2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,610  ·  Online: 50
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Hogy is kezdődött?
Nyomtatható változat!

1998 tájékán amikor a nagyobbik lányom úgy 3-4 éves lehetett, elvittem egy, az élővilágot bemutató kiállításra, ahol a sok látni való között megakadt a szemem egy kisebb volieren, melyben 8-10 különféle színes madárfajt láttam.

Szóba elegyedve a tenyésztővel, még inkább érdekelni kezdett a dolog. Beszereztem hát egy kezdőknek való szakkönyvet, ami sok hasznos információt tartalmaz. Ezt alaposan áttanulmányoztam, majd 2004-ben sikerült csatlakoznom a nagymúltú Budapesti H-1-es egyesülethez, melynek először börzéit látogattam, majd később gyűléseire is elmentem. Sok segítséget kaptam Tóth István barátomtól, érdeklődésemnek megfelelő tenyésztők elérhetőségét, valamint elméleti és gyakorlati tanácsokat, melyekért a mai napig zaklatom.

2004 nyarán belevágtam a madártartásba. Két pár gould-amandinát vásároltam, Hazelbauer Józseftől. (Akihez szintén nagy örömmel fordulok tanácsokért.) A madarak kb. 3 hónaposak lehettek. Eleinte kalitban tartottam őket, de mára sikerült készítenem egy nagyobb szobai voliert, ahol kellemesen elférnek. Ahogy telt-múlt az idő, a fiatalok felnőtté váltak, elkezdődtek az első udvarlások. Majd felrakva a tanácsolt fészek típust, megjelentek az első tojások! Nem láttam a gyönyörtől. De ezzel elkezdődött az én tanuló korszakom is. A tojások rendre terméketlenek voltak. A tojásokat nem ülték rendesen.

Idén január elején újra 3 tojást fedeztem fel. Az első fióka 20-án kelt ki. Az első éjszaka minden simán ment. A második nap reggelén a hím kidobta a fiókát, amit én visszaraktam, majd ezt még egyszer megismételte. Itt már arra gondoltam hogy a fióka szokatlan dolog lehet a számukra, mert nem mertek bemenni a fészekbe. A fiókát visszahelyezve láttam, hogy a második tojás is át van már törve. Ekkor támadt az az ötletem, hogy a fiókát félig kisegítem a tojásból, hogy a szülők lássák mi bújik ki a tojásból. Ez sikerült is, úgy, hogy a tojáshéj a szó szoros értelmében a fióka fenekén maradt. Ez úgy látszott, beválik, mert ezután nem dobták ki többé a fiókákat. De sajnos estére már nem ülték a fészket. Így reggel az öröm ürömmé változott. Sajnos mindkét fióka elpusztult. Igazából nem kesergek, mert látom madaraim fejlődését, amint igazi tenyészpárrá válnak. Persze a sikertelenség a sirálykás nevelés hátránya is lehet.

De mint tudjuk, ez a faj rossz szülő hírében is áll. A második fészekalj megalapítására nem kellett sokáig várnom, az első tojást január 26-án rakta le a tojó, majd ezt 4 másik követte. Az első fióka február 15-én kelt ki, a negyedik 17-én, az ötödik terméketlen volt. Teljes lázban figyeltem a szülők minden egyes mozdulatát. Csodálatos élménnyel gazdagodott a családunk, ahogy néha elkaptuk az etetés pillanatát, vagy ahogy néha meglestük a fiókákat. A szülők jól tűrték a fészekellenőrzést. Az első hétvégén akadt egy olyan problémám, hogy a reggeli ébredés után nem kezdtek el etetni a szülők, csak nézegettek befelé a fészekbe izgatottan, három óra elteltével még mindig nem történt semmi, a fiókák pedig kérték az ennivalót. Ekkor kénytelen voltam megetetni őket csipesszel, lágy eledellel. A probléma okát abban sejtem hogy ekkor pattantak ki az első tokok a fiókákon. Kora délutánra a szülők megbékéltek és helyreállt a rend. A későbbiek folyamán sajnos egy (a legkisebb) fióka elpusztult. Viszont ezután már nem volt problémám, és március 10-én a három fióka előbújt.
Remélem rövid beszámolómmal sikerülhet másokban is kedvet ébreszteni eme színes kis madarak tartásához, tenyésztéséhez. Egyébként nagyon jó, hogy létezik egy ilyen magazin, melyben megoszthatja kezdő és profi egyaránt a tapasztalatait másokkal. Kívánom, hogy minél több évfolyamot érjenek meg, a hazai madarász társadalom nagy örömére.

Tőkés Lajos Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu