2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,579,203  ·  Online: 73
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Jelentős sikerek a hazai standard hullámos papagájok tenyésztésében
Nyomtatható változat!

Azok a madárkedvelők és tenyésztők, akik hosszú évek óta együtt élnek a magyar díszmadártenyésztők közösségével, vagy csak szemlélői a hazai kiállításoknak, minden bizonnyal napjainkban meglepő változásoknak lehetnek szemtanúi. A tenyésztői szándékok jelentősen megváltoztak. Amíg korábban a TOP jelzőt a kanári tenyésztők vitték, hozzáteszem nem érdemtelenül, ma ezt a jelzőt az eddig lesilányítottnak tekintett standard hullámos papagájok vették át. Az utóbbi 3-4 évben megsokszorozódott a főleg fiatalokból álló standard hullámos papagáj tenyésztők csapata, és a korábbi években kiállított 30-40 hullámos helyett ma 200-300 gyönyörű madarat mutatunk be. Félreértés ne essék, én a kanári tenyésztők érdemeit nem szeretném csökkenteni. A kiállításokon meghatározó kiváló kanári madarakat láthat a hozzáértő közönség. Úgy gondolom, hogy a szervezésükben térnek el a nemzetközi szabványoktól és ez a versenyeken jól kiütközik.

A korábbi években a kiállításokon többnyire egy-egy félreeső helyen kaptak helyet a kis létszámú hullámosok. Sokszor a kereskedőknél több hullámost lehetett látni, mint a kiállításon. Voltak tenyésztők, akik már a kiállítás helyén a kapuban eladták kereskedőknek apró madaraikat, de tulajdonképpen ezek között standard madár nem is volt. Ha valaki hozott külföldről egy-egy standard hullámost, azt is bekeverték a hagyományos apró madarak közé, mert az ősi madár lényegesen jobban és többet költött, mint a standard változat és a fiókák általában nagyobbak lettek. Így igazi verseny nem is alakulhatott ki.

1974 óta foglalkozom standard hullámos papagájok tenyésztésével, ezért megengedhetem magamnak, hogy áttekintsem az elmúlt negyven év madarász eseményeit, és az sem sért, ha néhány gondolatomért szubjektív jelzőt ragasztanak rám azok a tenyésztők, akik ezt a csodálatos változást másképp ítélnék meg. Tudom, hogy a "díszmadártenyésztők" mindig gyűjtőfogalom volt. Ide tartozik minden repülni képes, vagy szárnyakkal bíró teremtmény, az ún. madarak. A madarak tulajdonságaiktól függően széttagozódnak, mert világos, hogy pl. a pintyet a papagájjal összevetni nem lehet. Az idők során a kiállításokon kialakultak az egyes madárfajok standard változatai. A standardformák időről időre változhatnak, amik lehetnek formai és már rögzített mutánsváltozások, de megváltoztatni a nemzetközileg elfogadott szabályokat csak az arra illetékes nemzetközi bizottság döntése alapján lehet.

Így jöttek létre a nagypapagájos szekciók, az agapornisz tenyésztők, a neofémások, a kanári tenyésztők, a pintyfélék szerelmesei stb. Külön jelenítjük meg a vadmadarakat vagy éppen a vízimadarakat. Általában a legtöbb madárfaj több alfajjal rendelkezik, mint pl. az amazonok, (kuba-amazon, sárgaszárnyú amazon, kékhomlokú amazon stb.), vagy az ausztrál lapos farkú papagájok. (pennant, rozella, bourg, baraband stb.) Hasonlóképpen a neofémák vagy agaporniszok, de létezik két ausztrál papagájfaj, amelyek önállók, alfajok nélküliek, ezek a nimfa papagájok és a hullámos papagáj.

Fentiekből érthetővé válik, hogy a madaras társadalom a saját kedvenceitől függően más-más csapatba tagozódik, és itt óhatatlanul elindul egyfajta rivalizálódás. Ez a versenyek hangulatában érthető feszültséggel jár, de ezután minden tenyésztő tudja, hogy egy táborhoz tartozunk, a célunk egy, a madarak szeretete, megismerése, megismertetése és védelme.

Mivel a standard hullámos papagáj egyedi faj, ráadásul céltenyésztett változat, ezekre önálló, a többi madár fajtától jelentősen különböző standard követelmények vonatkoznak. Így a formai elvárásokon felül különböző színosztályokba sorolódnak. Ma már kb. 30 színváltozata ismert.

A standard hullámos papagáj tenyésztéséhez a múltban nehéz volt kiváló alapanyagot importálni, mert tudott, hogy ezek a madarak nem a természetben élő egyedek, hanem egy tudatos genetikai láncolat megvalósításából keletkeztek, angol és német tudósok közreműködésével. A kiemelkedően jó egyedek beszerzési ára magas, és a tenyészthetőségi biztonság kicsi. Veszélyt rejt a szállítás, a stressz vagy a rejtett betegség lehetősége. Elég nagy a valószínűsége annak is, hogy a madár nem szaporodik. Elképzelhető, hogy ezek a tényezők okozták a korábbi évek tenyésztői érdektelenségét. Én úgy érzem, hogy megszállott voltam, volt türelmem a sikertelenségeket is átvészelni, és módom volt híres külföldi tenyésztőktől elsajátítani a tenyésztői technikákat, de táplálta bennem a kíváncsiságot az ismeretlenek megismerése, mert amíg élek és madarászok, mindig akad ismeretlen bőven. Aki ebben a játékban azt hiszi, hogy mindent tud, az téved, és hamar rájöhet arra, hogy a természet nagy úr, az ismeretlenek száma pedig végtelen.

Az elmúlt 40 év alatt számos egyéb papagáj tenyésztésével is megpróbálkoztam. Változó sikerrel tenyésztettem különböző ausztrál és indiai papagájokat. Élményem volt, de az meg sem közelítette a standard hullámosok feletti örömeimet. Ha költött egy pár, általában tudtam, hogy évente egyszer számíthatok szaporulatra, és előre tudtam, hogy a fióka milyen színű lesz.

A hullámosoknál ez teljesen más. Ha engedném, folyamatosan költene, az előre pontosan meg nem mondható színváltozatok, a forma, a viselkedés, ezek mind-mind izgalmas és többismeretlenes kérdések. A válasz addig várat magára, amíg a fiókát elválaszthatjuk a szülőktől. Sokáig tenyésztettem a nimfa papagájokat, az idősebb madarasok még tudják, hogy Magyarországon én honosítottam meg egyes mutációs egyedeket a tarka és fahéj (zimt) nimfákat. Nagyon kedvelem ezeket a madarakat is, és ma is van néhány darab belőlük. Rájöttem arra, hogy a standard hullámos papagájok tenyésztése oly mértékű koncentrációt igényel, hogy ha jól szeretném csinálni, akkor az időbeli lehetőségeimet kitölti a velük való gondoskodás. Egy idő után elhatároztam, hogy kizárólag a standard hullámos papagájokkal kívánok foglalkozni és így született meg az eddig Magyarországon első és egyetlen magyar nyelvű szakkönyv. A könyvben írtam tapasztalataimról, a madarak tartásáról, költésről, madárnevelésről, szó van az ismertebb betegségekről és benne foglaltatik a nemzetközi standard leírás magyar fordításban.

Nem vagyok meggyőződve erről, de talán ez is egy cseppel hozzájárult ahhoz a pozitív változáshoz, ami napjainkban valóság. Az a tény, hogy a kiállításokon sok nagyon szép egyedet tudunk kiállítani, és a látogatók tetszésnyilvánítása felkeltette a tenyésztők vagy leendő tenyésztők figyelmét, vitathatatlan. Meglepő, hogy most többnyire a 20-30 éves fiatalemberek körében nőtt meg az érdeklődés, de ismert régi tenyésztők, akik valami okból abbahagyták a madarazást, most újból kedvet kaptak a visszatéréshez. Jelenleg kb. 40-50 fő az ismert tenyésztők száma, ez a németek több ezres táborához mérve nem sok, de a múltban ismert 5-10 tenyésztőhöz képest örvendetes eredmény.

Többek visszajelzése szerint pozitív változást hozott az 1999-ben Ráckevén a Szavolyai kastélyban megrendezett rendhagyó kiállítás, ahol nagy érdeklődés mellett a meghívott német bírálók a helyszínen mutatták be a madarak dekoratív felkészítését egy adott versenyre. Ilyen program korábbi kiállításokon nem volt. A tenyésztők és látogatók egyaránt láthatták, hogy hogyan kell a madarat felkészíteni az adott szabályok betartása mellett, hogy a madár a lehető legszebb formájában vehessen részt a megmérettetésben. Egy ilyen kiállítást ebben az évben is megpróbálunk létrehozni. Több külföldi tenyésztő már jelezte részvételi szándékát. Jelenleg az időpontok egyeztetése folyik.

Rendkívül szomorú, hogy az elmúlt évben két igen kiváló tenyésztőtársunk elhunyt. Ádler József és Mátyási János. Emléküket megőrizzük, és emlékük előtt úgy hajtunk fejet, hogy rendezünk versenyeket, amelyeket nevükkel fémjelezzünk.

Vitathatatlan tény, hogy Gyerkó Tíbor barátunk csodálatos standard állományán kívül a Pannonia Kupák megszervezésével és lebonyolításával elévülhetetlen érdemeket szerzett e sikeres felemelkedéshez, de hozzájárult azzal is, hogy több külföldi kiállításon madarai nagy sikerrel szerepeltek. Megemlíteném azt is, hogy a németországi Salczuhleni világbajnokságon több madara lett első helyezett. Én ez utóbbi értékét azért nem tudom a többi sikeres eredménye elé helyezni, mert tudom, hogy ezekről az ún. világbajnokságokról a legkiválóbb külföldi tenyésztők távol maradnak. A madarakat elvinni több száz vagy ezer kilométer távolságra és ott két hétig tárolni egy apró kiállítási kalitban, megítélésem szerint bűn. A kiállítás után ezekből a madarakból sok elpusztul. Bízom abban, hogy egyszer a COM a Madár Világ Szövetség is felülértékeli ezt a hibás gyakorlatát. Ezek a sikerek a tenyésztőtársak figyelmét is felkeltették, és ráirányította arra, hogy hazai vonatkozásban is igen értékes madárállománnyal rendelkezünk, de ezen túl a külföldi jeles tenyésztők is elismeréssel figyelik a magyar tenyésztők munkáját. Az ismert kiváló eredmények azért is jelentősek, mert egy viszonylag új fiatal tenyésztő gárda tűzte ki célul, hogy felzárkóznak a nagy múltú nyugati profi tenyésztők színvonalához. Örülnék annak, ha itt felsorolhatnám a legjobbak neveit, de úgy gondolom, hogy a versenyek eredmény jegyzékei bekerülnek a Díszmadár Magazinba is, esetleg az interneten is megtalálhatók lesznek, így hamarosan megismerheti az érdeklődő kiváló tenyésztőinket.

Ezzel a cikkel megkíséreltem közzé tenni abbéli örömünket, hogy ez a kis csapat óriási eredményt ért el rövid pár év alatt. Ez a siker nem hullott az ölünkbe. Mi ezért, szerénytelenül mondhatom, hogy rengeteget tettünk, áldoztunk. Sajnos meg kell küzdenünk még a hazai ellentáborral is. Az MDOSZ a Magyar Díszmadár Országos Szövetség egyes vezetői is hangulatkeltéssel, egyet nem értéssel próbálják bizonyos kérdésekben ellentétes akaratukat csapatunkra ráerőltetni. Eddig az elnök minden jó szándékú megnyilvánulást elutasított. Ezen kívül a hangadók, ezek a megnyilatkozások: "Minek ez a sok serleg ? Minek kell a kokárdaerdő? Mi ez a flanc? stb." Emellett tudni kell, hogy a szövetség a kiállításainkhoz egy fillért nem adott. A kiállításokon szinte kivétel nélkül a saját eszközeinkkel veszünk részt, ha néhány kiállítónak kisegítésre van szüksége azt Gyerkó Tibi a saját egyesületének készletéből biztosítja. Nem szívesen írtam ezt az utolsó bekezdést, bár sajnálatos, de ez is a valósághoz, a pontos tájékoztatáshoz hozzátartozik.

Meggyőződésem, hogy példamutató törekvéseink a többi díszmadártenyésztő csoport javát is szolgálja, mert nemzetközi elismerést csak a nyugati országok gyakorlata mentén lehet elérni, és ehhez kívánunk minden magyar tenyésztő Barátunknak sok sikert!

Makai Pál
Budapest

Fotók: Gyerkó Tibor tenyészetéből

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu