Rendszertani besorolása:
Rend: Énekesmadár-alakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Angol neve: Eurasian Siskin
Német neve: Zeisig

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

Elterjedése

A Föld északi féltekéjén, főképpen a mérsékelt és a hideg égövben (tajgazóna) elterjedt kis termetű pintyféle. Monotipikus faj, ami azt jelenti, hogy a kiterjedt area (elterjedési terület) ellenére külön alfajai nem ismertek. Az area az eurázsiai fenyőzónában egészen Kelet-Ázsiáig tart. Közép- és Észak Európában leginkább a magasabb hegyvidékek fenyveseinek a fészkelő faja. Szibériában a tajgaövezetben, Közép-Ázsiában hegyvidéken költ. Fészkelőként ismert Dél-Európában a Balkán- és az Appenini-félszigeten. Állományai ismertek a Kaszpi-tenger térségében is. Észak-Amerikában él igen közeli rokona a fenyőcsíz (Carduelis pinus), amely Kanada legészakibb, középső részének kivételével csaknem az egész kontinensen előfordul. A csíz további közeli rokonai az ugyancsak észak-amerikai elterjedésű aranypintyek (amerikai aranypinty, törpe aranypinty, Lőrinc aranypintye).

Leírása

Kis termetű pintyféle, testhossza mindössze 11 cm. Tollazata sárgászöld, szemsávja, farcsíkja és szárnycsíkja egyaránt sárga. A hím és a tojó között jelentős a színezetbeli különbség. Különösen az öreg nászruhás hím színpompás. Nászidőszakban a tollazatának nagyobb része élénk sárgás-zöld színű, a fejtető és a torok fekete. A szemsáv halványsárga. A hát- és a válltollai barnák. A farok tollakon kétoldalt élénk sárga színű kiszélesedő sárga folt teszi még élénkebbé a tollazat színét. A tojó színezete jóval egyszerűbb, inkább szürkés, noha a farcsíkja az öreg példányoknak ugyancsak sárgás. A farok tollakon a halvány sárga szín kiterjedése kisebb. A tojók tollazatában nincs fekete szín.

A nemek elkülönítése az öreg (nászruhás) példányok esetében a fentiek alapján nem nehéz. Tekintve, hogy Magyarországon a csíz igen ritka fészkelő, leginkább az ősszel és tavasszal átvonuló- és áttelelő "nyugalmi ruhás" egyedei kerülnek szem elé, ezek ivarának megkülönböztetéséhez némi gyakorlat szükséges. A nyugalmi tollazatú öreg hímek fején télen a fekete szín elhalványul, de az élénk sárga szemsáv, amely a tarkó körül kiszélesedik ekkor is élénk színű. Az első éves, átszíneződő hímek fején (ősszel és télen) csaknem teljesen hiányoznak a fekete tollak, vagy a fekete tollak szegélyét széles szürke szegély határolja. Az öreg tojók fejteteje sötétbarna, hosszanti csíkokkal tarkítva. A szárny alsó fedőtollainak szegése sárga. Az átszíneződő, fiatal tojó fejtollainak a színe hasonló, de a szárny alsó fedőtollai szürkésfehéren szegettek. Mindkét ivar kora a farok tollak alapján is megítélhető. Az öreg madarak farok tollai lekerekítettek, a fiataloké hegyesek.

A csíz röpte jellegzetesen hullámos, gyors, könnyed.

A hím éneke változatos, hosszan tartó, dallamos csicsergés. Nemcsak a szaporodási időben hallható a hímek éneke, hanem az átvonuló, áttelelő egyedek is énekelnek, különösen enyhe, napsütéses téli napokon. Az énekhangon kívül a csízek szinte mindig hallatják a nevükre emlékeztető rövid tagú, magas hívóhangjukat.

Élőhelye, életmódja

Hazánkban ritka költőfaj. Fészkelését mindössze a Bükk- és a Zempléni hegységből írták le. Valószínű, hogy az ország más részein is költött (pl. Soproni-hegység, Bakony). A fészek lucfenyő ágai közé épül, a tűlevelektől, fiatal hajtásoktól takarva. A kis méretű fészek rendkívül finom tollakkal puhán bélelt. A fészekcsésze főként vékony hajszálgyökerekből és szőrszálakból áll. A fészket a tojó egyedül építi. A fészekbe 4-5 tojást rak a tojó, majd egyedül melegíti azokat. Eközben a hím rendszeresen eteti a párját. A fiókák 11-12 nap alatt kelnek ki, majd 2 hét után hagyják el a fészket. Eleinte a tojó táplálja őket begytejjel, majd a hím is eteti a fiókákat. Döntően magevő faj. Kedvelt tápláléka a nyírfa- és az égerfa magja, valamint más lombos fák termése és kórók magvai. A lucfenyvesekben gazdag fenyőmagtermés idején a tobozokra is rájár. Kifejezetten kedvelt tápláléka a parkokban ültetett nyugati tuják magja. Télen nagy csapatokban szállja meg a gazos parlagokat és gyommagvakat (pl.: disznóparéj, libatop, bogáncs) fogyaszt. Kisebb csapatokban - más pintyfélék társaságában - meglephetik a téli madáretetőket is, a kitett napraforgót, kendermagot fogyasztják. A téli madáretetőn jóval később jelennek meg az első csízek, mint más pintyfélék. Leginkább csak januárban, olykor február elején láthatók az első egyedek.

Állománynagyság, mozgalmai

Hazánkban a kis számú fészkelőt leszámítva, őszi-téli vendég, amely sokszor nagy csapatokban jár. Az első példányok már szeptemberben láthatók, majd a zömük októberben érkezik. Az ősszel hazánkban időző csapatok továbbrepülve egészen Európa déli részéig is eljutnak. A Magyarországon megjelölt egyedek nagy része Olaszország felé vándorol tovább, ezt gyűrűzési és megkerülési adatok igazolják. Havas, hideg teleken ritkán láthatók áttelelő példányok, enyhébb időszakokban kisebb csapatokban egész télen láthatók. A tavaszi vonulás március elejétől akár áprilisig is elhúzódik. Európai költő állományát 2,5-3,5 millió párra becsülik, de Oroszországban is több millió pár költhet. A Magyarországon költő párok száma valószínűleg nem haladhatja meg a 2-300 párt.

Tartása

A csíz tartásának körülményeit számos, főképpen külföldi tapasztalat alapján összegezzük. Európai tenyésztők szerint a csíz az összes európai pintyféle közül talán az egyik legalkalmasabb kalitka-madár. Élénk, örökmozgó madár, ugyanakkor a helyigénye nincs arányban élénkségével, tehát kisebb férőhellyel is beéri, továbbá más madarakkal is nagyon barátságos és nagyon gyorsan megszelídül. Egész évben kint tartható kerti volierben, a hideggel szemben nem érzékeny, ám télen védőházikót szükséges kialakítani.

Fogságban megfelelő gondoskodás mellett akár 10 évig is élhet. A ketrecbe vagy volierbe különböző gallyakat, ágakat helyeznek be, például nyírfaágakat, ugyanis a csízek nagyon szeretnek ezeken "tornázni". Az élő bokrokat és fákat a volierben nem értékelik annyira, mint más pintyfélék.

Táplálása

Akárcsak a többi pintyfélénél, jobb minőségű vadmadár keverékkel etetik a madarakat. A keverék mellett szükség van még négermag, lenmag, repce, kevés kendermag, mák, salátamag és kevés fénymag etetésére is.

Nagyon szereti a különböző gyom és fűfélék félérett magjait, mint például az oroszlánfog, útifű, bogáncsfélék stb. Továbbá étrendjében szerepelhetnek nyír, éger és platán magvak. Nyugati tenyésztők nevelő eleségként, a fiatalok felneveléséhez hangyabábot, kisebb lisztkukacokat, hernyókat adtak a szülőmadaraknak.

Tenyésztése

A csíz fogságban való tenyésztése viszonylag könnyű, mind nagyobb ketrecben, mind kerti volierben. Más vadmadarakkal együtt történő elhelyezésnél esetleg előfordulhat eredménytelen költés, ám a csízek nemigen zavarják más madarak költését a társas volierben. Mint a többi pintyfélénél, itt is a legjobb eredményt akkor érték el, ha a pár külön került el egy kisebb volierbe. Fészek-alkalmatosságként csésze alakú fészekkosárkát használtak. Búvóhely készítéshez erdei- vagy Douglas fenyő, esetleg más örökzöld alkalmazható.

Áprilisban a nőstény fészkelőhely után kezd nézni és fészekanyagot kezd hordani, ha megfelelő fészkelőhelyre talál. Néhány nap alatt megépíti fészkét, a hím nem segít neki ebben.

A tojó 4-6 tojást rak, amiből 12-15 nap alatt kelnek ki a fiókák. A fiatalok körülbelül 14 napig maradnak a fészekben. A hím ezután tovább eteti a fiókákat a fészken kívül, míg a tojó új költésbe kezd. A fiókák 4 hetesen már önállóak, 3 hónapos kortól a hím fiókák már szorgalmasan énekelgetnek. A csíz színmutációi a pasztel, a barna és a delute.

A csíz még nem is olyan régen hagyományosan kedvelt kalitkamadárnak számított. Színes, élénksárga és zöldes tollazata, a hímek változatos és szép éneke miatt sokfelé tartották. Debrecen környékén az 1980-as években (sőt olykor még napjainkban is) léppel fogták gazos parlagokon, magas kórókra kitett lépvesszők segítségével. A befogáskor hívómadárral késztették leszállásra a csízcsapatokat. A befogott madarakat olcsón a lakótelepeken árusították. Az, hogy Debrecenben valaki(k) még egészen az utolsó időszakban is fog be csízeket és más pintyféléket, egy egészen különös módon következtethető. E sorok írója (Juhász L.) Debrecen belterületén madárgyűrűzés során legalább öt éve minden télen fogott be több olyan pintyfélét, főként tengelicet és csízt (de fenyőpintyet is!), amelyiknek a farok végét valaki megkurtította, ollóval egyenesre levágta (lásd. mellékelt kép). 2003-telén több ilyen házi verebet is fogtunk, ami valószínűsíti, hogy a madarakat a város környékén fogja, különös módon jelöli, majd engedi el valaki. A madarak szeretete szép dolog, de ez a szokatlan madárkínzás senki számára sem engedhető! A megkurtított farkú madarak túlélési esélyei sokkal rosszabbak, manőverező készségük lényegesen romlik.

A csíz törvényesen védett madár, ezért mindennemű befogása, tartása, tenyésztése (árusítása!) kizárólag a természetvédelmi hatóság engedélye alapján lehetséges! Tartásának körülményeit a 8/1998 sz. kormányrendelet határozza meg.

Dr. Juhász Lajos - Varga Sándor
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
Fotók: Dr. Juhász Lajos