2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,581,378  ·  Online: 84
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Az állatorvos válaszol - Milyen engedélyek birtokában vihetjük nyaralni madarunkat?
Nyomtatható változat!

Kovács György budapesti olvasónk leveléből:

 

A múlt évben vásároltunk egy kézzel nevelt jákó papagájt. A madár teljesen szelíd, tanulékony. Már több mint 20 szót mond, és a telefoncsörgést is megtévesztően tudja utánozni. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy jól érezze magát. Néhány hónap alatt az állat teljesen a szívünkhöz nőtt, mondhatni családtaggá vált. Barátaink is megkedvelték, összejöveteleinken ő a mókamester. Magas intelligenciájára jellemző, hogy idővel megtanulta kinyitni kalitkája ajtaját, kijön a szobába, repked egyet, majd mikor már elfáradt, visszamászik, magára csukja az ajtót bízva abban, hogy csínytevésére így fény nem derül.
Feleségemmel külföldi utat tervezünk és szeretnénk magunkkal vinni papagájunkat. Azt szeretném megkérdezni a doktor úrtól, hogyan, milyen engedélyek birtokában vihetjük nyaralni madarunkat?

 

Válasz: Amikor egy házikedvencet vásárolunk, mindig gondoljunk arra, hogy egy bizonyos fokú "röghöz kötöttséggel" jár. Egy-két napra könnyen meg tudjuk oldani a gondozást, viszont ha hosszabb időre kell elhagyni otthonunkat, akkor szembesülünk a madártartás egyik legnagyobb gondjával: a rendszeres napi gondozással.

 

Ha sikerül megkérnünk barátunkat, rokonunkat, szomszédot stb. arra, hogy ápolja az állatot, akkor a helyváltozás, utazás okozta stressz nem fogja kedvencünket veszélyeztetni, egyedül a gondozó személyében történő változás okozhat egyedül stresszt. (Ha találunk egy megbízható, megfelelő embert, akkor két legyet ütünk egy csapásra, mert így megvan, aki ingatlanunkat rendszeresen ellenőrzi.)

 

 

Célszerű ha leírjuk a madár ideiglenes ápolójának a következőket: itatási és takarmányozási szokások, az állat mit szeret és mit nem, a kezelő állatorvos és a mi elérhetőségünket. Elindulás előtt bizonyosodjunk meg arról, hogy kellő mennyiségű takarmány, takarmány-kiegészítő, esetleg gyógyszer álljon rendelkezésre. Ha a kalitkát lakattal zárjuk akkor 2 kulcsot adjunk az ápolónak. Ha van idő, akkor elutazás előtt a "pótgazda" tegyen nálunk látogatást és próbáljon kontaktust teremteni az állattal.

 

Ha nem tudjuk utazásunk idejére a fent említett módon a problémát megoldani, akkor állatpanzióba kell elhelyeznünk kis kedvenceinket. Mivel hazánkban ennek a megoldásnak nincs még igazán hagyománya, így számíthatunk arra, hogy nehezen találunk oly intézményt, mely befogadja az állatot. A beszállítás előtt a szolgáltatás díján kívül tisztázzuk az alábbiakat: kell-e, és ha kell, akkor milyen állatorvosi bizonyítványt kérnek, kell-e vinnünk a kalitkát és takarmányt, ha van játéka a madárnak akkor azt vihetjük-e.
Ha úgy döntünk, hogy tollas kedvencünket magunkkal visszük, akkor a busz egyáltalán nem, a vonat pedig csak belföldi viszonylatban jöhet szóba. Határon túli utazáskor legjobb az autó, mivel nem mindegyik légitársaság hajlandó állatot szállítani. Autóban történő szállítás történhet akár saját kalitkában, vagy szállító kalitkában. Légi szállításnál a IATA által előírt szállítóláda használata kötelező. A ki- és bevitel lehetőségét az illetékes kibocsátó tranzit és befogadó ország természetvédelmi és állategészségügyi hatóságával egyeztetni kell (megfelelő CITES engedélyek és állategészségügyi bizonyítványok). Ezen okmányok, engedélyek beszerzése meglehetősen időigényes, olykor bonyolult eljárások, így utazásunk megkezdése előtt célszerű már hónapokkal előtte érdeklődni az előírásokról. Az autóban sose tegyük lábhoz, vagy a csomagtartóba az állatot, mert a kipufogó gáz illetve a huzat veszélyeztetheti kedvencünk életét. A madarak a mérgezésekre sokkal érzékenyebbek mint az emlősök vagy ez ember.

 

A légkondicionálót lehetőleg ne kapcsoljuk be! Ha melegben utazunk akkor egy vízzel teli virágpermetezőt is vigyünk magunkkal! Egy vízzel teli palack az utazás "széria tartozéka". Ha a rádiót hallgatjuk ügyeljünk arra, hogy maximum közepes hangerőn lágy zenét hallgassunk!

 

Abban az esetben, ha madarunk takarmányozásához szükség van romlandó takarmányra, akkor egy jégakkus táskát is vigyünk magunkkal! Az állatot ne hagyjuk a gépjárműben őrizetlenül! Fontos, hogy előre győződjünk meg, hogy mely határállomáson van állatorvosi szolgálat, az mikor van nyitva, és ott átengedik-e madarunkat!

Ha távolra utazunk, ne feledkezzünk meg az éghajlati különbségekből adódó tartási és takarmányozási különbségekről!

 

Dr. Tóth Zsigmond (Budapest)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu