2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,052  ·  Online: 101
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ismerjük meg hazai pintyféléinket! A zöldike (Carduelis chloris)
Nyomtatható változat!

Rendszertani besorolása

Rend: Énekesmadár-alakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
angol neve: European Greenfinch
német neve: Grünling
Védett. Eszmei értéke: 10 000 Ft.

Elterjedése

Szinte egész Európában elterjedt faj, de Észak-Európában Skandinávia déli részeinek kivételével már nem költ. Európán kívül KisÁzsiában, Észak-Afrikában (pl.: Nílus-delta) is fészkel. Ázsiában Kazahsztánig előfordul. Több alfaja ismert. A C. c. chloris északi elterjedése a Brit-szigetektől, Dél-Skandináviától egészen a Fehér-tenger déli részéig tart. Ez az alfaj jellemző Franciaország északi, Németország déli területein is. Az terület déli határát Svájc, Korzika, Szardínia vonala jelenti. Ausztriában és hazánk középső területein és Románia északi régiójában is ez az alfaj él. A C. c. aurantiiventris az előzőtől délebbre fészkel, főként Dél-Európában és Észak-Afrikában (Marokkó, Algéria, Tunézia). A C. c. chlorotica a Közel-Keleten (Szíriától Libanontól délebbre Jordániában és Izrael középső részén) költ. A C. c. turkestanicus a Krím-félszigettől Irán északi részéig, Közép-Ázsiában és Oroszország déli részén él.

Leírása

Tipikus pintyféle, fejlett kúpcsőrrel. Testhossza 15 cm. Az öreg hím tollazata élénkzöld, a szárnyán és a farktollakon világossárga foltok díszlenek. A farcsík zöldessárga. A tojó színezete fakóbb, szürkés-zöld. A repülős fiatal madarak szürkések, hosszanti sávozással.

Az első éves madarak farktollai hegyes végűek, keskenyek. Ha a zöldes szegélyű külső kézfedőtollak hegyük felé szürkék, akkor hím, ha barnás-szürkék akkor a madár ivara tojó. Az első éves madarak fiókszárnyában nincs sárga szín, legfeljebb kevés sárgásfehér árnyalat.

Az felnőtt madarak farktollai szélesek, lekerekítettek, tompán végződnek. A fiókszárnyban megjelenik a sárga szín. Az elsőrendű evezők feletti szárnyfedők színezete egységes. Az öreg hím szélső három farktollában a sárga szín hosszában eléri a sötétebb tollszárat. A fiókszárny nagytollának és fedőjének külső zászlói csaknem egységesen sárgák. A farktollak élénksége vagy kopása egységes. A második éves hím fiókszárnyának mintázata hasonló az első éves hím őszi tollazatához, de a farktollak a tél végén, a tavasz elején erősebben kopottak, a középső hegyes és keskeny. A tojó korát nehezebben lehet elkülöníteni. A második éves tojón tavasszal ha maradtak fiatalkori farktollak, akkor ezek kopottak és keskenyek, hegyesek. Az öreg tojó 3-5. kézevező külső zászlójának leginkább a külső széle sárga. A szélső három farktollon a sárga szín nem éri el, vagy csak néhány mm-es szakaszon érinti a sötét tollszárat.

Élőhelye

Hazánkban gyakori fészkelő. A zárt lombkoronájú erdők (pl.: bükkösök, tölgy-kőris-szil ligeterdők), a középhegységi területek magasabb régiói és a nyílt, fátlan pusztaságok kivételével szinte mindenütt előfordul. Tipikus élőhelye a ligetes, bokrokkal, fákkal tagolt területek. Az utóbbi évtizedekben "kultúrakövető" fajjá vált, jellegzetes madara a városi parkoknak, utcai fasoroknak, kertségeknek, temetőknek.

Noha lombos fákon is fészkel, parkokban, egyéb lakott területen lévő faállományokban, elsősorban az örökzöldeken költ. Olykor a fészek alig 1 méter magasságra épül. A fészek elkészülte után a tojó általában 5 tojást rak le, majd egyedül költ. A hím - a pintyfélékre jellemző módon - eteti a kotló párját. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, és kb. ugyanennyi idő után hagyják el a fészket. Mindkét szülő eteti a fiókákat. A szaporodási időszakban a fiatalok etetése puha magvakkal, rovarokkal történik, más időszakban a magfogyasztás jellemző. Erős csőrével erdei fák (pl.: bükkmakk) és kórós növények magját is fogyasztja. Napraforgó táblákon csapatokban is megjelenik. Szívesen jár téli madáretetőre, elsősorban napraforgóért. E sorok írója (Juhász L.) debreceni kertjében több éven át a téli madáretetés után is tett ki napraforgót az etetőbe. Amíg az etetés tartott (egészen augusztusig), a zöldikék naponta rendszeresen látogatták az etetőt és a kitett itatót. Utóbbinak a vizét naponta kellett frissíteni. Az idős madarak mellett a fiatalok önállósodása után a fiókák is megjelentek az etetőnél. Érdemes tehát a zöldikéket (és az ugyancsak nyáron is etetőt látogató tengeliceket) a téli időszakon túl is táplálékkal kínálni. Tavasszal és nyáron a madarak egészen szelíddé válnak, akár néhány méter távolságba is bevárják az embert, miközben tovább táplálkoznak az etetőben. Ilyen módon akár külső "családtagokká" is válhatnak.
A zöldike hímek éneke jellegzetes, a madarászok tavasszal az elnyújtott hangokat zsírozásnak hívják. A hímek énekében gyakran hallhatók a jól kivehető "csíííz" strófák. A hímek erősen tartják a territóriumot, a párkapcsolat azonban leginkább szezonális.

A zöldike ritkán spontán is kereszteződik más, rokon pintyfélékkel. 1999. telén etetőnél cikkünk egyik szerzője (Juhász L.) madárgyűrűzés közben a mellékelt képen látható madarat fogta. A madárról habitusa, színezete, nagysága alapján okkal tételezzük fel, hogy tengelic-zöldike hibrid.

Vonulása, állománynagyság

Állandó fajnak tekinthető, de őszi-téli időszakban kóborlása, nagyobb mozgalmai is megfigyelhetők. Augusztusban már megkezdődik a hazai állomány kóborlása. Csapatokba verődve látogatják a még be nem szántott gabonatarlókat. Látványosabb mozgalmai, a vonulás a nyárvégi-ősz eleji vedlés után erősödik fel. Ha a tél hosszú és havas, akkor nagyobb csapatokban lepik el a gazos, kórókkal tagolt parlagokat, és ekkor a téli etetőn is jelentős számban gyülekeznek. Ilyen jelenséget tapasztaltunk a 2002/2003-as télen is. A Kárpát-medencében költő állomány délebbre húzódik, ezek helyét az északról érkezők veszik át. Az őszi-téli időszakban nagyobb vegyes pintycsapatokban is jár.

A zöldike hazai állományát 200-250 000 párra teszik. Európai állományát 12-15 millió párra becsülik. A hazai téli állománya jelentősen felduzzad az északról érkező madarakkal. Tavaszi vonulása már február végétől megkezdődik és akár április első hetéig is elhúzódhat. Vegyes pintycsapatokban láthatók leginkább.

Tartása

A tartás, tenyésztés összegzését külföldi tapasztalatok, publikációk alapján összegezzük. Ahhoz, hogy a zöldikék jól érezzék magukat, mindenképpen szükség van egy nagyobb röpdére, mely lehet egy szobavolier, ám a legideálisabb számára a kerti volier. Tenyészmadarak tartásához külföldön általában 2 m hosszúságú, 2 m magas és 1,2 m széles voliereket használnak. Mivel ellenálló madár, akár szabadban is átteleltethető. Természetesen ilyenkor szükség van egy védőházikóra, mely széltől és csapadéktól védi.

A zöldike egy igen életrevaló és mutatós madár. Fogságban az éneke nem különlegesen változatos.

Társas volierben a zöldike jól érzi magát, ám időnként üldözheti lakótársait, ritkán szinte vadászik egy - egy madárra. Emiatt szükség lehet az ilyen veszekedős példányok eltávolítása a volierből. Saját tapasztalataink néhány, rövid ideig tartott, többnyire sérült zöldikékkel mindenképpen pozitívak, agresszivitást nem tapasztaltunk más madarak irányában. Költési időben leginkább páronként helyezik el őket egy kisebb volierben.

Táplálás

Alaptakarmányként a zöldikének célszerű jó minőségű vadmadárkeveréket adni, amiben a következő magféleségek találhatók: négermag, repce, lenmag, lucfenyőmag, kendermag, mák, saláta mag, fénymag, köles, zab, napraforgó. A lisztes magvak, mint a fénymag, köles, búza csíráztatott formában kiváló nevelőeleségek. Ezek mellett szívesen veszik a félérett magvú vadfüveket, gyomokat. Állati eredetű táplálék nevelő eleségként, hangyabáb, levéltetű, kisebb lisztkukac és kisebb rovarok adhatók.

Tenyésztése

Külföldi tenyésztők körében sokszor jár sikerrel. Fészkelő alkalmatosságként kanári kosarat, kanári tenyésztésben használatos fészek ládákat használnak. Ha lehetősége van, szeret tűlevelűeken fészket rakni, ezért érdemes kosárkákat valamilyen örökzöldre felerősíteni. Költés ideje 13 nap, a fiatalok a fészekből 13 -14 nap után repülnek ki, a szülők még 10 - 14 napig etetik őket. A fiatal madarak vedlése a 16. héten kezdődik, ami részleges vedlés, tehát a farok és kormánytollaikat ebben az évben még nem vedlik le.

A zöldike eddig kitenyésztett mutációi: barna, pasztell, agata, szatén, lutinó.

A zöldike régóta tartott pintyféle. Az élénk színű tollazatával és énekével indokolták a tartását. A mediterrán (dél-európai, észak-afrikai) országokban ma is gyakran láthatók zöldikék más pintyfélék társaságában kalitkamadárként. Fiatal kortól egészen megszelídül. Az idősebb korban befogott madarak nehezen szokják meg a fogságot.

Hazánkban télen még ma is sok zöldikét fognak be illegálisan, különböző módszerekkel. Védett madár, ezért befogása, tartása, tenyésztése (árusítása!) kizárólag a természetvédelmi hatóság engedélye alapján lehetséges! Tartásának körülményeit a 8/1998 sz. kormányrendelet határozza meg.

Dr. Juhász Lajos - Varga Sándor
Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
Fotók: Dr. Juhász Lajos

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu