2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,579,215  ·  Online: 83
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A böjtiréce - ANAS Querquedule (L.)
Nyomtatható változat!

Német neve: Knäkente
Angol neve: Garganey
Francia neve: sarcelle d'été

A böjtiréce megjelenését tekintve egy kistermetű, szép megjelenésű úszó-réce.

Méreteik

A gácsér szárnya 187-198 mm, a farka 62-70 mm, a csőre 35-40 mm, a lába 26-30 mm, a súlya kb. 230-453 g, átlag 355 g körüli.
A tojó szárnya 175-194 mm, a farka 60-70 mm, a csőre 34-39 mm, a lába 25-29 mm, a súlya kb. 250-475 g, átlag 335 g körüli.

Költési tollazatának színe

A gácsér feje, torka, és melle a vöröses-barnától a sárgaréz-barnáig tündököl. A fejen egy fehér hosszanti csík található a szem vonala felett. A nyújtott váll és dísztollak, valamint a finoman kereszthullámos lágyék, ezüstszürke és fekete színűek. A has fehér, a szárnyak világoskék tollazatúak, melyeken zöld - mindkét oldalt szélesen fehérrel szegélyezett - tükör van. Az evezőtollak szárai fehérek. A csőr és a lábak feketés barnák, a szivárványhártya közép-barna. A tojó színét tekintve tipikus tojó színű. A hasa szürkésfehér. Egy szem fölött lévő fehér csik és a gácsérhoz hasonló szárnyszínezet könnyen megkülönbözteti az európai csörgőréce tojójától. Az evezőtollak színei szintén fehérek.

A költés utáni tollazata

Az idős gácsérok átmeneti tollazatba június és július hónapban vedlenek és ez következő év január és február hónapokig tart. A kisebb tollak barnás feketék, röviden fogalmazva nagyon hasonlít a tojóhoz. A szárnyak változatlanul maradnak. A tojót világosabb, szürkéskék tollazatáról lehet megkülönböztetni.

A kikelt kisrécék tollazata (pihéstollazat)

A felső fej, a szem- és az arccsík, valamint a felső oldal sötét olíva zöld. A fej oldalai telitett sárgás-barnák. A torok, a mell és a szárnyak alsó oldala - részben a hátsó szárny perem is - szalmasárga. A szárnyak foltocskái és a lábszárak erős aranysárgák. A csőr sötét szarubarna világos szeggel. A lábak feketék, az úszó-hártyák sárgán szegélyezettek.

A fiatal récék tollazata

A fiatal récék tollazatszíne a felnőtt tojóéhoz hasonlít, de az alsó oldal sötétebb és barnás színezetű. A gácsérok felső szárnytakarója szürkén elmosódott, ami a tojóknál barna, világos szegéllyel. A gácsérok szárnytükre fénytelen zöld, a tojóké matt fekete vagy feketés zöld. Csekély árnyalati különbségek a lágyék rajzolatában is észrevehetők. A szivárványhártya mindkét nemnél szürkés-barna.

Előfordulásuk hazánkban

Nálunk az év minden hónapjában megfigyelhető. Kis számban több alföldi területen költ is.

Életmód

A böjti récék fő költési területét az eutróf sík tavak, holtágak, a folyók lapályaiban lévő árkok és tócsák, a nedves rétek, valamint a nagyobb tavak sekély öblei alkotják. A tavaszi vonulásukkor szívesen megpihennek az elárasztott réteken. Áttelelésük a nagyobb folyók deltatorkolataiban történik. Innen már párba térnek vissza a költési területekre, ahol kisebb csoportokba verődve elkezdik a dürgést. A fészkelési terület kiválasztása áprilisban történik. A fészek a part mentén a száraz talajon, a réteken vagy a lóhere-földeken található, mindig jól álcázva, a víztől megfelelő távolságban. A fészek pehelytollai valamennyivel világosabbak a csörgő récéjétől. A tojásrakás Közép-Európában május elejétől kezdődik, de gyakran elhúzódik május közepe és június közepe közé. A fészekaljak 7-11 tejfölsárga, hegyes tojást tartalmaznak a következő méretekkel: 39,3-50 x 29,7-36 mm, átlag 45,8-x33 mm. A költési idő 21-23 nap. Az első hetekben a költési körzet szabad vízfelületein pihen és kíséri a tojót a költési szünetekben. A vedlés megkezdődésekor és a csibék kikelésekor a böjti récék teljesen eltűnnek a szabad vízfelületről. A csibék felnevelését egyedül a tojó végzi a parti zóna fedezékében lévő területein. A vedlés befejeződése és a fiatal állatok repülőképessé válás után - kb. augusztus közepétől - újra mutatkoznak a nyílt vizeken. Az európai böjti récék nagy többsége Franciaországon és Spanyolországon keresztül vándorol Nyugat-Afrikába.

Táplálkozásuk

Előszeretettel keresi táplálékát a tocsogós sziki elöntésekben, ahol a vízben úszó magokat, kisebb csigákat, rovarálcákat könnyen összeszedheti. A táplálék felvételük hasonlít a kanalas récéjéhez. Az állati eredetű táplálék aránya relatív magas, gyakran 50% körüli, de átmenetileg elérheti a 90%-ot is.

Madárkertekben történő tartásuk és tenyésztésük

Bár a böjti réce gácsérok szép nászruhájukat csak kevés ideig viselik és dallamos hangjukat is csak ekkor hallatják, mégis gyakran tartják őket magántenyészetekben. Egy pár böjti réce tenyésztéséhez elegendő egy 6-8 m2 terület, amely rendelkezik egy 2-3 m2 nagyságú, 30 cm vízmélységű kerti medencével. Lehetőleg a medence ne betonból készüljön! Kimondottan meleg-szeretők. Az erős fagyokra és a nem megfelelő teleltetésre érzékenyebbek mint más récefajok. Előnyben részesítik a sekély, s így a melegebb tavakat. Ideális hely kialakítása mellett tenyésztése nem okoz gondot. A tojásrakás többnyire májusban történik, egy, ritkábban két fészekaljat rak. A fészkét jól elrejtve a fűbe készíti, ritkán fészkel odúba. A tojásrakás naponta a délelőtti órákban történik. Amennyiben a költő récére nézve, semmilyen háborgatás vagy kisebb ragadozó támadása nem várható, a költést és a kisrécék felnevelését rá lehet bízni a tojóra. A kisrécék 21-23 nap alatt kelnek ki. A kelés után kb. egy nappal a kiskacsák elhagyják a fészket az őket vezető tojóval. Kezdetben félénkek és szívesen keresik fel a madárkertben lévő rejtekhelyeket. Az első napokban úsztatott tojással, túróval, hangyatojással és apróra vágott salátával etethetjük őket. A későbbiek folyamán nedvesített baromfi indítótáppal és sok zöldeleséggel nevelhetők fel. Növekedésük gyors, 15 napos korban mutatkoznak az első farktollgerincek, 24 naposan kifejlődnek az ágyék-, a váll-, a farktollak. A négyhetes kisrécék a hátközép kivételével lényegében már betollasodtak. Repülőképességüket 7-8 hetes korukra érik el. A következő év januárjától kezdve megkezdődik a felnőttkori tollazatba való elszíneződés. Az ivarérettségüket 10 hónaposan érik el, de költeni általában a második évtől szoktak. Hollandiában láttam sárga színű mutációit. A felnőtt madarak minden színe világosabb a vadszínűétől.

Erdős Tibor díszréce tenyésztő
(Hajdúböszörmény)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu