2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,835  ·  Online: 93
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy kedves kis ékszer, az Ohiki
Nyomtatható változat!

Két évvel ezelőtt a monori börzén sétálgattam a nejemmel és az egyik árusnál megpillantottam valamit. Először alig akartam hinni a szememnek, mert a ketrecben egy arany színezetű kakassal 3 kis tyúk toporgott. Azonnal felismertem a fajtát, Ohiki volt. Egy német hölgy árulta, akivel rögtön szóba elegyedtünk. Annyira meg voltam lepődve, hogy egy ilyen ritka és szép fajtát látok, hogy a feleségem szólt, hogy meg is lehetne venni és kis alkudozás után meg is vásároltam mind a négy madarat.

A fajta japánból származik, néhány éve jelentek meg az első egyedek német tenyésztőknél, majd lassan terjedt Európában. Hazánkban még csak nem is ismerik az Ohikit. Neve japánul van, egy szóösszetétel aminek jelentése O-farok HIKI-vonszolni. Kitenyésztési körülményeit homály fedi, csak találgatni tudunk. Japánban Minohiki-Chabo néven is tenyésztik ami utal az egyik ősére, külsejéből pedig következtethetünk a másik fontos ősre az Onagadorira.

Egy teljesen tiszta törpe fajtáról van szó, mely nem direkt létrehozott, tehát nem törpésített, ebből adódóan nincs is másik változata, csak a törpe. Európában a hosszúfarkú, vagy más néven Long-tail fajták közé sorolják.

Első ránézésre egy kistermetű, puha tollazatú tyúkot látunk, aminek mintha lábai sem lennének, csak egy toll gombóc rendkívül jellegzetes farok tollazattal, élénk, barátságos viselkedéssel.

Standardját szintén japánban írták le, ennek fordítását használják az egész világon.

Feje aránylag kicsi, keskeny, finom felépítésű. Taraja közepesen nagy (de nem annyira mint a Chabo-é), egyszerű fűrészes, finom szövetű, 7-8 fűrészfogból álló. Élénkpiros színű. Állebenye kicsi, kerek, piros. Füllebenye ovális és kissé meggyűrt a felső része, mindig fehér színű, egy kis sárgás árnyalat elfogadott, de nem tenyészcél. Szeme körül a bőr piros, szemei élénkek, barnás-vörösek. Csőre rövid, keskeny, szaruszínű.

Nyakuk rövid, tollal dúsan fedett, a hosszú nyaktollak puffasztják a nyak képét. Hát rövid, egyenes, melle a dús tollazat miatt felfújt hatású. Szárnyaikat zártan a test mellett hordják, jól repülnek vele, erre érdemes odafigyelni az elhelyezésükkor. Lábaik csupaszok, rövidek, a standard olíva zöldnek említi. A gyűrűméretük 11-13 mm. A legfontosabb jellegzetességük a farok tájék. A kakasokon a hát után található nyeregtollak szintén hosszabbak a megszokottnál, vékony, keskeny de nagy mennyiségű toll alkotja. A farok tövében pelyhesedés megengedett, de csak fehér színű pehelytollakból. Három típust különböztetnek meg a nyeregtollak alapján, az elsőnél a nyeregtollak végei a talajt súrolják. A másodiknál a tollak 5 cm hosszan a talajon illetve a padozaton fekszenek, és a legritkább ugyanakkor a legkedveltebb is, ha 10-15 cm-es rész húzódik a padozaton. Ez a tulajdonság teljesen egyedfüggő, igazából nem mindig lehet kiszámolni, hogy az utód melyik típusba fog tartozni. A hosszúságot nagyban befolyásolja a kakas életkora is.

A farok a két ivarban látványosan különbözik. A tyúkok farka gömb formájú, megérintve puha tapintású. A farok alatt a kloaka tájék is puha, bolyhos, nem ragacsos, összetapadt.

A kakasok farka nagyon látványos. Minden esetben fekete tollak alkotják. Az alapot itt is egy gömbszerű képződmény adja, de a fő sarlótollak meghosszabbodtak és ideális esetben 40-50 cm hosszan a talajon vonszolják maguk után. Nem ritkák a 80-100 cm hosszúságú sarlótollak sem. Ez a rendkívüli farok úgy jön létre hogy a farok tollak nem hullnak ki vedléskor és évek alatt ha megfelelőek a tartási körülmények elérik a fent leírt hosszakat.

Mindössze két színben létezik az Ohiki, fekete-mellű arany és ezüst. Itt az itáliai arany és ezüst színezetére kell gondolni. A csibék életerősek, kis csíkoshátúak.

A fajta egyetlen hátránya a gyenge szaporodóképessége. Egészen későn kezdenek tojni a tyúkok, akkor is ritkán, 2-3 naponta és kicsi, 30 g körüli tojásokat. Évente a 2-3 éves tyúkok 100-120 db tojást termelnek csak. Minél idősebb a tyúk annál hajlamosabb elkotlásra. Megbízható anyák. A fajtára jellemző, hogy első tenyészévben a leggyengébbek a szaporodási eredményeik.

Néhány tenyésztő beszámolt arról, hogy keltetőgépben szinte egy tojásból sem bújt ki kiscsibe, csak kotlóssal sikerült szaporítani. A kotlóssal történő keltetéssel kapcsolatban jó tapasztalataim vannak nekem is, Cochin kotlóssal 80 %-ban keltek ki a csibék, géppel még nem keltettem a fajtát.

A növendék csirkék viszont kényesek, rendszeres gondoskodást és odafigyelést igényelnek.

Más fajtákkal együtt tartható, mert barátságos, jámbor madarak, viszont a kakasok tollazata érdekében ne zsúfoljuk őket kis helyre. A legideálisabb ha egész évben egy fedett, széltől és esőtől védett, ugyanakkor napos, száraz helyen tartjuk őket. A padozat szilárd és tömör legyen, szórjuk fel forgáccsal vagy szalma szecskával. Gondoskodjunk homokról is, amelybe élősködő ölő szert szórjunk, hogy a külső parazitáktól megvédjük madarainkat. Ülőrudakat rakhatunk a helyükre, mert éjszakára szeretnek felhúzódni. Vigyázzunk, a látszat ellenére jól repülnek! Az itatóedénynél vigyázzunk arra hogy ne csurogjon, mert összekenik a tollazatukat.

Könnyen szelídülnek, barátságos, kezes madarak. A takarmányozásra nem kényesek, szeretnek kapirgálni, keresgélni az udvaron.
Remélhetőleg a fajta a közeljövőben felszaporodik hazánkban is, és itt is lesznek olyan nagy tenyészetek mint Németországban, Hollandiában vagy Olaszországban.

Gulyás László (Egerfarmos)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu