2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,610  ·  Online: 58
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Mutációk a papagájtenyésztésben (4.)
Nyomtatható változat!

A cikksorozat vége felé közeledve, a színváltozatokat és azok sajátosságait szeretném bemutatni. Akkor beszélünk színváltozatról, ha a normál ("vad") alaktól eltérő megjelenés (=színezet, tágabb értelemben fenotípus) kialakításáért az örökletes anyag (gén, vagy gének) felelős. Azaz bármilyen környezeti hatás éri az egyedet, a megjelenése (pl. színezete) nem változik meg. Egyetlen kivétel van ("amely erősíti a szabályt"), nevezetesen a nem öröklődő tarkák, amelyek úgy néznek ki, mintha egy faj két színváltozatának egy-egy felét illesztették volna össze. Ez a színváltozat nem környezeti hatásra jön létre, hanem gének felelősek a kialakulásáért, de mégsem öröklődnek. A környezeti hatásra (takarmányozás, fertőzés, elhelyezés, kémiai behatások stb.) bekövetkező, de nem öröklődő fenotípus változásokat modifikációknak nevezzük. A környezeti hatás megszűntével, illetve változásával visszaáll az eredeti (hatás előtti) fenotípus. Például zöld alapú madarak esetében, mint a kis sándor, szilvásfejű, vagy rózsásfejű törpepapagáj egyes példányok hosszabb-rövidebb időre kisebb-nagyobb piros, vagy sárga folttal "színesedhetnek". Amelyek azután eltűnnek és a fiókáikon sem jelennek meg. A jákó papagájoknál is gyakori, hosszabb-rövidebb ideig tartó piros-tarkaság is ide sorolható jelenség.

Fontos tény, hogy az egyes színváltozatok kialakításáért felelős gén megváltoztatja a tollazat minden színét, de nem egyformán. Az egyszínű zöld ma-darak, mint például a kis sándorpapagáj tojók esetében, a kékre homozigóta példányok egyöntetű kék színűek. A többszínű, vagy nem zöld alapú fajok esetében a például kék gén a test különböző színeit különbözően "alakítja" át. Általánosan elmondható, hogy ebben az esetben a test sárga és piros jegyei fehérek lesznek. A vörösbegyű papagáj ("glanc") esetében a fehérmellűnek nevezett színváltozat a normál kék szín. Nimfa papagáj esetében (amely szín tekintetében nem zöld alapú, hanem szürke) a kéket a tenyésztők pofafolt nélkülinek nevezik. Ezzel is magyarázható, hogy a pofafolt nélküli és a lutínó (ezt nálunk helytelenül, de fehérnek hívják a tenyésztők) kombinációja adja az albínót. A pofafolt nélküli, vagyis kék nimfát a legtöbb nyelvben fehér maszkosnak nevezik, utalva a kiszínesedett hímek fejének színezetére. A kék gén ebben az esetben is a sárga és piros színt fehérré "változtatja". Talán legérdekesebb ide sorolható jelenség, a pennant papagáj türkiz színváltozatának esete, ahol a türkiz-gén a döntően piros testszínt narancsszínűvé alakítja át. A színváltozatot is narancsnak (orange) hívják, ami egy kicsit megtévesztő, hiszen semmi köze a valódi és egyébként más öröklésmenetet követő narancs-génhez. Ezért fontos a tenyésztők számára a genetikai összefüggések ismerete, mert ha minden faj színváltozatához más-más "fantázia nevet" rendelnek, akkor átláthatatlanná válik a különben egymásra épülő és logikus rendszer. Célszerű felismerni az adott faj esetében a már létező színváltozatot és úgy nevezni. Ez nagyban segítené az átláthatóságot. Visszatérve az előbbi példára nem lenne tehát fehérmellű "glanc" és pofafolt nélküli nimfa, hanem egyszerűen csak kék "glanc"-ról és kék nimfáról beszélnénk. Ezért nagy a felelőssége az egyes színváltozatokat leíró és bemutató szerzőknek. A probléma megoldása nem egyszerű feladat. Figyelembe kell venni a tudományos hátteret, az adott ország nyelvi sajátosságait és nem utolsósorban a tenyésztők látásmódját. Németországban a mai napig nincs egyetértés például a kis sándorpapagájok színváltozatainak elnevezése tekintetében. Hiszen létezett egy mindenki által elfogadott rendszer, amelyet az idő, az ismeretek bővülésével túlhaladott. Holland mintára átvették az angol terminológiát, amit tükörbe fordítottak németre. Mivel nem vették figyelembe a német nyelv sajátosságait és a tenyésztők " látásmódját" a régi és új kifejezések párhuzamos használata teljes körű. Nem egyszer voltam fültanúja elmérgesedő vitáknak, amelyek sehová sem vezettek, pedig a német egyesületnek (AZ) van külön a sándorpapagájokkal foglalkozó szekciója (IG-Edelsittiche), tehát tere is lenne hol lefolytatni ezeket az egyeztetéseket.

A világon Európában, az USA-ban és Ausztráliában folyik jelentős mutációs tenyésztés. Ez pusztán azért érdekes, mert minden főbb tenyésztő helynek megvannak a maga szakkifejezései, amelyek csak kis mértékben egyeznek meg egymással. Például a rozella papagáj esetében azt a színváltozatot, amelyet Európában pasztellnak neveznek, azt Ausztráliában dilute-nak, azaz feketeszemű sárgának hívják. Főleg az ausztrál elnevezésekre jellemző, hogy "fantázia" nevek, amelyek nehezítik a magyar tenyésztők számára a megértést, hiszen hazánkban sincs még teljesen kiforrott terminológia a színváltozatok tekintetében. Ilyen elnevezés például az ivory, amellyel a kék-fahéj madarakat illetik. Ezt a színváltozatot Európában korábban égszínkéknek (skyblue) hívták. Az utóbbi években helyesen elmozdult a rendszer a primér kombinációk említésével kialakított nevek felé, így egyre gyakrabban hallani a kék-fahéj (blue-cinnamon) elnevezést, ami megkönnyíti a megértést. A következő számban megjelenő cikkemben bemutatok egy áttekintő jellegű felsorolást, amely tartalmazza a lényeges primér mutációkat és egy példát a másik primér színnel képzett kombinációra. Zárójelben azok a szinonim kifejezések találhatóak, amelyeket gyakran használnak még a színváltozat jelölésére. A színváltozatok elnevezésénél a már előbb említett hármas szempontrendszer figyelembevétele vezérelt (a tudományos háttér, a magyar nyelv sajátosságai és a hazai tenyésztők látásmódja).

Rostás Balázs
Vác

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu