2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,840  ·  Online: 88
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Az állatorvos válaszol
Nyomtatható változat!

Kovács Zoltán budapesti olvasónk nemrégiben kétségbeesetten telefonált: Zöldszárnyú arája hetek óta bágyadt, nem evett és a volier alján üldögélt. A madár teljesen lesoványodott, lágyeleségből viszonylag sokat evett, gyakran öklendezett s ürülékében bőségesen találtam meg nem emésztett takarmányt. Sajnos az állat néhány órán belül váratlanul elpusztult. A boncolás után egyértelművé vált, hogy az elhullást a MWS (Macaw Waisting Syndroma, azaz az arák sorvadásos tünetegyüttese) okozta. Barátunk kérte hogy a lap hasábjain ismertessem ezt a hazánkban kevéssé ismert betegséget.

Az MWS nevével ellentétben nem csak ara, hanem kakadu, aratinga, jákó, amazon, nemes- és nimfapapagáj állományunkat is veszélyezteti. A beteg madarak közel száz százaléka áldozatul esik a kórnak. Az MWC-t a nyolcvanas évek végén, közepén, Kaliforniában észlelték. Ma már egyértelmű, hogy Bolíviából hurcolták szét a nagyvilágba. A kórnak magyar neve még nincs, de az idegen nyelvű szakirodalomban is különböző elnevezéssel találkozhatunk. Mivel az emésztő- és idegrendszert támadja meg, ezért az elnevezések is ezzel kapcsolatosak.

Az MWS okozója ma még nem ismert. Egyesek szerint a Newcustle betegséget is okozó paramixo vírusok, míg más kutatások szerint adeno virusok lehetnek a betegség okozói. Az elhullott állatokban hiába észlelték a fent említett vírusokat, azok egészségeseket nem betegítettek meg. Ez azzal is magyarázható, hogy a korokozók nem ellenállóak, érzékenyek a környezeti hatásokra.

Az MWS nem okoz állományszinten tömeges fertőzést, viszont a fertőzött példányoknál az elhullás közel 100%.

A tüneteket két nagy csoportba oszthatjuk: emésztő- és idegrendszeri.
A betegség korai fázisában az egyre gyakoribb öklendezés a jellemző. A volier alján kiöklendezett magok mellett az ürülékben emésztetlen takarmányt figyelhetünk meg. A hasmenés hamarosan állandósul. Az izomsorvadás a mellizmon szembetűnő. A madár testtömege jelentősen csökken, bágyadt. A bélgyulladást a másodlagos fertőzés okozhatja. Az állat szédül, később lábait képtelen mozgatni. Boncoláskor szembetűnő a kitágult, elvékonyodott falú begy. A zuzógyomor térfogata is megnövekedett. A begy vékony fala a felgyülemlett takarmány miatt gyakran szétszakad. Gyógyításra jelenleg nincs lehetőség.
Megpróbálkozhatunk széles spektrumú antibiotikumokkal, de ezek csak a másodlagos fertőzést akadályozhatják meg. Fiókanevelő tápszerrel kézzel etethetjük a legyengült példányokat, mivel néhány esetben már előfordult spontán gyógyulás.

Dr. Tóth Zsigmond (Budapest)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu