Német neve: Knäkente Angol neve: Garganey Francia neve: sarcelle d'été A böjtiréce megjelenését tekintve egy kistermetű, szép megjelenésű úszó-réce. Méreteik A gácsér szárnya 187-198 mm, a farka 62-70 mm, a csőre 35-40 mm, a lába 26-30 mm, a súlya kb. 230-453 g, átlag 355 g körüli. A tojó szárnya 175-194 mm, a farka 60-70 mm, a csőre 34-39 mm, a lába 25-29 mm, a súlya kb. 250-475 g, átlag 335 g körüli. Költési tollazatának színe A gácsér feje, torka, és melle a vöröses-barnától a sárgaréz-barnáig tündököl. A fejen egy fehér hosszanti csík található a szem vonala felett. A nyújtott váll és dísztollak, valamint a finoman kereszthullámos lágyék, ezüstszürke és fekete színűek. A has fehér, a szárnyak világoskék tollazatúak, melyeken zöld - mindkét oldalt szélesen fehérrel szegélyezett - tükör van. Az evezőtollak szárai fehérek. A csőr és a lábak feketés barnák, a szivárványhártya közép-barna. A tojó színét tekintve tipikus tojó színű. A hasa szürkésfehér. Egy szem fölött lévő fehér csik és a gácsérhoz hasonló szárnyszínezet könnyen megkülönbözteti az európai csörgőréce tojójától. Az evezőtollak színei szintén fehérek. A költés utáni tollazata Az idős gácsérok átmeneti tollazatba június és július hónapban vedlenek és ez következő év január és február hónapokig tart. A kisebb tollak barnás feketék, röviden fogalmazva nagyon hasonlít a tojóhoz. A szárnyak változatlanul maradnak. A tojót világosabb, szürkéskék tollazatáról lehet megkülönböztetni. A kikelt kisrécék tollazata (pihéstollazat) A felső fej, a szem- és az arccsík, valamint a felső oldal sötét olíva zöld. A fej oldalai telitett sárgás-barnák. A torok, a mell és a szárnyak alsó oldala - részben a hátsó szárny perem is - szalmasárga. A szárnyak foltocskái és a lábszárak erős aranysárgák. A csőr sötét szarubarna világos szeggel. A lábak feketék, az úszó-hártyák sárgán szegélyezettek. A fiatal récék tollazata A fiatal récék tollazatszíne a felnőtt tojóéhoz hasonlít, de az alsó oldal sötétebb és barnás színezetű. A gácsérok felső szárnytakarója szürkén elmosódott, ami a tojóknál barna, világos szegéllyel. A gácsérok szárnytükre fénytelen zöld, a tojóké matt fekete vagy feketés zöld. Csekély árnyalati különbségek a lágyék rajzolatában is észrevehetők. A szivárványhártya mindkét nemnél szürkés-barna. Előfordulásuk hazánkban Nálunk az év minden hónapjában megfigyelhető. Kis számban több alföldi területen költ is. Életmód A böjti récék fő költési területét az eutróf sík tavak, holtágak, a folyók lapályaiban lévő árkok és tócsák, a nedves rétek, valamint a nagyobb tavak sekély öblei alkotják. A tavaszi vonulásukkor szívesen megpihennek az elárasztott réteken. Áttelelésük a nagyobb folyók deltatorkolataiban történik. Innen már párba térnek vissza a költési területekre, ahol kisebb csoportokba verődve elkezdik a dürgést. A fészkelési terület kiválasztása áprilisban történik. A fészek a part mentén a száraz talajon, a réteken vagy a lóhere-földeken található, mindig jól álcázva, a víztől megfelelő távolságban. A fészek pehelytollai valamennyivel világosabbak a csörgő récéjétől. A tojásrakás Közép-Európában május elejétől kezdődik, de gyakran elhúzódik május közepe és június közepe közé. A fészekaljak 7-11 tejfölsárga, hegyes tojást tartalmaznak a következő méretekkel: 39,3-50 x 29,7-36 mm, átlag 45,8-x33 mm. A költési idő 21-23 nap. Az első hetekben a költési körzet szabad vízfelületein pihen és kíséri a tojót a költési szünetekben. A vedlés megkezdődésekor és a csibék kikelésekor a böjti récék teljesen eltűnnek a szabad vízfelületről. A csibék felnevelését egyedül a tojó végzi a parti zóna fedezékében lévő területein. A vedlés befejeződése és a fiatal állatok repülőképessé válás után - kb. augusztus közepétől - újra mutatkoznak a nyílt vizeken. Az európai böjti récék nagy többsége Franciaországon és Spanyolországon keresztül vándorol Nyugat-Afrikába. Táplálkozásuk Előszeretettel keresi táplálékát a tocsogós sziki elöntésekben, ahol a vízben úszó magokat, kisebb csigákat, rovarálcákat könnyen összeszedheti. A táplálék felvételük hasonlít a kanalas récéjéhez. Az állati eredetű táplálék aránya relatív magas, gyakran 50% körüli, de átmenetileg elérheti a 90%-ot is. Madárkertekben történő tartásuk és tenyésztésük Bár a böjti réce gácsérok szép nászruhájukat csak kevés ideig viselik és dallamos hangjukat is csak ekkor hallatják, mégis gyakran tartják őket magántenyészetekben. Egy pár böjti réce tenyésztéséhez elegendő egy 6-8 m2 terület, amely rendelkezik egy 2-3 m2 nagyságú, 30 cm vízmélységű kerti medencével. Lehetőleg a medence ne betonból készüljön! Kimondottan meleg-szeretők. Az erős fagyokra és a nem megfelelő teleltetésre érzékenyebbek mint más récefajok. Előnyben részesítik a sekély, s így a melegebb tavakat. Ideális hely kialakítása mellett tenyésztése nem okoz gondot. A tojásrakás többnyire májusban történik, egy, ritkábban két fészekaljat rak. A fészkét jól elrejtve a fűbe készíti, ritkán fészkel odúba. A tojásrakás naponta a délelőtti órákban történik. Amennyiben a költő récére nézve, semmilyen háborgatás vagy kisebb ragadozó támadása nem várható, a költést és a kisrécék felnevelését rá lehet bízni a tojóra. A kisrécék 21-23 nap alatt kelnek ki. A kelés után kb. egy nappal a kiskacsák elhagyják a fészket az őket vezető tojóval. Kezdetben félénkek és szívesen keresik fel a madárkertben lévő rejtekhelyeket. Az első napokban úsztatott tojással, túróval, hangyatojással és apróra vágott salátával etethetjük őket. A későbbiek folyamán nedvesített baromfi indítótáppal és sok zöldeleséggel nevelhetők fel. Növekedésük gyors, 15 napos korban mutatkoznak az első farktollgerincek, 24 naposan kifejlődnek az ágyék-, a váll-, a farktollak. A négyhetes kisrécék a hátközép kivételével lényegében már betollasodtak. Repülőképességüket 7-8 hetes korukra érik el. A következő év januárjától kezdve megkezdődik a felnőttkori tollazatba való elszíneződés. Az ivarérettségüket 10 hónaposan érik el, de költeni általában a második évtől szoktak. Hollandiában láttam sárga színű mutációit. A felnőtt madarak minden színe világosabb a vadszínűétől. Erdős Tibor díszréce tenyésztő (Hajdúböszörmény) |