2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,860  ·  Online: 96
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Barraband vagy sárgatorkú papagáj (Polytelis swainsoni)
Nyomtatható változat!

1826-ban fedezte fel egy expedíció Új Dél Walesben. Latin nevét első leírójáról, Swainsonról kapta. Az angol tenyésztők keresztelték el "Barraband" papagájnak, (Jacques Barraband, francia madárfestő 1767-1809) a madarász zsargonban azóta is úgy hívják, a céhbeli ornithológusok bosszúságára.

A hím alapszíne zöld, hasán, mellén világosabb. Homloka, arca, torka sárga, alatta a begy határvonalán, félholdalakú piros folt látható. Fiókszárnya kék, csőre világos narancsszínű, írisze sárgásbarna, lába szürkésbarna. A tojó színezete valamivel mattabb, torka szürkészöld, írisze barna. A hímek 12-15 hónapos korukra színesednek ki, nemegyszer már fiatalon szórványosan kiütköznek a sárga és piros tollaik. 6 hónapos koruk után a szivárványhártya színe is támpontul szolgálhat a nemek megkülönböztetéséhez.

A Barraband papagáj karcsú, elegáns madár, farka hosszabb a szárnyánál. Hossza 40 cm.

Földrajzi elterjedése a legkisebb az összes ausztrál faj között. A Murrum-bidgee folyó vízgyűjtőterületén él, Új Dél Wales középső részén és Victoria állam északi felében. Viszonylag csapadékos vidék ez, a zárt erdőségek lazább eukaliptusz ligetekbe mennek át. Madarunk mindig vízközelben él és fészkel. A környező, már szárazabb területek művelésbe vonásával újabb víz és táplálékforráshoz jutott, a faj élettere Ny-i és D-i irányban terjedőben van. Kultúrakövető fajjá vált, ahol a fészkelés feltételei adottak, lakott helyeken is megtelepszik.

Évente egyszer költ. Ausztráliában szeptember-november között, 8-10 fős csoportokban fészkel. Míg a tojó a fészekben ül, a hímek csoportosan járnak eleség után. Ágvillában, öreg fa odvában fészkel. Táplálékát a földön keresgéli össze, elsősorban magvakat. Nyáron az eukaliptusz nektárjából nyalakodik bőségesen, közben a virágokat meglátogató rovarokból is fogyaszt. Nagy mennyiségben eszi a behurcolt gyomok félérett - érett magvait, az egérárpáét, gyékényekét, csalánét, csorbókáét, pásztortáskáét, gólyaorr fajokét, stb. "Legeli" a lucernát és nyaranta, előszeretettel látogatja a búzamezőket is. Költési időn kívül már nagyobb, kivételesen 100 fős csapatban kóborol. Napközben, magas fák csúcsában tanyázik, csak reggel és késő délután jár eleség után, és a szalmapapagájjal ellentétben, csak reggel és este röpül el inni. Kedvelt ivó és fürdőhelyét a folyók lapos zátonyain találja meg. Röpte sebes, egyenes, röpképe a hegyi és a nimfapapagájéra emlékeztet.

Csendes madárnak számít, pedig van hangja! Ezt a "krékré" és a "glokglok"-kal lehetne visszaadni, és nem kellemetlen. Utánzóképessége jó, dallamokat könnyen megjegyez, sőt, pár szót is megtanul. Rendszerint a kézzel nevelt, szelíd példányai fogékonyabbak. Bár egy 1x0,8x0,5 m-es kalitban is eredményesen költhet, szépsége nagyobb térben, mozgásban bontakozik ki. Az irodalomban hosszú, legalább 5 m-es röpdét javasolnak 1 m-es szélességgel, de bevált a 3-4 m x 2 x 2 m-es is. Az utóbbiban, a madár, anélkül hogy le kelljen szállnia, röptében megfordulhat, 8-as, megnyúlt 0-ás röppályát követve. Mivel sokszor tartózkodik a földön, a padozatot betonozzuk le. Erre teríthetünk részben sódert, erdei földet, stb., amiben szívesen elkotorászik, még a csirázó magvakat is kiszedegeti. Ezt az aljzatot időnként, pl. negyedévente cseréljük. Mivel környezetét nem rongálja, a voliere anyaga fából is készülhet és a drótja is lehet gyengébb, mint pl. az agaporniszoké. Éghajlatunkra nem érzékeny, egész évben a szabadban tartható, de célszerű ha a nyitott röpdéhez egy védőház csatlakozik. Fürdésigénye nem jelentős. Nyárvégén, ősz elején vedlik, általában problémamentesen.

Békés, szelíd természetű madár, társasröpdében is tartható. Jól megfér a nimfapapagájjal, kis sándorral, szilvafejű papagájjal, nagyobb egzótákkal, seregélyekkel, galambokkal, stb. Nem is az a gond, hogy zavarja a társait, inkább fordítva. Ezért nem való mellé pl. hullámospapagáj.

Táplálékában az olajos magvak kb. 35%-ot tesznek ki. Ebből 25% a vegyes napraforgó, 10% a kender, len, sáfrányos szeklice. 65% álljon lisztes magvakból, um. vegyes köles, cirók, fénymag, muhar, zab, búza. A csumizt csemegeként adjuk. Ha kap, elfogyasztja a virágport, a mézet és magukat a virágokat is, a félérett pázsitfű, gyom és ga-bonamagvakat és a tejeskukoricát. Az utóbbiakból célszerű a mélyhűtőben is elraktározni és a költési időben is adni. Nem tartozik a legnagyobb gyümölcs-fogyasztók közé, de folyamatosan igényli. A magokat csiráztatva is etessük. Nevelő eleségként adható a tojásos keverék, a tejbe áztatott kenyér, tejberizs, kész lágyeleség, stb. Zöldeleséget kapjon a költés alatt is. (saláta, mangold, spenót, pitypanglevél, tyúkhúr, pásztortáska, stb.)

Sok pár elfogadja a 30 x 30 x 50 cm-es odút - röpnyílás 9 cm - mások csak a mélyben hajlandóak költeni. Az utóbbi kb. 150 cm hosszú, és célszerű 45 fokos szögben megdönteni. Ha természetes odúnk van, a madár talál magának kapaszkodót, de pl. egy forgácslapból készültben meg kell könnyíteni a dolgát, drótháló felszegezésével, fatiplik felrakásával, tompa fejű szögek beverésével, stb. Többen a Z alakú odúra esküsznek, ahol az alsó szár a költőkamra, a felsőn van a röpnyílás. A mély odúban már letompulnak a külső zajok és az idegesebb tojó jobban a helyén marad. Egyes tojók a fészek ellenőrzést is rosszul viselik el. Párzás előtt a hím gyors szárnycsapásokkal körberöpködi a tojót, közben és később is, gyakran hallatja a "krékré" kiáltását. Mellételepszik, hajlong előtte, majd etetni próbálja. Ha az elhárítja a közeledését, a hím az ágon vagy az ülőboton a lábával dobolni kezd, majd újra kísérletezik az etetéssel. Magát a párosodást eddig csak kevesen tudták megfigyelni. 4-6 db tojást rak, csak a tojó ül. Költési ideje 20 nap, a tenyésztésben hosszabb is lehet. A fiak 35 nap múlva röpülnek ki, de az öregek még egy hónapig etetik őket. A tojó nemegyszer 1, a hím 2 éves korára ivarérett, de 3 éves koruk előtt ne állítsuk őket tenyésztésbe.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu