2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,045  ·  Online: 92
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A kis sándorpapagáj (Psittacula krameri) alfajai és elterjedése
Nyomtatható változat!

Angol neve: Roseringed Parakeet

Német neve: Halsbandsittich, Klei-ner Alexander sittich

A kis sándorpapagáj a Föld legelterjedtebb papagájfaja. Két földrészen honos, ami ebben a madár rendben (papagájfélék - Psittacinae) egyedülálló. Afrikában és Ázsiában is egy-egy összefüggő területet népesít be, valamint számos kisebb foltszerű élőhelyen fordul elő. A nagy elterjedési területén állománya stabilan biztosított, amit jelez az is, hogy a nimfa és a hullámos papagájok mellett a washingtoni egyezmény e faj kereskedelmét se nem korlátozza, se nem szabályozza. Természetes élőhelyén kívül a világ több pontján meghonosították, így Zanzibárban, Adenben, Egyiptomban, Kuwaitban, Iránban, Irakban, Németországban, Hong-Kong-ban, Szingapúrban és Kínában van még szabadon élő állománya.

A kis sándorpapagájnak a hullámos papagájjal megegyező kb. 110 színváltozata ismert. Ennek révén egyedszáma a már előbb említett fajjal megosztva valószínűleg a legmagasabb a fogságban tartott papagájok között. Európában Belgiumban, Hollandiában és Német-országban találhatóak a legjelentősebb állományai. Európán kívül két jelentős tenyésztési központja van az USA és a Dél-Afrikai Köztársaság. Németországban minden évben megrendezik a sándorpapagájok speciális kiállítását (Edelsittich - Spezialschen, Buckeburg, szeptember utolsó hétvégéjén) amelyen a bemutatott madarak 80%-a kis sándorpapagáj.
A törzsalak az afrikai kis sándorpapagáj, mely fogságban kevésbé elterjedt és vékonyabb, filigránabb termetű mint indiai rokona. Kedvtelésből legnagyobb számban az indiai kis sándorpapagájt tartják és tenyésztik. Az alfajok megkülönböztetése sokszor nem könnyű. Általában akkor nincs nehéz dolgunk, ha importőrtől vásárolunk és az hajlandó elárulni a madarak pontos származási helyét. Ha nincs támpontunk az élőhelyet illetően, akkor a legtöbbet a csőr színéből, a madár hosszából és a szárny nagyságából (váll csúcstól a leghosszabb evező toll végéig mért távolság) tudhatunk meg. A megadott szárnyméretek esetében a kisebbek a fiókákra vagy kifejlett tojókra, a nagyobbak a kifejlett hímekre vonatkoznak. Amennyiben a vizsgált madárról általunk megállapított paraméterek nem illenek egységesen egy alfajra sem (hanem egyik erre az alfajra, a másik arra az alfajra illik) akkor nagy valószínűség szerint egy alfaj hibriddel állunk szemben.

A törzsalak az

Afrikai kis sándorpapagáj

(Psittacula krameri krameri, Scopoli 1769) Hosszúsága 40 cm.
Hím: A kifejlett hímek tollazata túlnyomórészt zöld. A zöldnek sok árnyalata található meg egy-egy populációban, hiszen vannak egészen sötétzöld és világosabb sárgászöld madarak is. A szárny belső fele és az alsó farokfedők belső fele sárga. A kantár, azaz a viaszhártyától (orrlyukak körüli tájék) a szemig húzódó sáv, fekete. Álla (alsó csőr káva alapjánál lévő tájék) fekete és innen indul a pofák alsó szélén két oldalt végig futó fekete nyakszalag. A két fekete csíkot a nyak háti oldalán rózsaszín szakasz köti össze. Tarkója kék, melynek mértéke egyedenként változik. A kormánytoll (a leghosszabb faroktoll) kékes-zöld színű, sárga heggyel. A többi faroktoll zöld színű. A felső csőrkáva töve sötétvörös színű, mely a csőrhegyet elérve feketébe vált. Az alsó csőrkáva fekete színű, mely az alapja (töve) közelében sötétvörös jegyekkel tarkított lehet. A szem fakó sárga színű. Lábai zöldes-szürkék.

Tojó: A kifejlett tojók egyszínű zöldek, csak a szárnyuk és a farkuk belső fele sárga színű. Nyakörvük szürke. A még nem kiszínesedett hímek megegyező színűek a tojókkal. A szürke nyakörv intenzitásából az ivar nem állapítható meg. Az egy éves hímek farka általában már hosszabb a kiszínesedett tojókénál. A hímek legkorábban másfél éves korukban színesedhetnek ki, de ez az esetek többségében két és fél éves korban következik be. A kiszínesedett tojók szemének és lábának a színe megegyezik a hímekével.

Kirepült fiókák: A tojókkal azonos színezetűek, csak a farkuk rövidebb. Szemük sötétbarna, lábaik világosszürkék.

Szárnyméret: 142 mm - 157 mm.

Elterjedése: Nyugat-Afrikában megtaláljuk Guineaban, Szenegálban és Dél-Mauritániában, majd Közép-Afrikán át keleten Uganda nyugati felét és Szudán déli részét népesíti be.

Tömege: 115 gr.

Abesszín kis sándorpapagáj

(Psittacula krameri parvirostris, Souancé 1856)
Leírása: Mint a tözsalak, de az arc színezete sápadtabb világoszöld. A mell és a has tollazata mindkét ivar esetében szembetűnően szürkés-fehéren futtatott. Csőrük kisebb, mint a törzsalaké. A felső csőrkáva sötétvörös fekete heggyel. Az alsó csőrkáva fekete. Nagysága 40 cm. Szárnyhossza 146-160 mm

Elterjedése: Észak-Nyugat-Szomália, nyugat felé Észak-Etiópián át egészen Szudán Sennar megyéjéig.

Neumann kis sándorpapagája

(Psittacula krameri borealis, Neu-mann 1915)
Leírása: Mint a törzsalak. A kiszínesedett hímek esetében a kék a keskeny nyakörvre korlátozódik. A mell és a has tollazata mindkét ivar esetében világos szürkével futtatott. Csőre nagyobb, mint a törzsalaké és mind az alsó, mind a felső csőrkáva piros színű. Bár sok madár esetében az alsó csőrkáva feketén foltozott. Nagyobb, mint a törzsalak. Nagysága: 43 cm.

Szárnyhossza: 170-178 mm.

Elterjedése: Nyugat Pakisztán, Észak-India, Nepál Közép-Burmáig. Világszerte élnek behurcolt csapatai, mint pl. Németországban, Neckerhausenban.

Indiai kis sándorpapagáj

(Psittacula krameri manillensis, Bechstein 1800)
Leírása: Mint a törzsalak, de alapszínezete sokkal sötétebb. Az arc színezete erős zöld, a fej kék színezete a legtöbb madárnál a nyakörvtől a tarkón át egészen a fej hátsó oldaláig terjed ki. A mell és a has tollazata mindkét ivar esetében kékesen futtatott. A felső csőrkáva piros, az alsó csőrkáva fekete. Nagyobb, mint a törzsalak, nagysága 42 cm.

Szárnyhossza: 153-180 mm.

Elterjedése: India, déli irányban a 20. szélességi fokig. Ceylon és Rameswaram szigete. Világszerte behurcolt csapatai élnek szabadon, mint pl. Egyiptomban, Kairóban.

A kis sándorpapagáj életmódja a természetes élőhelyein

Élőhely: Minden alfaj előnyben részesíti a száraz szavannákat, valamint a nyílt területeket facsoportokkal így a kökénybokros szavannákat, száraz területek erdeit és ligeteit. Rendszeresen előfordulnak szántóföldeken, nagyvárosok környékén, kertekben és parkokban. Alkalmanként megfigyelhetőek nagy városokban, de előfordulnak gyümölcs és kávéültetvényeken is.

Státusza: Helyenként gyakori illetve nagyon gyakori. Egyes élőhelyeken ritka (pl. mocsarakban), illetve az elterjedési terület bizonyos részein csak egyes évszakokban látható mint pl. Etiópiában. Költési szezon után Delhiben 1200-1500 egyedet számláló csapatokat figyelnek meg.
Életmódja: Költési szezonban páronként, illetve a nem tenyészérett madarak kisebb csapatokban. Tápláléklelőhelyen és az alvóhelyeken alkalmanként több mint ezer madarat számláló csapatokban gyűlnek össze. Lármásak és feltűnőek. Nem félénkek. Legtöbbször helyhez kötötten él és csak helyben táplálék után vándorol. Röpte gyors és egyenes sűrű szárnycsapásokkal. A hívó hangja éles és hangos, főként repülés közben valamint az alvó fákon hallatja.

Táplálkozása: Magvakkal, gyümölcsökkel, bogyókkal, virágokkal és nektárral (mindenek előtt Salmalia és Erythrina nemzetségek virágzataiból) táplálkozik a természetben. A költés befejeztével a kis sándorpapagájok India egyes részein óriási csapatokba verődve gabona-, köles-, rizs- és kukoricaföldeket valamint gyümölcs- és kávéültetvényeket lepnek meg, ahol néha jelentős károkat okoznak.

Költése: A hatalmas elterjedési területén különböző időszakokban költ. Indiában decembertől-májusig. Ceylonban novembertől júniusig. Afrikában augusztustól novemberig. Pürrgéskor halk, ciripelő hangot hallatnak. A tojó félkörösen mozgatja a fejét, pupilláit tágítja - szűkíti és a szárnyait leteríti. A hím egyik lábát rárakva eteti, majd párosodnak. Magas fák odvaiban költ. Indiában gyakran költ a házakon, falakon képződött repedésekben, lyukakban vagy a háztetők alatt. Alkalmilag költ elpusztult pálmák törzseiben, puha fába vájt harkály vagy bajszika odúkban. A fészek belsejében aljzatanyagot készít az összerágott fából. Mindkét szülő költ, bár a tojó jobban kiveszi a részét. A fészekalj 2-6 tojásból áll, amelyből 21-24 nap után kelnek ki a fiatalok. A fiókák 6-7 hét után repülnek ki. Tojás nagysága 30,7 mm x 23,8 mm.

A kis sándorpapagáj elhelyezése fogságban

A kis sándorpapagáj nem támaszt különösen nagy igényeket a tenyésztőkkel szemben. Elhelyezésekor két alapszabályt kell betartanunk. Az egyik, hogy a fogságban kelt madarak lábujjai -8 oC alatti hőmérsékleten megfagynak, amelynek következtében a madár elhullhat. Hiszen a fájó fagyott ujjakat általában lerágják s elvérzenek. A másik, hogy tenyésztésre szánt párt 1,5 m (hossz) x 0,8 m (széles) x 1 m (magas) nagyságúnál kisebb röpdében ne helyezzünk el. Az optimális minimális röpde méret 2m x 1m x 2m tenyészpáronként. Elhelyezhetjük kis sándorpapagájainkat hagyományos kombinált (külső+ belső röpdével ellátott) madárházakban. Ebben az esetben az előbbi méret legyen a külső röpde minimális mérete és a belső röpdéje pedig min. 1 x 1 x 2 m. Az odút célszerű a belső röpdében elhelyezni. Kis sándoraink röpdéje állhat teljes egészében a szabadban, vagy teljes egészében zárt térben (pl. házban vagy tetőtérben stb.). Ez utóbbi esetben fűtetlenül ki tudjuk teleltetni madarainkat. Amennyiben röpdénk teljes egészében a szabadban áll, úgy célszerű minimum 1/3-át tetővel fedni. Fedhetjük az egész röpdét tetővel, de az ne készüljön drótüvegből. Célszerű azonban dupla dróttal (éjszakai látogatók elleni védelem) helyettesíteni a tető egy részét, mert így védenceink fürödhetnek az esőben. A röpde minimum 1 oldala (uralkodó szélirányra merőleges) készüljön levegő részére átjárhatatlan anyagból. pl. betonip lapból stb. Amennyiben a röpde váza fa, abban az esetben azt fémcsíkokkal le kell fedni, a vágásból eredő károk meg-előzése érdekében. Fémvázas röpdék esetében, ha nem ponthegesztett rácsot használunk, akkor a drótfonat végeinek lefedésére kell gondot fordítanunk. Ugyanis a szabadon álló drótfonat végei sok sérüléses balesetet okozhatnak (pl. gyűrűvel történő felakadás stb.). Szabad röpdében tarthatjuk kis sándorainkat márciustól október végéig. November elejétől február végéig teleltethetünk zárt fűtetlen helyen páronként min. 0,6 x 0,6 x 1 m nagyságú volierekben, vagy nagy közös röpdében. Ebben az esetben 1 párra 1 m2-t számoljunk. Teljes mértékben egész éven át szabadban vadon fogott példányokat próbálhatunk meg tartani. Az a tapasztalatom, hogy élőhelyi importból származó kis sándorpapagájok lábujjai még nagy hidegekben sem fagynak meg. A másik lehetőség az egész éven át szabadban való tartásra a fűtött ülőrudak beszerelése. Ezt kiegészíthetjük a fűtött aljzatú odúk és etetők-itatók beszerelésével, amelyek révén nyugodtan tarthatjuk szabadban madarainkat egész éven át. A röpde elkészítéséhez használt drótfonat lyukmérete ne legyen 22 mm x 22mm-nél nagyobb. Két röpde között érdemes dupla drótfonatot tenni 5 cm-es távolsággal, mert a költési időszakban különösen a tojók agresszívakká válhatnak és komoly lábsérüléseket okozhatnak a szomszédoknak. Külső röpdék tetején is célszerű a dupla drótfonat alkalmazása, amely segítségével az éjszakai látogatók (macska, bagoly, nyest, stb.) kártétele akadályozható meg. Javasolt méret max. 1 x 1 cm. Drótfonat min. vastagsága 1 mm.

2. rész: takarmányozás fogságban

Rostás Balázs
(Vác)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu