl.: ditrifon piretrin - rendelkezünk, de mivel nem mindegy, hogy milyen hígításban alkalmazzuk a szert, ezért mindenféleképpen állatorvos segítségét kérjük a kezelésnél.

A lábrühösség: ezt a kellemetlen betegséget parányi rühatkák okozzák. Az atkák a lábak tollatlan részét fedő bőrpikkelyek alá furakodnak, s jelenlétükkel hamarosan bőrgyulladást okoznak. Először szövetnedv szivárog a kissé felemelkedett bőrpikkelyek közé a bőrfelületre, majd ez beszárad és a bőr korpásodik. A levált nem sejtmaradványok, a beszáradt szövetnedv pörkökké alakul, s a lábbőr pikkelyeit egyre jobban felemeli. A beteg láb meglehetősen viszket, az állat csipkedi s ez még inkább fokozza a pörkképződést. Előbb-utóbb a végtag megvastagszik, s olyan, mintha mész tapadt volna rá. Innen a betegség másik gyakori neve: a meszes láb.

A gyulladás miatt az állat tipeg, nehezen áll a lábán, sőt néha általános közérzeti zavarok is jelentkeznek. Az atkák a beteg állatról az egészségesre is átmásznak úgy, hogy a fertőzés az egyik állatról a másikra terjed. A meszes láb a jellegzetes tünetei miatt könnyen felismerhető. A súlyosabb esetek is viszonylag könnyen gyógyíthatók. A pörköket először meleg, glicerines vízzel kell felpuhítani, majd óvatosan eltávolítani. Kitűnő és bevált szer a ditrifon megfelelő hígítású oldata. A ditrifon megfelelő százalékos oldatának elkészítéséhez ugyancsak tanácsos az állatorvos segítségét kérni.

Kertész Dezső (Budapest)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu