2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,018  ·  Online: 80
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A hullámos papagáj története (2. rész)
Nyomtatható változat!

A nagy túlélő: a vad hullámos papagáj

Az ausztrál kontinens a pleisztocén kor óta folyamatosan szárad. Bár a Cap York félszigeten, Queensland északi részén és az Ausztrál Alpok vonulatain még tartják magukat az erdők, Ausztrália 70%-át száraz sztyeppek, fél, sőt igazi sivatagok uralják. Az itteni papagájok valaha erdőlakók lehettek, de a klíma - és növényzet - változásával kénytelenek voltak a szárazsághoz alkalmazkodni. Néhány, makacsul erdőlakónak megmaradt faj kivételével a legtöbbjének sikerült is, de egyiknek sem annyira, mint a hullámos papagájnak.

A hullámos jellegzetes középausztrál madár. Élőhelyén a hőmérséklet nappal elérheti, sőt meg-haladhatja a +45 fokot árnyékban, míg éjszaka fagypont alá süllyedhet. Amilyen jól elviseli az erős napi hőingadozást, annyira nem szen-vedheti a tartós hideghullámot, főleg ha az nedvességgel és erős széllel párosul. Madarunk a kontinens valamennyi nyílt vidékén megtalálható, kerüli az északi és keleti erdővidéket, hiányzik a parti sávból is. A belső területek aszálya állandó vándorlásra kényszeríti. Ezért alkalmilag olyan vidéken is megjelenhet, ahol egyébként nem költ, de a normális életfeltételei is hiányoznak. Mivel a vándorlások következtében állománya állandóan keveredik, alfajok nem alakultak ki.

Eltekintve alkalmi invázióitól, a hullámos papagáj élettere megfigyelhetően a partvidék felé tolódik, és ma már olyan vidékeken is költ, ahol 50 éve még csak alkalmi kóborlónak számított. Ez nemcsak a hullámos sajátossága, megfigyel-ték más közép-ausztrál fajoknál is, pl. a rozellánál, nimfánál, a sokszínű és az örvös papagájnál stb. Ebben az európaiak megtelepedése is szerepet játszik, felelőtlen erdőirtásaikkal.

A hullámos életterének változásába más módon is beleszólt a gyarmatosítás. A duzzasztógátak, szarvasmarhaitatók létesítése, kutak fúrása, a földek öntözése olyan területeken is paradicsomot teremtett számára, ahol az életfeltételei előtte elég mostohák voltak. Az ilyen helyen állandó madárrá vált. Amúgy is szeret vízközelben megtelepedni, pl. az alkalmi vízfolyások mentén, ahol facsoportokat is talál, fészkelési lehetőséggel. Ahol a csapadék eloszlása szabályos - elterjedésének északi és déli részén - ott ez a költésben is megnyilvánul. Délen az október-november, északon február-március a költés ideje. A kontinens belsejében a csapadékeloszlás viszont teljesen esetleges. Lehet, hogy már holnap esni fog, de az is lehet, hogy csak 5 év múlva.

A hullámos papagáj csapatban él, és a költési időn kívül is csapatban kóborol. A fiatal könnyen talál magának a rajban társat, és együtt maradnak a későbbiekben is. Rajban az őszi seregélycsapathoz hasonló a röpte, ívelt, a partfutókéra emlékeztet. A raj hatékony védekezést jelent a szárnyas ragadozókkal szemben, a portyázó kis sólyom gyakran dolgavégezetlenül távozik. A költőtelepeken a fészekfosztogató hüllők csípnek el 1-2 fiókát, de ezek a veszteségek jelentéktelenek ahhoz képest, amik a szárazságkor fenyegetik.

Pedig a faj szárazságtűrése rendkívüli. Amerikai ornitológusok kísérlete igazolta, hogy 30 fokon, 30 %-os relatív páratartalom mellett (ez megfelel a belső-ausztrál átlagviszonyoknak) 38 napon át kibírták ivóvíz nélkül, sőt 20 fokon még tovább, két példány 120 napig is. Ehhez még számítsuk hozzá, hogy a tápláléka jóformán teljesen száraz magokból áll, tehát abból is lényegesen kevesebb vízhez jut, mintha pl. rovar vagy gyümölcsevő lenne. Szárazságban korlátozza napközbeni mozgását, hogy ezzel is csökkentse a kilégzéssel járó vízveszteséget, csak kora reggel, késő este mutat némi élénkséget. A hasonló nagyságú papagájokénál még akkor is jóval kisebb a vízfogyasztása, ha amúgy korlátlanul rendelkezésére áll. Száraz időszakban, a lombok közt sziesztázó hullámost védőszíne nagyszerűen elrejti, szinte észrevehetetlen. Ilyenkor a vízlelőhelyek közelében, vagy táplálkozáskor figyelhető meg.

Ahogy apad a víz, úgy vonulnak a hullámosok is egyre nagyobb tömegben a maradék tavak, vízfolyások köré, míg azok is ki nem száradnak. A szárazság ugyan nagyon megtizedeli az állományt, de ezt hamar kiheveri. Szaporasága akkora, hogy elég egy-egy kiadós esőzést követő néhány költés ahhoz, hogy az eredeti létszám helyreálljon. Külön érzéke van hozzá, hogy felkutassa a környék legjobb élőhelyét és mindaddig ott is marad, míg a víz és táplálék kitart.

A fészekalj felneveléséhez félérett magokra szorul. De ezekhez csak akkor jut hozzá, ha az eső után új növényzet sarjad, ill. az öntözött földeken bőven talál gyom és tejes gabonamagvakat. Az eső fűtengert varázsol a kiégett sivatagba, ahol rövidesen dúskálhat az eleségben. Persze ez a bőség viszonylagos, a háborítatlan területeken csak néhány pázsitfű magját és zöld részét jelenti, pl. a vad kölesfélék, Mitchell fű, spinifex stb. Táplálékában sem a bogyók, sem a rovarok nem játszanak komoly szerepet.

Máig nem jöttek rá, honnan tudja a hullámos papagáj, hogy azon a vidéken esni fog, ugyanis napokkal előtte ott megjelenik. Az első esőcseppeket talán még el sem nyelte a por, szervezete máris jelentős hormonális változáson esik át. A hím heréje pár nap alatt eredeti tömegének 61-szeresére, a tojó petefészke 273-szorosára növekszik és viaszhártyája is bebarnul. A párok szorosan egy-más mellett költenek. Az öregebb eukaliptuszfák tele vannak odvakkal, nemcsak a törzsük, de a vastagabb ágak is. Egy-egy fán akár 6-8 is lehet, - és a hullámosok valamennyit elfoglalják. Ehhez a szokásához akkor is ragaszkodik, ha költőterületén bőven akad faodú. Ennek hiányában beéri egy szerényebb lyukkal a gyökerek között, vagy a jégmadár elhagyott fészkével valamelyik homokzátonyon. Tojásait a fakorhadékra rakja, külön fészekanyagot nem gyűjt. A telepesen fészkelő madarakhoz hasonlóan, az egyes költőpárok párzása és fészkelése a többiekre is ösztönzőleg hat, felgyorsítja az ivarmirigyek fejlődését. Ezzel a madarak kölcsönösen befolyásolják egymást, hogy esőzéskor gyorsan tudjanak szaporodni és a vegetációs periódust a lehető legjobban kihasználni. Fészekalja 3-5, kivételesen 8 tojásból áll. A szülők, kirepülés után, csak pár napig etetik a fiatalokat, így elég nagy az elhullás. Kedvező körülmények között, egymás után többször is költ. A fiatalok hamar ivaréretté válnak, és 3 hónapos korukra akár költhetnek is.

Az előbbiekből érthetővé válik, hogyan tudott ez a madár ilyen hatékonyan alkalmazkodni egy nagyon mostoha, mondhatnánk ellenséges környezethez, úgy, hogy annak leggyakoribb lakójává vált! A napi nagymérvű hőingadozás, a levegő alacsony páratartalma, az egyhangú táplálék, a kevés víz, a szűkös fészkelési lehetőségek mellett, ezekre a megfelelő módon reagált. Társas életmóddal, szaporodóképességgel az év bármely hónapjában, korai ivarérettséggel, szaporasággal. Egyáltalán nem véletlen, hogy a madarászok között akkora becsben álló nimfapapagáj és a zebapinty is a mostoha Közép-Ausztrália szülötte.

Következő számunkban:
beszerzés és szállítás

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu