Magyarország, az EU csatlakozásra készül. A kormányrendelet ennek előkészítésére született természetvédelmi szempontból. A rendelet a Washingtonban 1973. március 3-án elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Egyezmény végrehajtásáról intézkedik.

Az eddig érvényben lévő rendeletekhez képest komoly szigorításról van szó. Merőben változott a bejelentés rendje. Eddig csak a tenyészeteket kellett bejelenteni a hatóság felé, az új rendelet értelmében minden egyedet nyilvántartásba vesznek. A bejelentést az eladónak és a vevőnek egyetemlegesen meg kell tenni vásárlás, illetve eladás esetén. A bejelentést a szerzéstől, elidegenítéstől, elhullástól, megsemmisüléstől illetve szaporulat létrejöttétől számított 15 napon belül kell elvégezni.

Következő komoly változás, hogy 2003. július 1-ig a rendelet mellékleteiben szereplő fajokat egyedi jelöléssel kell ellátni. Ennek módját a rendelet 5. sz. melléklete határozza meg.

A rendelet foglalkozik még az export- és import engedélyezéssel, a nyilvántartás vezetésével, származási igazolásokkal, tenyésztői bizonylatok kiállításának rendjével, szállításra vonatkozó rendelkezésekkel, lefoglalás- elkobzással és végül a rendeletet be nem tartókkal szemben érvényesíthető jogkövetkezményekkel.

E rövid ismertető után megpróbálok egy pár gondolatot közreadni, melyet madarászoktól hallottam.

Miután a rendelet a veszélyeztetett állatok védelméről szól, bízom benne, hogy e sorok kapcsán ébresztett gondolatok ténylegesen ezen állatok hasznára válnak és megkönnyíti életüket ebben a zárt világban.

Első és legfontosabb gondolat, hogy a rendelet megalkotása előtt célszerű lett volna felvenni a kapcsolatot a madarászok érdekvédelmi szervezetével, a Magyar Díszmadár Tenyésztők Országos Szövetségével. Biztos vagyok benne, hogy az egyeztetések eredményeképpen a magyar madarászok szakmai tudása felhasználásával egy enyhébb, de mégis hatékonyabb rendelet születhetett volna.

Bejelentési kötelezettségről: Miután a születéstől számított 15 napon belül köteles a tenyésztő a szaporulatot bejelenteni, de egyedi jelöléssel is köteles ellátni az állatot, ezt csak úgy tudja megoldani, ha kétszer jelenti be a szaporulatot. Köztudott, hogy a papagájok nagy részét kb. 17-21 napos korban lehet ellátni zárt gyűrűvel. Ha előbb végezzük el a gyűrűzést, leesik a madár lábáról, ha viszont időn túl próbáljuk felhelyezni a gyűrűt ez nem fog sikerülni. Nem beszélve a gyűrű balesetveszélyességéről. Több esetről tudunk, melyben a gyűrű kapcsán az állat felakadt a röpde rácsán. A másik módszer a microchippes jelölés. Szakmai szempontból egyáltalán nem megalapozott e módszer biztonságos volta:
Befogadja-e a microchippet a madár szervezete?
A beültetés helyéhez képest a microchip elvándorolhat.
Egyes fajok értéke nem éri el a microchip árát.
A microchippes jelölést az állat teljes kitollasodása után lehet elvégezni (szállítási nehézségek, növekedés, stb.)

A jelöléssel kapcsolatban: viszonylag árban is elfogadható és a madár érdekeit nézve is a gyűrűzés tűnik jobbnak, viszont a jelölés elvégzése után a fiókát nem lehet visszatenni a szülők alá. Ebből az állatból mindenképpen kézzel nevelt fióka lesz, ezt viszont nem minden madártartó tudja vállalni. Egyedüli megoldás az lenne, ha a hatóság engedélyezné a karabineres gyűrű használatát. Ezt a fióka kifejlődését követően is fel lehet helyezni, de levenni csak roncsolással lehet. Tehát zárt gyűrűként elfogadható. Erre lehetőséget ad a rendelet 7.§ (2) bekezdése.

A meglévő állomány jelölésére úgynevezett karantén gyűrűt ír elő a törvény. Jelenleg az országba még egy darab ilyen gyűrű nem érkezett, és aki nem rendelte meg első lépcsőben, további lehetősége jelenleg nem létezik. A 2003. július 1-i dátum pedig vészesen közeledik. Miután ezek a karantén gyűrűk egy ponton el vannak gyengítve, nem biztos, hogy egy ara vagy egy kakadu nem szorítja úgy össze, hogy a lábába kerülhet.

Az elmúlt években szó volt arról, hogy a meglévő állomány jelölését az ország állja, ez sajnos nem történt meg, és komoly terhet jelent a madarászoknak.
Tenyésztők szerint a 2003. július 1-i határ tarthatatlan, miután egy szaporodási ciklus kb. 4-5 hónap. Tehát amelyik madár most tojik (karantén gyűrűt jelenleg nem lehet beszerezni), attól kb. szeptemberben lehet a fiókákat elvenni. További teher a tenyésztők számára, a microchip leolvasó. Úgy tűnik, hogy egy tenyésztőnek nincs rá szüksége, de egy példa kapcsán vizsgáljuk meg a kérdést. Vásárolok egy microchippel jelölt madarat. Miután leolvasóval nem rendelkezem elfogadom az eladó által közölt adatokat. Több év múlva ezt a madarat értékesítem. A vevő rendelkezik leolvasóval és kiderül, hogy az adatok nem azok, mint a madárba beültetett chippen. Ezzel akaratunkon kívül vétettünk a törvénynek. Ennek jogkövetkezménye 50-100 ezer forintos természetvédelmi bírság, és ezen felül a rendelet 13.§ (1) bek. B. pontja értelmében a hatóság jogában áll a problémás madár azonos fajtájú egyedeit mindösszesen lefoglalni. E gondolatokat csak vitaindítónak szántam a teljesség igénye nélkül.

Bízom benne, hogy a rendelet egy-két apró változtatásával a Magyarországon élő veszélyeztetett állatok élete könnyebb és jobb lesz.

A rendelet nagy eredménye a nyilvántartás felállítása. Hatalmas hiánypótlásról van szó. A folyamat lezárása után pontos képet kapunk a hazai állományról.
Ezen adatok birtokában nyugodtan kopogtathatunk Európa kapuján a Washingtoni Egyezménnyel kapcsolatban.

Nagy Péter (Budapest)