2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,084  ·  Online: 88
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Az állatorvos válaszol
Nyomtatható változat!

Kiss Péter budapesti olvasónk levelében a következőt írja:
"A nyáron külföldön jártam, ahol több madarásszal hosszasan elbeszélgettem. A beszélgetés során a madarak tolltépése is szóba került. Külhoni barátaimat a nimfa papagájok tolltépési szindrómájának terjedése aggasztja. Azt szeretném kérdezni a doktor úrtól hogy a hazai állományt is veszélyezteti-e a kór?"

Válasz: A tolltépés sajnos igen gyakori jelenség a fogságban tartott madaraknál. Leggyakrabban a papagájféléknél találkozunk ezzel az egészségügyi problémával. Általánosságban elmondható hogy a nagypapagájok hatványozottabban veszélyeztetettebbek. A bőr irritációja gyakran tolltépéshez vezet de gyakran más tényezők okozzák, pl. unalom, nem megfelelő takarmányozás, bizonyos bakteriális, gombás fertőzés, paraziták, álmatlanság, a gondozó személyében történt változás, a környezetben élő kutyák, macskák és más állatok fel- és eltűnése.

Itt szeretném megemlíteni azt, hogy sok madarász használ egyedi megvilágítást, ami igen hasznos, de madaraink közt fajtól, nemtől, életkortól függetlenül mindig akadnak olyan egyedek, melyek nem képesek kipihenni miatta magukat. Ezeket az egyedeket potenciálisan veszélyezteti a tolltépés.

Amikor a tolltépés okát kutatjuk, célszerű az állat élettörténetét felkutatni. Ne feledjük, hogy a kiváltó ok általában több tényezőből tevődik össze. Ha több madarat tartunk együtt, a tolltépős egyedet azonnal különítsük el. Abban az esetben ha madarunk testfelületének csak egy bizonyos részén tépi ki saját tollát, akkor alapos a gyanú arra, hogy seb, sérv, daganat vagy tályog a baj forrása.

A nimfapapagájok tollszindróma betegségét a 80-as évek elején írták le, hazánkban ritkán fordul elő. Legveszélyeztetettebb az albino, lutino és fehér példányok. Ezen színváltozatoknál a szoros vonaltenyésztést igen gyakran alkalmazzák, így bizonyos hogy az öröklött hajlamnak döntő szerepe van a kór terjedésében. A madár először tollait veszti el, melyet rendellenes vedlés követ. Később a beteg saját szárnyvégeit kezdi el rágni. A kór gyakran hasmenéssel jár. A betegségben szenvedő egyedeknél a laboratóriumi vizsgálatok gramm negatív baktériumok jelenlétét mutatták ki, ezért tüneti kezelésre az állatorvosok antibiotikumokat alkalmaznak.

Érdekességképpen meg szeretném említeni, hogy nemcsak a nimfapapagájnak van speciális tollszindróma betegsége. A másik két fajspecifikus tolltépés a gang-gang kakadu és a rózsa kakadu tolltépése. A gang-gang kakadu tolltépésével hazánkban jelenleg nem kell számolni, mivel igen magas ára miatt (30.000-60.000 USD/ tenyészpár) jelenleg nincs még az országban. A kór okozójának egyértelműen a nem megfelelő táplálást tartják. A gang-gang kakaduk hazájában, Ausztráliában fő tápláléka egy bizonyos növény levele és termése. Ha ezt nem tudjuk biztosítani és mindig más hajlamosító tényezővel párosul mint pl. csatolt tartás, nem megfelelő higiénia, úgy számolnunk kell a betegség megjelenésével.

A rózsakakaduk tolltépés szindrómájának kóroka még sok fejtörést okoz a kutatóknak. Azzal már mindenki egyetért, hogy a rózsán kívül a csupaszszemű és az ormányos kakadut is veszélyezteti. A kór bármely nemű és korú madarat megtámad, de potenciálisan azok a kézzel nevelt példányok veszélyeztetettek, melyekkel korábban sokat foglalkoztak majd később hanyagolták őket. A szűk férőhely hajlamosító tényező. A madár először farok és szárnytollait kb. 3 centiméterre rágja, majd később mindezt a bőrig folytatja, ritkán még saját bőrét is szétrágja. Az ilyen állat ideges, kiszámíthatatlan. A betegségben szenvedő kedvencünkhöz csak bőrkesztyűben nyúljunk, mivel a labilis idegzetű madár komoly sérüléseket okozhat. Az állatot helyezzük más környezetbe, törekedjünk a legjobb takarmányozásra. Az állatorvos érzéstelenítés mellett eltávolítja a sérült tollakat. Abban az esetben ha a tünetek 6 hét után sem szűnnek meg, úgy a tudomány jelenlegi állása szerint madarunkon nem tudunk segíteni.

Végezetül meg szeretném jegyezni, hogy a fent említett betegségeken kívül létezik egy ún. stressz dermatitis mely leggyakrabban a rózsás törpepapagájt támadja meg. Kedvencünk ebben az esetben a lágyéktájékon, mellkason és a háton veszti el kültakaróját. A stressz-ok kiderítésénél feltétlenül vegyük figyelembe azt, hogy ezek a kolóniában élő madarak egymással szemben is agresszívek. A beteg állatok mindig a társaiktól kivert, a ranglétra legalsó fokán álló egyedek. Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem vezet eredményre, akkor betegünkön nem tudunk segíteni.

Dr. Tóth Zsigmond
BirDNA (Budapest)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu