2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,863  ·  Online: 102
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Báránygyilkos, vagy ártatlan bárány? A kea
Nyomtatható változat!

Új-Zéland 19. századi juhtenyésztésbe való bevonása óta keltik a keák báránygyilkos hírét. Először azt hitték a juhtenyésztők, hogy egy új betegséget fedeztek fel, mivel az állataik hátán nagy sebeket találtak. Az ilyen első esetet 1867-ben dokumentálták. Csak kicsit később figyelt fel egy gazda arra, ahogyan egy kea az egyik bárány hátán ül és csipkedi azt. Az ebben a régióban lelőtt keák gyomra gyapjúval és bárányhússal volt tele. 1856-ig a keák a déli szigetnek is csak a déli felén fordultak elő, 1870 körül mégis oly módon megemelkedett a számuk, hogy mindenütt gyakran lehetett velük találkozni. A báránytartók nyomására az új-zélandi kormány kényszerítve érezte magát arra, hogy minden keáért egy 3 sillinges fejdíjat tűzzön ki. A kea áldozatok száma hatalmas méreteket öltött. 1884 márciusában egy bárányfelügyelő azt nyilatkozta Queenstown-ben, hogy Lake Wanaka közelében egy rancson 200 bárányt gyilkoltak meg keák egyetlen éjszaka leforgása alatt. Röviddel később 1574 kea csőrét vitték el neki elégtételként. 1883-ban egyetlen régióban állítólag 15 000 bárányt öltek meg keák. Egy ontagói farmer szerint 30 000 bárány 15 éven belül keák áldozatává válik, ő maga 3000 keát ölt meg.

Időközben a megfigyelések és kutatások a keák rehabilitációjához vezettek. Bizonyára még mindig esnek áldozatul bárányok keáknak, de már régen nem olyan nagy számban mint ahogy azt 100 évvel ezelőtt megadták. Az Arthur's Pass Nemzeti Parkkal közvetlenül határos Cora Lynn rancson minden évben ezerből kb. két bárány lesz keák áldozata.

Sok halálesetnek természetes okai vannak. Így volt ez 1992 telén is, amikor egy farmer szerint hat bárányát szétszaggatták a keák. A Wildlife tisztje azonban megállapította, hogy öt bárány végelgyengülésben pusztult el, egy bárány pedig eltévedt a hómezőn! Ennek ellenére újra és újra találnak keák által ejtett sebeket bárányok hátán, különösen a nyírások után. Sok közülük már begyógyult, és nem szenvedtek tőle kárt a bárányok. Tény azonban, hogy azok a bárányok, amelyeket keák sebesítettek meg, legtöbbször a Clostridium baktérium okozta vérmérgezésben pusztulnak el. Különböző elméletek léteznek, hogyan kaphatják meg ezt a mérgezést.

Manapság minden egyes bárány elvesztését egy Wildlife tisztnek kell dokumentálnia. Megállapították, hogy a veszteségek évről évre és régióról régióra változnak. Keák által bárányokon okozott sérüléseket legritkábban nyírás után lehet találni, mivel ekkor a madarak kevésbé tudnak megkapaszkodni a bárányok hátán. A legtöbb keatámadás éjszaka és a kora reggeli órákban történik. Az elvesztett állatok száma emelkedik télen is, amikor a bárányok a magas hóban mozgásképtelenné válnak és a keák természetes élelemforrásai lassan kimerülnek.

Hildegard Niemann biológus cikke alapján Drótos Tibor (Miskolc)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu