2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,638  ·  Online: 73
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Tapasztalataim a fácántenyésztésben A királyfácán
Nyomtatható változat!

Ebben a cikkben, a vadászok, valamint a díszmadártenyésztők által egyaránt ismert és kedvelt fácánfajjal kapcsolatos ismereteimet szeretném megosztani.

Az aranysárga színű, hosszú farkú királyfácán első ránézésre is felhívja magára, még a madarászatra kevésbé fogékony látogatók figyelmét is.

Feljegyzések szerint, első példányait Észak-Kínából, Marco Polo hozta Velencébe 1298-ban. Ezt követően Európában csak 640 évvel később bukkant fel ismét, az angol John R. Reeves jóvoltából, kiről latin elnevezését is kapta (reevesii). Vadaskertjeink kedvelt, drága madara volt a XIX. sz. végén, XX. sz elején. Gyors, látványos röpte népszerű vadászzsákmánnyá tette a felső tízezer körében. Agresszív természetének köszönhetően nem tudott meghonosodni a természetben, így megmaradhatott tiszta vérvonalban a tenyészetek számára, ellentétben a többi, ún. vadászfácánnal, melyek az elsődleges vadászhatósági szempontok alapján keveredtek egymással.

A kakas már messziről felismerhető, feltűnő, hosszú fekete-fehér sávos, barnával szegett faroktollazatáról, amelynek 18 tolla közül a két vezértoll 150-170 cm hosszúságú, de akár a két métert is megközelítheti egy ereje teljében lévő 5-8 éves kakas esetében. A tollazat alapszínét, főként fekete szegélyű aranysárga tollpikkely határozza meg, mely a hasi részen vörösbarna, a szárnyon feketén szegett fehér tollakba megy át. A fácánok közt egyedi a fehér fej, a keresztbe futó fekete “álarccal”. A szem környékén, különösen párzási időszakban jól látható a keskeny, vörös bőrfelület.

A tojó egyszerűbb, barna színezetű, sárga és barna sávos fejjel, nyaka fehérrel pöttyözött.

A kakas mellé ajánlott két, három tojót elhelyezni. A volier alapterülete, min. 12-15 m2 legyen, mivel ennél kisebb helyen óhatatlanul is letörik a kakas pompás farka. A volierbe érdemes bokrokat ültetni, részben azért, mivel a tojók előszeretettel tojják alá tojásaikat, valamint az agresszívebb kakasok elől is jobban ki tudnak térni. Ez az agresszivitás a kakasok többségének sajátja, ennek maradandó nyomát én is magamon viselem. Az erőszakos egyedek megjelenése ellen szelektálással védekezhetünk, csak a nyugodtabb vérmérsékletű madarakat hagyjuk tenyésztésben.
A párzási időszak kezdetét jól jelzi a kakas udvarló póza, mikor is széttárt szárnyakkal, felfújt tollazattal, szinte a farkára támaszkodva a valós méretét igyekszik duplájára növelni. Megfelelő körülmények biztosítása mellett a királyfácán könnyen tenyészthető, jól szaporodó madár, rendszeres tojásszedés mellett egy tyúktól, második éves kortól 20-25 tojást várhatunk. A csibék 24-25 napra kelnek. Az örvösfácán csibéktől, könnyen megkülönbözteti őket vörös-barna fejtetőjük. Már néhány napos korban megkezdődhet a fajra jellemző verekedés a fácáncsirkék között, ezért mesterséges keltetés esetén megfelelő méretű inkubátort, kotlóssal való keltetés esetén viszonylag nagy szabad területet biztosítsunk számukra. Más, gyengébb fajokkal együtt tartása, még az első napokban sem ajánlott.

A csibék erőteljesek, gyorsan fejlődnek. A fácántápot kéthetes kortól egyre inkább leváltja a kukoricadara, majd a magkeverék. Fehérjeigényüket némi főtt tojással, túróval elégíthetjük ki. Zöldeleséget a kelést követő 34. nap után biztosítsunk számukra, fokozatosan növelve a mennyiséget. Kiszínesedésük már 2-3 hónapos korban megkezdődik, ekkorra a nemek egyértelműen megkülönböztethetők.

Felnőttkori tollazatuk, az ún. vadászfácánokhoz hasonlóan 5-6 hónapos korra kifejlődik. Első évesen ivarérettek, bár a fiatal tojók által megtojt tojások száma kevesebb, mint az idősebbeké. A kakasok tollazata más fajokhoz hasonlóan, az éveik számával érik, élénkül a színezete, egyre hosszabb lesz a faroktoll hossza.

Könnyen keresztezhető a vadászfácánokkal, mely hibridek kakasai különlegesen szépek lehetnek (például mongolfácánnal keverve a kakas bordó-lila színű lesz a királyfácán hosszú farkával), de a keresztezés miatt tenyészértékük minimális, a továbbszaporításkor a vadászfácán tollazatát nyerik vissza az utódok.

Mindent összefoglalva, a királyfácán bátran ajánlható már annak a kezdő madártartónak is, aki helyigényét biztosítani tudja, mivel igénytelen, hidegtűrő, nem túl drága árfekvésű madár, mely nagy biztonsággal szaporítható, és a fácánkert egyik leglátványosabb madara lehet.

Rácz Sándor Zákányszék
Képek a szerző tenyészetéből

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu