2019. december 9. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,636,552  ·  Online: 24
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ismerjük meg hazai pintyféléinket! A csíz (Carduelis spinus)
Nyomtatható változat!

Rendszertani besorolása:
Rend: Énekesmadár-alakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Angol neve: Eurasian Siskin
Német neve: Zeisig

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

Elterjedése

A Föld északi féltekéjén, főképpen a mérsékelt és a hideg égövben (tajgazóna) elterjedt kis termetű pintyféle. Monotipikus faj, ami azt jelenti, hogy a kiterjedt area (elterjedési terület) ellenére külön alfajai nem ismertek. Az area az eurázsiai fenyőzónában egészen Kelet-Ázsiáig tart. Közép- és Észak Európában leginkább a magasabb hegyvidékek fenyveseinek a fészkelő faja. Szibériában a tajgaövezetben, Közép-Ázsiában hegyvidéken költ. Fészkelőként ismert Dél-Európában a Balkán- és az Appenini-félszigeten. Állományai ismertek a Kaszpi-tenger térségében is. Észak-Amerikában él igen közeli rokona a fenyőcsíz (Carduelis pinus), amely Kanada legészakibb, középső részének kivételével csaknem az egész kontinensen előfordul. A csíz további közeli rokonai az ugyancsak észak-amerikai elterjedésű aranypintyek (amerikai aranypinty, törpe aranypinty, Lőrinc aranypintye).

Leírása

Kis termetű pintyféle, testhossza mindössze 11 cm. Tollazata sárgászöld, szemsávja, farcsíkja és szárnycsíkja egyaránt sárga. A hím és a tojó között jelentős a színezetbeli különbség. Különösen az öreg nászruhás hím színpompás. Nászidőszakban a tollazatának nagyobb része élénk sárgás-zöld színű, a fejtető és a torok fekete. A szemsáv halványsárga. A hát- és a válltollai barnák. A farok tollakon kétoldalt élénk sárga színű kiszélesedő sárga folt teszi még élénkebbé a tollazat színét. A tojó színezete jóval egyszerűbb, inkább szürkés, noha a farcsíkja az öreg példányoknak ugyancsak sárgás. A farok tollakon a halvány sárga szín kiterjedése kisebb. A tojók tollazatában nincs fekete szín.

A nemek elkülönítése az öreg (nászruhás) példányok esetében a fentiek alapján nem nehéz. Tekintve, hogy Magyarországon a csíz igen ritka fészkelő, leginkább az ősszel és tavasszal átvonuló- és áttelelő "nyugalmi ruhás" egyedei kerülnek szem elé, ezek ivarának megkülönböztetéséhez némi gyakorlat szükséges. A nyugalmi tollazatú öreg hímek fején télen a fekete szín elhalványul, de az élénk sárga szemsáv, amely a tarkó körül kiszélesedik ekkor is élénk színű. Az első éves, átszíneződő hímek fején (ősszel és télen) csaknem teljesen hiányoznak a fekete tollak, vagy a fekete tollak szegélyét széles szürke szegély határolja. Az öreg tojók fejteteje sötétbarna, hosszanti csíkokkal tarkítva. A szárny alsó fedőtollainak szegése sárga. Az átszíneződő, fiatal tojó fejtollainak a színe hasonló, de a szárny alsó fedőtollai szürkésfehéren szegettek. Mindkét ivar kora a farok tollak alapján is megítélhető. Az öreg madarak farok tollai lekerekítettek, a fiataloké hegyesek.

A csíz röpte jellegzetesen hullámos, gyors, könnyed.

A hím éneke változatos, hosszan tartó, dallamos csicsergés. Nemcsak a szaporodási időben hallható a hímek éneke, hanem az átvonuló, áttelelő egyedek is énekelnek, különösen enyhe, napsütéses téli napokon. Az énekhangon kívül a csízek szinte mindig hallatják a nevükre emlékeztető rövid tagú, magas hívóhangjukat.

Élőhelye, életmódja

Hazánkban ritka költőfaj. Fészkelését mindössze a Bükk- és a Zempléni hegységből írták le. Valószínű, hogy az ország más részein is költött (pl. Soproni-hegység, Bakony). A fészek lucfenyő ágai közé épül, a tűlevelektől, fiatal hajtásoktól takarva. A kis méretű fészek rendkívül finom tollakkal puhán bélelt. A fészekcsésze főként vékony hajszálgyökerekből és szőrszálakból áll. A fészket a tojó egyedül építi. A fészekbe 4-5 tojást rak a tojó, majd egyedül melegíti azokat. Eközben a hím rendszeresen eteti a párját. A fiókák 11-12 nap alatt kelnek ki, majd 2 hét után hagyják el a fészket. Eleinte a tojó táplálja őket begytejjel, majd a hím is eteti a fiókákat. Döntően magevő faj. Kedvelt tápláléka a nyírfa- és az égerfa magja, valamint más lombos fák termése és kórók magvai. A lucfenyvesekben gazdag fenyőmagtermés idején a tobozokra is rájár. Kifejezetten kedvelt tápláléka a parkokban ültetett nyugati tuják magja. Télen nagy csapatokban szállja meg a gazos parlagokat és gyommagvakat (pl.: disznóparéj, libatop, bogáncs) fogyaszt. Kisebb csapatokban - más pintyfélék társaságában - meglephetik a téli madáretetőket is, a kitett napraforgót, kendermagot fogyasztják. A téli madáretetőn jóval később jelennek meg az első csízek, mint más pintyfélék. Leginkább csak januárban, olykor február elején láthatók az első egyedek.

Állománynagyság, mozgalmai

Hazánkban a kis számú fészkelőt leszámítva, őszi-téli vendég, amely sokszor nagy csapatokban jár. Az első példányok már szeptemberben láthatók, majd a zömük októberben érkezik. Az ősszel hazánkban időző csapatok továbbrepülve egészen Európa déli részéig is eljutnak. A Magyarországon megjelölt egyedek nagy része Olaszország felé vándorol tovább, ezt gyűrűzési és megkerülési adatok igazolják. Havas, hideg teleken ritkán láthatók áttelelő példányok, enyhébb időszakokban kisebb csapatokban egész télen láthatók. A tavaszi vonulás március elejétől akár áprilisig is elhúzódik. Európai költő állományát 2,5-3,5 millió párra becsülik, de Oroszországban is több millió pár költhet. A Magyarországon költő párok száma valószínűleg nem haladhatja meg a 2-300 párt.

Tartása

A csíz tartásának körülményeit számos, főképpen külföldi tapasztalat alapján összegezzük. Európai tenyésztők szerint a csíz az összes európai pintyféle közül talán az egyik legalkalmasabb kalitka-madár. Élénk, örökmozgó madár, ugyanakkor a helyigénye nincs arányban élénkségével, tehát kisebb férőhellyel is beéri, továbbá más madarakkal is nagyon barátságos és nagyon gyorsan megszelídül. Egész évben kint tartható kerti volierben, a hideggel szemben nem érzékeny, ám télen védőházikót szükséges kialakítani.

Fogságban megfelelő gondoskodás mellett akár 10 évig is élhet. A ketrecbe vagy volierbe különböző gallyakat, ágakat helyeznek be, például nyírfaágakat, ugyanis a csízek nagyon szeretnek ezeken "tornázni". Az élő bokrokat és fákat a volierben nem értékelik annyira, mint más pintyfélék.

Táplálása

Akárcsak a többi pintyfélénél, jobb minőségű vadmadár keverékkel etetik a madarakat. A keverék mellett szükség van még négermag, lenmag, repce, kevés kendermag, mák, salátamag és kevés fénymag etetésére is.

Nagyon szereti a különböző gyom és fűfélék félérett magjait, mint például az oroszlánfog, útifű, bogáncsfélék stb. Továbbá étrendjében szerepelhetnek nyír, éger és platán magvak. Nyugati tenyésztők nevelő eleségként, a fiatalok felneveléséhez hangyabábot, kisebb lisztkukacokat, hernyókat adtak a szülőmadaraknak.

Tenyésztése

A csíz fogságban való tenyésztése viszonylag könnyű, mind nagyobb ketrecben, mind kerti volierben. Más vadmadarakkal együtt történő elhelyezésnél esetleg előfordulhat eredménytelen költés, ám a csízek nemigen zavarják más madarak költését a társas volierben. Mint a többi pintyfélénél, itt is a legjobb eredményt akkor érték el, ha a pár külön került el egy kisebb volierbe. Fészek-alkalmatosságként csésze alakú fészekkosárkát használtak. Búvóhely készítéshez erdei- vagy Douglas fenyő, esetleg más örökzöld alkalmazható.

Áprilisban a nőstény fészkelőhely után kezd nézni és fészekanyagot kezd hordani, ha megfelelő fészkelőhelyre talál. Néhány nap alatt megépíti fészkét, a hím nem segít neki ebben.

A tojó 4-6 tojást rak, amiből 12-15 nap alatt kelnek ki a fiókák. A fiatalok körülbelül 14 napig maradnak a fészekben. A hím ezután tovább eteti a fiókákat a fészken kívül, míg a tojó új költésbe kezd. A fiókák 4 hetesen már önállóak, 3 hónapos kortól a hím fiókák már szorgalmasan énekelgetnek. A csíz színmutációi a pasztel, a barna és a delute.

A csíz még nem is olyan régen hagyományosan kedvelt kalitkamadárnak számított. Színes, élénksárga és zöldes tollazata, a hímek változatos és szép éneke miatt sokfelé tartották. Debrecen környékén az 1980-as években (sőt olykor még napjainkban is) léppel fogták gazos parlagokon, magas kórókra kitett lépvesszők segítségével. A befogáskor hívómadárral késztették leszállásra a csízcsapatokat. A befogott madarakat olcsón a lakótelepeken árusították. Az, hogy Debrecenben valaki(k) még egészen az utolsó időszakban is fog be csízeket és más pintyféléket, egy egészen különös módon következtethető. E sorok írója (Juhász L.) Debrecen belterületén madárgyűrűzés során legalább öt éve minden télen fogott be több olyan pintyfélét, főként tengelicet és csízt (de fenyőpintyet is!), amelyiknek a farok végét valaki megkurtította, ollóval egyenesre levágta (lásd. mellékelt kép). 2003-telén több ilyen házi verebet is fogtunk, ami valószínűsíti, hogy a madarakat a város környékén fogja, különös módon jelöli, majd engedi el valaki. A madarak szeretete szép dolog, de ez a szokatlan madárkínzás senki számára sem engedhető! A megkurtított farkú madarak túlélési esélyei sokkal rosszabbak, manőverező készségük lényegesen romlik.

A csíz törvényesen védett madár, ezért mindennemű befogása, tartása, tenyésztése (árusítása!) kizárólag a természetvédelmi hatóság engedélye alapján lehetséges! Tartásának körülményeit a 8/1998 sz. kormányrendelet határozza meg.

Dr. Juhász Lajos - Varga Sándor
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
Fotók: Dr. Juhász Lajos

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu