2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,581,777  ·  Online: 91
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A díszmadarak beszerzéséről, elhelyezéséről, táplálásáról és az esetleges betegségek gyógyításáról általában (3.). A díszmadarak tenyésztése
Nyomtatható változat!

.

Ezen írásomban a díszmadarak tenyésztéséről és evvel kapcsolatban az esetlegesen felmerülő problémákra szeretnék rátérni.
A tenyésztésre szánt párnál feltétlenül ügyeljünk arra, hogy vérrokoni kapcsolatba ne kerüljenek. Teljesen tenyészérettek legyenek és lehetőleg azonos életkorúak, ha a hímek egy kicsit idősebbek az még nem okoz problémát. Itt kívánnám megjegyezni, hogy az ivarérettség nem azonos a tenyészérettséggel. Egy példát kívánok felhozni: egy 13-14 éves kislány is képes már arra, hogy gyermeket szüljön, de a szó nemes értelmében anyai szerepre még nincs felkészülve, ez a madaraknál is így van. A megfelelő azonos fajtájú tenyésztésre szánt párok kiválasztásának a legmegbízhatóbb járható útja az, hogy még fiatal korukban volierben vagy szobai röpdében helyezzük el őket, és így lehetőséget biztosítunk számukra, hogy későbbi társukat kiválasszák. Általában az a jellemző a papagájoknál, hogy a hím a számukra szimpatikus „leányzót“ felöklendezett magvakkal eteti. Amennyiben ezt a tojó elfogadja, akkor bízhatunk benne, hogy a későbbiekben tenyészpárról beszélhetünk majd. Az előző írásomban már említést tettem az úgynevezett egypáros tenyésztésről, példát felhozva a mindenki által ismert hullámos papagájokról. Miután a madárkák elérték tenyészérettségüket, már előre előkészített egypáros kalitokban helyezzük el őket. Természetesen itt a nagypapagájok esetében röpdéről beszélünk. Amennyiben koloniálban kívánjuk madarainkat tenyészteni, ügyeljünk arra, hogy lehetőleg több hím legyen a volierben és a tojók számától függően mindig több odút helyezzünk el különböző helyekre, így nagyobb a választási lehetőségük és az esetleges fészekdúlásokat, ami egypáros tenyésztés esetén nem fordul elő, el tudjuk kerülni.
Néhány gondolat a kis testű papagájok, egzóták és díszpintyek odútípusáról és méretéről.
Általában a díszpintyek, egzóták, kanárik fészeképítők, így biztosítsunk számukra különböző méretű száraz szalmát, fűszálakat. A pintyek esetében általában tojásded alakú fonott kosárka-szerű zárt odút helyezzünk el, amit ők a számukra biztosított fészkelőanyagokkal kibélelik. Kanáriknál egy érdekességet tapasztaltam, hogy azok a madarak, amelyek zárt költő kosárban nevelkedtek fel, általában abban fognak a továbbiakban költeni, amelyek nyitottban, azt fogadják el majdani költőhelyüknek. A kanáriknál több esetben alkalmazzák azt, hogy egy kanári hímet külön-külön több tojóval is párosítanak. Persze itt is vigyázni kell, hogy a beltenyésztés esetét elkerüljük. Erre egy nagyon hasznos megjelölésű mód a különböző méretű madárgyűrű, ami tulajdonképpen az adott madárnak a személyi igazolványa, mely tartalmazza a világra jöttének az évszámát, fészekszámot és a fészekben hányadiknak kelt ki a fészekből, tehát a kelésének a sorszámát. A COM (Ornitológiai Világszövetség) minden évre vonatkozó más színű gyűrűszínt határoz meg. Így már a közös volierben, vagy röpdében be tudjuk azonosítani a kelési évüket. Tehát madárvásárlás esetén is azonosítani tudjuk a madár életkorát, sőt még a gyűrű tartalmazni szokta az adott egyesület, vagy szövetség számát is.
Tehát folytassuk a tenyésztés további szakaszával. A különböző fajtájú pintyek azonos röpdében is tarthatók. Természetesen olyan fajtájúak, melyek megférnek egymással, mert a pintyek között is előfordulhatnak összeférhetetlen fajták, ahol a hímek verekedni is szoktak. A Díszmadár Magazin előző írásaiban már több tapasztalt tenyésztő ezekre utalást tett, éppen ezért részleteiben erre nem kívánok kitérni.
Hazánkban általában ausztráliai és afrikai pintyféléket tartanak.
Néhány gondolat a kanárikról, ahol rendkívül sok színmutáció jelentkezett már, tehát azonos színű vagy színhordozójú madarakat párosítsunk.
A kanáriknak három nagy csoportja ismert: színkanárik, alapkanárik és a roller kanárik. A szín- és alapkanárikat nem ajánlatos párosítani, mert a külső megjelenés rovására mehet. A roller kanárik esetén, melyet füttykanárinak is hívnak, abban jelentkezik, hogy kottázható hangskálát mutatnak be, nyilván a legtehetségesebb hímeket pároztassuk, mert itt a külső megjelenés nem annyira domináló a versenyeken, mint a dallam vagy az éneklő képesség. A papagájok zöme általában rossz fészeképítő, ők nem is építenek fészkeket, itt kivételt képeznek az agapornisok (roseicollisok), akik fészket építenek maguknak. Ezért biztosítsunk számukra fiatal fűzfaágakat, hogy erős csőrükkel lehántolhassák a kérgét, és kibélelhessék a számukra kívülről felakasztott kb. 25x25-ös alapterületű 35 cm magasságú, 8 cm bebújónyílással ellátott odút. A rostokat tollazatukba dugdosva, így több szálat is a fészekbe vihetnek. A personáták, vagy más néven fehér szemgyűrűs törpepapagájok a rostokat csőrükben viszik a fészkelőhelyükre és kürtő alakú fészket alakítanak ki. Az odú teteje felnyitható legyen, így ellenőrizni tudjuk a költés menetét.
A többi papagájnak, mivel nem fészeképítők, az odú aljára fűrészport vagy apró faforgácsot helyezzünk el, melyre le fogják rakni tojásaikat. A hullámos papagájok költési ideje általában 18 nap, a törpepapagájoké pedig 23 nap, mivel tojásaikat 2 naponta rakják le, így a kelés is 2 naponta fog bekövetkezni, abban az esetben, ha mindegyik tojás termékeny. A tojások termékenységét egy kis zseblámpával ellenőrizhetjük, mert pár nap költés után láthatóak a vérerek, a terméketlen tojások pedig beszáradnak. A beltenyésztés esetén előfordulhat olyan eset, hogy a madárka nem tudja feltörni a tojásának a héját, vagy ugyan fel tudja törni és kikel, de kacska lábú lesz. Ez zömében a beltenyésztés eredménye, de lehet egy genetikai törés is. A genetikai törésnek lehet pozitív vagy érdekes megjelenése is, ami már az én tenyészetemben is előfordult. Egy világoskék opalin hullámos papagájpártól egy fészekaljban megjelent 3 albínó tojó, külső megjelenésre teljesen rendben voltak, de volt még egy plusz érdekességük, hogy a lábukon, még plusz hosszabb tollazat nőtt ki, tehát úgynevezett „gatyás“ jelleget öltöttek fel. Sajnos ez a genetikai változás kihatott az élettartamukra, mert kb. 2 éves korukig éltek, mivel belső szervi elváltozásaik is voltak. Ezt boncolással állapítottam meg. Sajnos a kifogástalan és érdekes külső belső szervi rendellenességeket takart. Előfordulhat a hullámos papagájoknál, de más papagájnál is a tojás-visszamaradás, más néven tojógörcs, ami arról ismerhető fel, hogy a madárka már nem tud az ülőrúdon tartózkodni és a kalit alján felborzolt tollazattal gubbaszt. Nálam is előfordult egy-két esetben ilyen. Én ezt a problémát úgy oldottam meg, hogy a kloakáján keresztül befecskendeztem egy kis paraffinolajat és a kisujjammal óvatosan kitoltam a tojást, ügyelve arra, hogy ne törjön össze, és ép egészségesen jöjjön ki a madárból. Sokan azt állítják, hogy ezek a tojók későbbiekben a tenyésztésre már alkalmatlanok lesznek, ezt megcáfolom, mert az így meggyógyított madaraknál a későbbiekben a tojógörcs nem fordult elő, és jó tenyészmadaraknak bizonyultak. Persze azért vannak kivételek. Másik jelenség a hullámos papagájoknál az úgynevezett francia vedlés, ami nevét arról kapta, hogy ez a jelenség egy francia tenyésztőnél jelentkezett először, ami tulajdonképpen abból áll, hogy a kis fiatal madarak 30-32 napos korukban elhagyják a farok- és evezőtollaikat, ami később ugyan megint kinő, de ezeket a madarakat továbbtenyészteni nem érdemes, mert ez a jelenség a további generációban megjelenik. A kisebb testű papagájok, általában pláne szobai tartás mellett az év bármely szakában költenek, de ennek ellenére egy évben 3 költésnél többet ne engedélyezzünk számukra, mert a madarak legyengülésével és elpusztulásával is járhat. A fiókanevelés időszakában bőségesen lássuk el őket lágyeleségekkel és zöldtakarmánnyal. A közép- és a nagypapagájok, egy-két kivétellel egy évben kétszer költenek, kivéve a nimfákat, melyek az év bármely szakában költésre bírhatók. A különböző szervi betegségekről és gyógyításokról már több írás megjelent, ahol szakavatott állatorvosok is nyilatkoztak. Nagypapagájok esetén érdemes az endoszkópos vizsgálatnak alávetni a fiatal madarat, mert nem csak a nemét lehet megállapítani, de az esetleg felmerülő szervi elváltozásokat is.
Végül szeretnék kitérni a mesterséges keltetésre és fiókanevelésre. Sok tapasztalt tenyésztő alkalmazza ezt a módszert, ami abból áll, hogy a már letojt tojásokat keltetőgépbe helyezik el, és a kicsik majdan ott fognak kikelni, és a későbbiekben életkoruknak megfelelően először fecskendővel, majd speciálisan kialakított kanálkával etetik őket teljes önállóságukig. Addig pedig megfelelő hő- és páratartalomra beállított, enyhén megvilágított inkubátorban tartják őket. Etetés közben előfordulhat, hogy elakad egy-két mag, és ezt kezelnünk kell úgynevezett gyomormosással, ami abból áll, hogy enyhe teával megitatjuk a madarat és segítséggel öklendeztetjük őket, így ezt a problémát is el tudjuk hárítani. Amennyiben ezt nem tesszük meg, felfúvódik a madár begye és a pusztulásához is vezethet. Kézzel nevelt madarak emberhez kapcsolódóan szelídebbek lesznek, és aki ezekből vásárol, egy nagyon kedves szobai társra lel.
Sokan azt hiszik, hogy az így nevelt madarak tenyésztésre alkalmatlanok lesznek, ez nem igaz, mert fajtásaikhoz behelyezve kissé visszavadulnak, és a jó kondíciójú madár megtalálja a megfelelő társát. Sőt találkoztam olyan esettel, hogy egy nagyon jó küllemű és rajzolatú kékhomlokú amazon, színezetében is igen élénk mutatós, sőt már ragyogó hangutánzó képességekkel rendelkezett, jó tenyészmadár lett, sőt a többi volierben elhelyezett papagájok is elkezdték a hangját utánozni. Természetesen ezt a három részből álló írásaimat nem a sokéves tapasztalattal rendelkező tenyésztőknek szántam, hanem a kezdőknek, akiknek segítséget szeretnék nyújtani abban, hogy a madártartásban, netán -tenyésztésben sok örömüket leljék. Rendelkezésemre állnak az egzótáktól kezdve a nagypapagájokig bezárólag saját felvételeim, ahol ezeket a különböző tenyésztőktől vizuálisan is láthatják.
Sikeres madártartást és tenyésztést kívánok!
 

Radnay Zoltán
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu