2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,582,499  ·  Online: 85
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Tamburin gerle (Turtur tympanistria)
Nyomtatható változat!

A test hossza 22-23 cm, súlya 50-85 g. A homlok, a szem környéke, a torok, a mell és az alsó testrész fehér, a csőrtől a szemekig húzódó fekete szalaggal.
A test felső része sötétbarna, enyhe olajzöld színezettel. Bizonyos fényben a tollazatban irizáló lila vagy sötétebb kékes-zöld színezet jelentkezhet. A fej és a nyak szürkével futtatott, halványabb sávval szegélyezett 2 horizontális feketés szalag húzódik a hát alsó részén.

A szárnyak egészén feketés foltokat találunk. Az elsődleges evezők és az alsó szárnytollak gesztenyebarnák, melyek repülés közben erős kontrasztot alkotnak a fehér hasi résszel. A farok középső kormánytollai sötét lilásbarnák, a külsők kékes-szürkék, sötétebb sávval elválasztott szürke csúccsal. Az alsó farokfedők sötétbarnák.

Az írisz színe a barna különböző árnyalatait mutathatja. A csőr sötétbarna vagy fekete, vöröseslila heggyel. A láb lilásvörös. A tojóknál a hím fehér részei szürkék, a nyaki rész és a mell sötétebb árnyalatú, az arc pedig szürkésfehér. A csőr általában sötét vöröseslila, majdnem fekete. A test és a fej mérete a hímekénél általában valamivel kisebb. A fiatalok tollazata vörösesbarnán, vagy feketésen csíkozott. Az alsó testfél náluk szürkén pettyezett, csak a has középső területe fehér.

Főként galéria- és másodlagos erdőkben, síkságokon és a parti régiókban fordulnak elő, de megtalálhatók az erdőszéleken, valamint az ültetvények környékén is. A tengerszinttől egészen 3000 m-es magasságig is felhatolhatnak (pl. Kenya, Etiópia). Röptük halk, gyors és egyenes vonalú.
Afrika számos területén megtalálhatók. Élőhelyük végighúzódik Közép-Afrikán, a nyugati partvidéken található Szenegáltól és Gambiától egészen a keleti partvidéki Szomáliáig, a keleti partvidéken pedig egészen le Dél-Afrikáig, beleértve Biokót (Fernando Póo) és a Comoro-szigetet is.

Táplálékuk zömét különböző magvak (pl. Sorghum, Celtis, Croton), ricinus, gyümölcsök (Solanum, Syzygum) és a galambfa (Trema orientalis) termése alkotják, de megesznek kisebb testű gerincteleneket is, pl. termeszeket és különféle puhatestűeket. Főként az erdők talaján, a lombszint alatt gyűjtik táplálékukat, de a Trema bogyóit a fákról tépik le.

Általában egyedül vagy párban járnak, ritkán kis, maximum 6 fős csoportokban. Előfordul az is, hogy a Columba larvata egyedeivel társulnak.
Fészkeiket az év minden hónapjában regisztrálták, néhol azonban megfigyelhetők az adott régióra jellemző sajátosságok a fészekrakás időpontját tekintve.

A párzási időszak alatt a párok szétoszlanak, minden egyes territórium legalább 2-3 hektárnyi területet lefed. A 9 cm átmérőjű fészket megemelik, általában 2-5 m-el a talajszint fölé. A hímek és tojók közösen vesznek részt a vékony vesszők, gallyak és gyökerek összegyűjtésében és a fészek megépítésében. A költést rendszerint a tojó végzi, általában 2, ritkábban 1 krémfehér színű tojást rak. A költési idő 13-17 nap. A fiókákat naponta négyszer etetik. A fiatalok általában a 13-22. napon repülnek ki.

Először 1871-ben került Európába, a londoni állatkertbe. Sikeres tenyésztése 1903-ban az angol Butler nevéhez fűződik.

Magyarországra még nem került be nagy számban, az utóbbi néhány évben sikerült csak importálnunk néhány példányt Afrikából.

Tartása nem bonyolult, viszonylag igénytelen madár. A frissen befogott madarakat eleinte tartsuk 20-23 oC-on és később se csökkentsük a hőmérsékletet 10 oC alá, mert a hidegre igen érzékeny! A frissen behozott madarak nálunk eleinte szinte kizárólag hántolatlan rizst ettek, de a 2 hetes karanténidő alatt részben átszoktak a különböző kölesfajtákra és a fénymagra. Táplálásánál arra figyeljünk, hogy a kb. 80% mageleség mellett 20%-ban kínáljunk neki különböző gyümölcsöket és apróbb rovareleséget is!

Tenyésztése a szakirodalom szerint megegyezik a hasonló kistestű gerlékével. Költési időszakban tartsuk mindig párosával, lehetőleg tágas helyen és minél kevesebbet zavarjuk!

Remélhetőleg ez a szép és kedves faj hamarosan hazánkban is szélesebb körben elterjed.

Szegfű János

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu