Az állatvilágban a madaraknak van a legnagyobb teljesítményű tüdejük. Ez a repülő életmódból adódik, mivel repülés közben a nagy energiaigény kielégítéséhez állandó oxigénellátás szükséges.

Amikor a madár lélegzik, az emberrel szemben a levegőt nem szívja a tüdőhólyagocskák zsákutcáiba, ahol az elhasznált levegővel keveredne, hanem a tüdőn át a légzsákokba tereli. A kilégzéskor a levegő másodszor is keresztüláramlik a tüdőn, és újra oxigént ad le. Így a madaraknak repülés közben szinte sohasem "fogy ki" a lélegzetük, sőt számos faj hímjei arra is képesek, hogy a levegőben énekeljenek.

Mint annyi más, a madarak légzőszerveinek szerkezete és működése is sajátosan alakult. A madarak légzőszervei terjedelmesek, felépítésük bonyolult.

Tüdejükhöz légzsákrendszer kapcsolódik, amely csökkenti a test fajsúlyát, de szerepe van a felesleges víz eltávolításában és a hőszabályozásban is. Az öt légzsák közül a kulcscsonti páratlan, a nyaki, elülső és hátulsó mellkasi, valamint a hasi légzsákok párosak. A légzsákok az izmok közé a vállövbe és a szárny csontjaiba is benyúlnak.

Repülés közben a szárnyak felemelkedésével egyidejűleg a levegő a tüdőbe tódul és ilyenkor a légzsákok is megtelnek levegővel.

A tüdő két szárnya közvetlen a testüreg háti oldalához nőtt, miközben a bordák közé is benyúlik. A levegő útja a porcos védelemmel rendelkező légcsövön (Erachea) keresztül a két főhörgőhöz vezet. A szintén porcos állományú felső gégefő a légcsőnek a nyelőcsővel szomszédos kezdeténél helyezkedik el. A főhörgők elágazásánál pedig a madarak hangadó szervét is jelentő alsó gégefő található.

A főhörgők hasi és háti hörgőcsoportok formájában mindkét tüdőszárnyat behálózzák. A hasi és háti hörgőcsoportok között a szoros kapcsolatot a párhuzamosan futó tüdősíkok biztosítják.

A madártüdő merev szervnek mondható, mivel a légzőmozgásokat a légzsákok végzik, térfogatváltozás kiváltképpen a hasi légzsákpárra jellemző.

Subsics Bence (Szombathely)