2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,807  ·  Online: 102
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Az egzótákról
Nyomtatható változat!

.

Bevezetőben csak annyit, hogy járva az országot, az a tapasztalatom, hogy az egzótatartás egyre csökken. Míg a 90-es években nagyobb számban jelentek meg különböző fajták, manapság sajnos egyes fajok egyszerűen eltűntek. Nem akarom felsorolni, hogy melyek azok, de tapasztalatom az nem véletlen, mert ezek között sok olyan faj is szerepelt, ami nehezen tenyészthető és költséges. Viszont azok, amelyek jól szaporíthatók, fennmaradtak, de itt is sok olyan van, amelyek sirálykával voltak felnevelve. Ezért az ilyen madarak továbbszaporítása nem megbízható, mert nem nevelnek. Így a faj lassan elkorcsosul és teljes dajkanevelésre szorul. Másik nagy hiba, hogy nálunk a tenyésztés anyagiakra épül, és nem arra, hogy minél szebb és jobb állományt tudjunk teremteni. Ehhez kapcsolódik az úgynevezett önzőség, ami abban nyilvánul meg, hogy a saját tapasztalatunkat nem osztjuk meg tenyésztőtársainkkal, sőt, inkább kritizáljuk azok állományát, de nem segítő szándékkal! Bevezetőnek ennyit szerettem volna elmondani. Most rátérnék az egyes fajok ismertetésére.
 

Vörösfejű papagájamandina
(Erythrura kleinschmidti)

 

Vörösfejű papagájamandinaEzt a nagyon szép, Új-Kaledóniában honos madarat 1877-ben hozták először Európába, Londonba, ahol rövidesen sikerült a tenyésztésük is. Mozgékony madár, ezért lehetőleg tágas kalitkát vagy szobavoliert kell biztosítani számára. Békés természetű, egyéb díszpintyekkel vagy fajtársaival lehet együtt tartani. Az öreg madarak szép zöld színűek, fejük első fele és a begy, valamint a farok élénkvörös. Hím és tojó hasonló színezetű, de csak a hímek énekelnek. Tág szájú odúban költenek, fészküket száraz növényi részekből építik, és szűk bejárónyílást hagynak rajta. A csészét puha tollakkal bélelik. A 4-7 tojásból 12-14 nap alatt kelnek ki a fiatalok. 3 hetes korukban elhagyják a fészket, de több mint 1/4 év szükséges ahhoz, hogy megkapják szüleik ragyogó tollazatát. A fiókák nevelése idején a magkeverék és csíráztatott magféleségek mellett friss hangyatojásról is tanácsos gondoskodni. A kifejlett madarak rendszeresen fogyasztanak tyúkhúrt, szeretik a gazfélék magvait és az apróra vágott almát. Vigyázzunk arra, hogy a vörösfejű papagájamandina kalitkája ne álljon huzatos helyen! Télen fűtött helyet igényel.

 

Rácsos szárnyú asztrild
(Taeniopygia bichenovii)

 

Tigrispinty nagyságú, rendkívül eleven, bizalmas természetű madár. Ausztrália északi, keleti és középső tropikus részein honos. A hím és tojó egyforma színű. Lakótársaival jól megfér, de fajrokonaival nem. A hideg iránt érzékeny.

 

Ezüstcsőrű pinty
(Lonchura cantans)

 

Szép kis madár, afrikai származását meghazudtolóan nem tartozik a kényes szobamadarak közé. A 18-20 °C hőmérsékleten tartott párok vidáman költenek és átmenetileg elviselik a 12-14 °C-ra történő lehűlést is. Élénk mozgású, kecses madár, de félénk természetű. Színezete egyszerű. Más rokon fajokkal közösen tartva jól megfér. Táplálékának alapja a fehér köles, muharmag és kevés fénymag. Szívesen fogadja a fürtös kölest is. Zöldeleségeket csak nagyon kis mennyiségben fogyaszt.

 

A tigrispinty
(Amandava amandava)

 Tigrispinty

Hazája Elő- és Hátsó-India, valamint a Szunda-szigetek. Az egyetlen díszpintyfaj, melynek a költési időszakban nászruhája van. A hím ilyenkor pompás skarlátvörös tollruhát visel: a testoldalakat, szárnyakat és a deréktájat számos fehér pötty díszíti. Egyébként a tojóhoz hasonlít. A hím kellemesen énekel. Remek vörös színét fogságban nem tartja meg. Ha nem kap közvetlen napsugárzást, foltossá válik, sőt kedvezőtlen fényviszonyok mellett „elfeketedhet“. Lakótársaival jól megfér, sokat tartózkodik a földön. A legmegbízhatóbban költő asztrildfajok egyike. Fészke teljesen zárt, gömbölyű építmény, oldalt kerek bebújó nyílással, de az elöl nyitott odút is igénybe veszi. Alaptakarmánya száraz és csíráztatott magvak, állati eredetű táplálékok.

 

Kertész Dezső
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu