2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,792  ·  Online: 62
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Néhány gondolat. Díszmadár-kiállítások és kategóriaversenyek
Nyomtatható változat!

.

A díszmadárkedvelők, -tartók, tenyésztők körében mindig egy nagy esemény egy kiállítás és a vele egybekötött, madárküllem alapján történő bírálati verseny.
Elsősorban a látogatókkal kapcsolatban van néhány tapasztalatom.
Sokan családostul is, gyermekekkel megjelennek ezen az eseményen, amit én egy dicséretes dolognak tartok, mert a szülők ezekkel a látványos kiállításokkal is a természet védelmére, szeretetére hívják fel a gyermekeik figyelmét. Sőt, a jelenlévő tapasztalt tenyésztőknek tartási és táplálási kérdéseket is tesznek fel a különböző fajtájú madarakkal kapcsolatban. Zöme a tenyésztőknek korrekt, megalapozott felvilágosítást ad. Sajnos tapasztaltam olyan eseteket is, persze ez nem volt nagyon jellemző, akik ostoba válaszokat adtak a feltett kérdésekre vagy egyszerűen elutasították őket. A látogatók nagy részének viselkedését meg kívánom dicsérni, de itt is előfordultak olyan esetek is, hogy egyesek különböző eszközökkel piszkálgatták az egyébként is stresszhelyzetnek kitett madarakat, akik, mivel nem a megszokott helyükön tartózkodtak, egyébként is meg voltak „zavarodva“. Ezt a viselkedési formát, amit szememmel láttam és a fülemmel hallottam, a TIT Stúdió Díszmadárklub vezetőségi tagjaként, majd elnökeként mélységesen elítélem. Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt Lengyel Tibor egykori klubelnök barátommal és az akkori TIT Stúdió vezetőségével karöltve igen látványos és nagy létszámú látogatottsággal bíró kiállításokat tudtunk rendezni, ami persze nagyon sok időnket őrölt fel.
Előkészítő része: bevontuk az összes klub részvételét. Kis rágcsálók, ásványgyűjtők, dísznövény-szaporítók szakköreit.
Ezek a kiállítások pozitív eredménnyel zárultak, úgy anyagilag, mint erkölcsileg.
Kapcsolataim által több TV-társaságot (közszolgálati, kereskedelmi) hívtam meg, akik a felvett anyagokat különböző csatornákon le is adták. Ez a dolog rajtam kívülálló okoknál fogva kezdett laposodni, a TIT Stúdió vezetőségében való változással. Elsősorban az anyagi részét néző, hozzá nem értő tapasztalatlan vezetők kerültek helyükre. A kiállítások berendezését a kalitok, volierek esztétikus elhelyezése érdekében társadalmi munkában igen sok, de a klub tagságát nézve kevés aktív segítőnk volt. Nekik mai napig is sok köszönettel tartozom. Egy negatív példát szeretnék felhozni, ami egyértelműen az emberi kötözködést bizonyítja: jól, esztétikusan elhelyezett kanárirendszer felállítása után a másik oldalon 10 cm miatt a TIT Stúdió egyik vezetője elkezdett vitatkozni, ami lényegében egy jellegtelen ügy volt, de így akarta magára felhívni a figyelmet. Tehát ennyit az úgynevezett „szakmai“ felkészültségről.
Lengyel Tiborral még méretarányos alaprajzot is készítettünk, ahol figyelembe véve a fényviszonyokat, madár szekciók elhelyezését is ábrázoltuk.
Általában a kiállításokat tavasszal és ősszel rendeztük meg. Tapasztalatom szerint a tavaszi kiállítás a felhozott állomány figyelembevételével mindig egy kicsit úgy madár darabszámra, mint küllembeni megjelenésben kicsit gyengébbnek tűntek, ami érthető is, mert sok madárfajtának a tavaszi időszak a költési ideje. Természetesen egy igazi tenyésztő itt nem a szaporítókra és a kupecekre gondol, a legszebb és legjobban költő madaraikat a megszokott helyükön hagyták a szaporítás érdekében.
Néhány észrevétel a bírálatokról: különböző kategóriák voltak felállítva, így a kis és közép papagájok, díszpintyek, egzóták, kanárik, díszbaromfik és nagypapagájok.
A különböző kategóriákra vonatkozóan egyik feltétele volt, hogy csak zárt gyűrűs, a tenyésztő egyesületi számával ellátott madarakkal lehetett a versenyen részt venni. Volt olyan eset, hogy az általam vezetett bírálati csoportban, a standard hullámos kategóriában nagy létszámú, német gyűrűvel ellátott madarakkal jelent meg az illető (a pénztárca vagy a saját tenyésztésű állomány versenyezik?), amik egyébként nagyon jó külleműek voltak, ezekkel kívánt részt venni, amit én teljesen erkölcstelennek és etikátlannak tartottam anno, így az illető tenyésztő, akinek a nevét nem kívánom megjegyezni, kb. 20 kiállított madara után össze-vissza kapott 2 pontot. Tulajdonképpen ez a 2 pont is sok volt számára, mert a versenyből való egyértelmű kizárásra juthatott volna. Természetesen a versenykiírást tartó madarásztársaim a bírálati szempontok figyelembevételével megkapták a megfelelő pontszámokat. Jómagam sok bírálatban vettem részt, és az alapvető gyakorlatunk az volt, hogy a kiállított fajtából kinéztünk egy úgynevezett jó küllemű madarat, amihez viszonyítottuk a jobbat, vagy kevésbé jobbat, és az észrevételeinket, a madarak küllemével kapcsolatos szempontokat a tenyésztő klubtagsági számával ellátott bírálati lapra részletesen pontokba szedve írtuk le. A bírálat szempontja, sőt feltétele az volt, hogy az adott kalitra, volierre ne legyen se név, se névjegykártya kirakva, tehát teljesen anonimon, objektíven tudtunk bírálni. A bírálati összesítés után kapott pontszámok alapján összeállt egy sorrendiség. Mi az első három helyezettet serleggel és oklevéllel jutalmaztuk. Negyedik helyezettől lefelé a bírálati összesítőkben szereplő addig szerzett pontszámai a szerzetekkel így növekedtek.
Ezek a zömében pozitív tapasztalatokkal és anyagi eredménnyel végződő kiállítások ma már a TIT Stúdióban nem kerülnek megrendezésre. Viszont egyre több kiállítást rendeznek úgy Budapesten, mint vidéken, amit pozitívan értékelek, sőt díjazom azt a kezdeményezést, ami Pócsi Béla részéről indult el, hogy igen nívós, nagy létszámú madárállományából önálló kiállítást rendez. A lebonyolításhoz sok sikert kívánok neki, egyben a tenyésztőknek – és nem a kupecokra, szaporítókra gondolok, mert sajnos a madarász körökben egyre több lesz a szélhámos –, hanem az igazán természetet és az élővilágot kedvelőkre.

Radnay Zoltán
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu