2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,867  ·  Online: 98
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A Hamburgi tyúk
Nyomtatható változat!

Egy szép és különleges megjelenésű baromfifajtát szeretnék most bemutatni, melyet hazánkban Hamburgi pettyesnek ismernek. Ne csodálkozzon az olvasó, ha esetleg más néven fut bele a fajtába, mert Hollandiában gyakran egyszerűen Hollands néven tartják nyilván, de az USA-ban is más elnevezést kapott, ők Phaesant fowl, azaz fácán tyúk néven azonosítják. A magyar elnevezés sem helyes teljesen, mert a pettyes csak egy színváltozatát jelöli a Hamburginak. Tartják még aranypettyes, ezüstpettyes, fehér, fekete és fogoly színekben is.
Régi fajta, 1599-ben egy olasz utazó beszámolt arról, hogy pettyes tollazatú, rózsástarajú baromfiakat hoztak Olaszországba hajókon török kereskedők. Nem sokkal később, németország területén tűnt fel a fajta, majd Hollandiában is említik a jellegzetes tyúkot. A mediterrán területeken is ott hagyta nyomát ez a baromfi, majd az angolok a felhasználásával tenyésztették ki a Rózsástarajút (ezt nevezik Redcup-nak, vagy Coral-nak is.) mely sokban hasonlít a mai Hamburgihoz, az eltúlzott rózsástaraj különbözteti csak meg jóformán a két fajtát.
Tulajdonképpen Hamburg városához semmi köze nincs, csak a neve német eredetű. Egy tisztán holland fajta, a hollandok voltak, akik stabilizálták a jellegzetes Hamburgi jegyeket. Az első változat a fehér alapon bogárfekete pettyes szín volt. Itt a tiszta hófehér tollazaton szabályos fekete pettyeket találunk. Nem sokkal később megjelentek az aranypettyesek, ahol sárga alapon vannak a fekete pettyek. Valószínűleg a Breakel felhasználásával jött létre az ezüstpettyes szín, az egyszínű hófehér és fekete tollazat pedig az angoloknak köszönhető.
A fajta sportos, elegáns, fácánformájú, középmagas állású, büszke tartású. Taraja egyenes rózsataraj, mely a tarkó fölött tüskeszerűen kiáll. Állebenye vörös, aránylag kerek, füllebenye fehér, enyhén gyűrött. A normál méretű típus testsúlya 2-2,5 kg, a törpe alkatúaké 0,8-1 kg lehet. Lábaik tollatlanok, világos és zöldes-fekete színűek lehetnek. Szemszíne barnás-piros, csőre sötét szaruszínű. Tollazata feszes, tömör, a testet egyenletesen borítja. A kakasok sarlótollai hosszúak, ívesek, a pettyes színezetűeknek mindig van egy fekete pötty a toll végén. A tyúkok farka zárt, kissé emelve hordják.
Korán érő fajta, első évben 160, második tojóévben pedig 140 db körüli, 50 g-os fehér tojást tojnak a tyúkok. Már kora tavasszal elkezdik a tojástermelést. Bőre szép fehér, de a húsa is igen ízletes, világos színű. A tyúkok nagyon ritkán kotlanak el, rossz anyák. Napjainkban már csak kiállításokra tenyésztik, gazdasági jelentőséggel nem bír, viszont aki szereti a különleges megjelenésű haszonállatokat, annak mindenképp érdemes néhány darabot tartani az udvarában.
Eleven, élénk vérmérsékletű fajta, jól repülnek, szeretnek a szabadban kapirgálni, éjszakázni. Igénylik a tágas kifutót, a sok zöldet. Fajtársaikkal, ha szűk helyen vannak, kötekedősek, tollcsipkedősek lesznek, de ez minden mozgékony fajtáról elmondható.
A törpe változatot a XX. század közepén hozták létre, ritkább, mint a normál méretű változat. Gazdaságilag még kevesebb hasznot hoz, mint a nagyok, valószínűleg emiatt szinte csak hobbi tenyésztők foglalkoznak komolyabban vele. Egyébként a nagyok kicsinyített másai. Kotlási hajlamuk a törpékre nem jellemző módon nagyon gyenge, tojástermelésük szintén alacsony.

Gulyás László (Egerfarmos)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu