2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,792  ·  Online: 56
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A rizspinty helyzete a világon és hazánkban.
Nyomtatható változat!

Ismert és a kevésbé ismert színváltozatok

Pasztell ezüst pár

2008 nyarán két, rizspintyekkel kapcsolatos írásom jelent meg a Díszmadár Magazinban, melyeket akkor összefoglaló írásnak szántam. Így utólag visszaolvasva úgy érzem, rendkívül sok információ kimaradt az akkori cikkekből, melyeket ezúton igyekszem pótolni.
Ahhoz, hogy ezt a viszonylag olcsón és tömegesen elérhető madarat jobban tudjuk értékelni, fontos, hogy tisztában legyünk jelenlegi helyzetével.
A rizspinty szerepel a Washingtoni egyezmény II. függelékében felsorolt veszélyeztetett fajok között. „A Washingtoni egyezményt 1973 márciusában fogadták el, 1975 júliusában lépett hatályba, és Magyarország 1985-ben csatlakozott hozzá. Célja, hogy ellenőrzése alá vonja a veszélyeztetett fajok kereskedelmét, és ezáltal megakadályozza, hogy állat- és növényfajok ezrei a kipusztulás szélére jussanak. A világméretű megállapodásnak ma már 169 ország tagja, és közel 35 ezer faj kereskedelmét szabályozza, illetve esetenként tiltja. Ezen állat- és növényfajokat veszélyeztetettségük alapján az alábbi 3 függelékbe sorolták be.“ A II. függelékben felsorolt fajok veszélyeztetettek ugyan a nagyméretű kereskedelem miatt, de állományuk ma még nincs kritikus helyzetben. Ahhoz, hogy vadon élő állományuk hosszú távon fennmaradjon, az egyezmény szigorúan szabályozza a velük folytatott kereskedelmet. Ezek a fajok egy tudományos állományfelmérés alapján meghatározott éves menynyiség (export kvóta) erejéig, engedélyekkel, kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.
Javult a helyzet Magyarországon, de továbbra is sok esetben találkozik az ember azzal a ténnyel, a rizspintyet „töltelékmadárként“ tartják tenyésztők. Értem ezalatt azt az elgondolást, hogy: nem is olyan drága, nem is aggat nagyon, gyorsan is szaporodik, és legalább megtermeli a többi madár takarmányára valót stb.. Ezzel a számomra nagyon antipatikus szemlélettel sok kárt lehet okozni azoknak a tenyésztőknek, akik komolyan veszik a rizspintyek tenyésztését. Értéktelenné teszik a madarakat, hiszen mindenféle szelekció nélkül, színre, formára való tekintet nélkül nyakra-főre szaporítják. Értéktelen lesz tenyésztői szemmel és pénzben mérve is.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki a szívéhez legközelebb álló madárfaj sanyarú sorsát tartja a legborzasztóbbnak, de azt hiszem, hogy az a látvány, ami egy-egy rizspintyet árusító személynél tapasztalható, az bárkit elgondolkodtatna. Az idei év márciusában történt, hogy egy kecskeméti madarász barátommal róttuk a sorokat a híres-nevezetes Monori Börzén, és elképesztő látványban volt részünk. 30x40x40-es kalitka, szemrevételezés alapján 40-50 rizspinttyel, amik – ha szarkasztikusan szeretnék fogalmazni, azt kell, hogy írjam – azért fértek el, mert alig volt rajtuk toll, így az sem foglalta a helyet. Fészekből kiráncigált fiókák, kopasz, beteg madarak. …és ez sajnos nem egyedi eset.
Ha már egyszer – pár sorral fentebb – azt írtam, hogy javult a helyzet, akkor valami jót is kellene írnom. Talán a legszembeötlőbb, hogy egyre több színváltozat bukkan fel lelkes tenyésztőknél, akik sokszor több ezer kilométert is utaznak egy-egy új színváltozat beszerzése érdekében. A színváltozatok megjelenésével együtt azonban az a probléma is felütötte a fejét, hogy egyre nehezebb lesz genetikai szempontból, színét tekintve tiszta madarat vásárolni. Én magam is játszok a színekkel és kísérletezem, ezeket azonban fel kell jegyezni, és az ilyen vegyes házasságból származó utódoknál eladásukkor ezt jelezni kell.
Európában először Svájcban, 1890 körül sikerült szaporítani a vad színváltozatot. Egészen addig az európai rizspintyállomány csak import madarakból állt.
A színváltozatok közt elsőként a fehéret tenyésztették ki Kínában, körülbelül 400 évvel ezelőtt, de a mai napig kihívást jelent - különösen Magyarországon – egy hófehér példány beszerzése, melynek fiókái is hófehérek lesznek. A fehér szülőktől származó fiatalok rendszeresen szürke folttal a hátukon születnek, melyet a felnőtt tollak átvedlésével többnyire elveszítenek. A legtöbbször azonban nyoma marad annak, ha egy fióka szürke háttal született, ezeken a példányokon felnőtt korukban is marad egy-két szürke toll. Sajnos ennél a színváltozatnál az ilyen tarka példányok, kiállítási szempontból teljesen értéktelenek. A tökéletesen fehér példányok tenyésztési szempontból kihívást jelentenek. A vadszínhez hasonlóan domináns szín. Öröklésmenete: kodomináns.
Természetesen a rizspintynek is kitenyésztették az albínó változatát, melyet piros szemei alapján könnyű megkülönböztetni a fehér színváltozattól, azonban ezek az albínó példányok tenyésztői szempontok szerint nem túl értékesek.
Második színváltozatként az izabella szín jelent meg Burfield ausztrál tenyésztőnél 1965-ben. Ezt a színváltozatot a piros szem és a barnás árnyalatok jellemzik. Vannak közöttük sötétebb, és vannak világosabb példányok. A kiállításokon az erőteljesebb színű madarak az eredményesebbek, illetve nagyon fontos ennél a színváltozatnál is, hogy adott színű tollak között ne legyenek erősebb vagy gyengébb árnyalatúak. Például pontlevonással jár, ha a fej sötétbarna tollai között akárcsak egy világosabb barna is van. Recesszív színváltozat, öröklésmenete: domináns-recesszív.
Meglepő módon a pasztell színváltozat előbb felbukkant sok más színnél, mégsem vált közismertté. 1987-ben Alois Van Mingeroet belga kereskedőnél jegyezték fel először. Különleges szín, mely inkább különleges, mint szép. A madár teljes tollazata egy árnyalattal fakóbb, mint egy vadszínű példányé, de jelentősen sötétebb az ezüst színváltozaténál. Jelentősége abban van, hogy a pasztell faktor megjelenése a rizspintyeknél megnyitotta az utat sok új színváltozat kitenyésztéséhez. Recesszív színváltozat, öröklésmenete: nemhez kötött.
Negyedikként az ezüst színváltozat jelent meg 1991-ben Hollandiában. Az izabella színhez hasonlóan ez is egy nagyon meghatározó színváltozat, mely hihetetlenül gyorsan elnyerte mind a tenyésztők, mind a hobbitartók tetszését. Különleges külsejének köszönheti diadalmenetét és azt, hogy alig 10-15 év alatt meghódította az egész világot. Magyarországon 5 évvel ezelőtt alig tudta beszerezni az ember, ma pedig látni olyan kupecet, aki százával árusítja az országos börzén. Az opál faktor megjelenése, mely ezt a színt eredményezi, újabb fontos lépés volt a tenyésztők számára. Recesszív színváltozat, öröklésmenete: domináns-recesszív.
A fekete fejű színváltozat, mely 1995-ben jelent meg először, egyesek szerint mindössze modifikáció, tehát olyan jelleggel rendelkező egyed, mely külső tulajdonságának – ez esetben színének – kialakulását az öröklött genetikai tulajdonságok mellett erősen befolyásolhatják a környezeti hatások is. Sajnos teljesen fekete fejű példányokat jelenleg szinte képtelenség beszerezni, azonban fel-felbukkannak olyan egyedek Magyarországon is, melyeknek az első vagy második vedlést követően sem rajzolódik ki fehér pofafoltjuk, hanem hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de fekete marad. Ezt a színváltozatot azért egyszerű beazonosítani, ha kétségeink vannak, mert nemcsak a pofafoltok hiánya, hanem az is egyértelmű jel, hogy a madár egész tollazata, így elsősorban a hasi részen lévő tollak valamivel sötétebb tónusúak.
A pasztell izabella színt a fentebb már említett alapszínváltozatok keresztezésével hozták létre és mutatták be 1997-ben egy kiállításon. Nem nevezhető mérföldkőnek, a pasztell faktor ugyanis bármelyik színváltozattal keresztezve hasonló eredményre, azaz világosabb színű egyedek létrejöttéhez vezet. Hasonló módon hozták létre a pasztell ezüst színváltozatot is.
Jelentősebb ennél az a Belgiumban 1999-ben bemutatott ezüst izabella színváltozat, mely két – domináns-recesszív öröklésmenettel szaporodó – recesszív színű madár kereszteződéséből keletkezett harmadik szín. Ennek is létezik pasztell változata.
A legújabb színváltozat az achát színű rizspinty (angolul: agate), mely a vele megegyező nevű féldrágakőről kapta nevét. Alapvetően vadszínű madarat kell elképzelni, finom barnás beütéssel a fejen, és sárgás színnel a hasi tájékon. Ezen színváltozat újabb kaput nyitott és a pasztell színekkel keresztezve 3-4 új szín létrejöttét segítette.
Nem részletezett, de létező színváltozatok, melyeket a fent leírtak keresztezésével hoztak létre napjainkban: a pasztell achát, ezüst achát, izabella achát, és az elefántcsont színű, de létezik a rizspintynek alakváltozata is egy fodros tollú mutáció formájában, melyről ma még nagyon keveset tudunk.
Az egyes színváltozatok öröklésmenetét minden szín után jeleztem, maguk az öröklésmenetek pedig elolvashatóak a 2008 augusztusában megjelent cikkemben, illetve weboldalamon (www.padda.mlap.hu). Az a célom, hogy egy-egy ilyen cikk erősítse az olvasóban azt a gondolatot, hogy a rizspinty és annak színváltozatai ma is kihívást és különlegességet jelenthetnek a különböző ritkább és drágább fajok mellett.

 

Dr. Csertő Gyula Kecskemét
 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu