2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,582,493  ·  Online: 74
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ismerjük meg hazai madarainkat! Madarak a környezetünkben. A házi- és kerti rozsdafarkú
Nyomtatható változat!

.

Sorozatunk eddigi szokásaihoz képest szokatlannak tűnik, hogy egyszerre két hazai madárral is megismertetjük az Olvasót. Két olyan madárral, amelyik közelrokon faj, életmódjukban, megjelenésükben sok a hasonlóság, még akkor is, ha némiképp más-más élőhelyen fordulnak elő. A házi rozsdafarkú minden madárismerő kedves madara, a talán kevéssé ismert kerti rokona „…még a kert dísze, mert az ember szemének is jólesik“ Herman Ottó szavait idézve. Mintegy évszázaddal ezelőtt nem egészen ezt írtuk volna, a két madár emberi környezetben való megjelenésében jelentős változások történtek.
 

Elterjedésük

 

Mindkét rozsdafarkú faj palearktikus elterjedésű, azaz a Föld északi féltekéjén él. A házi rozsdafarkú áreája Nyugat-Európától egészen a Himalájáig, Kína nyugati részéig húzódik. Előfordul Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, valamint Skandinávia déli részén egyaránt. A hatalmas kiterjedésű áreán belül legalább 3 földrajzi alfaja alakult ki. A törzsalak (Ph. ochruros ochruros) Európa keleti felét és a Közel-Keletet lakja, hazánkban és Európa nagyobb részén a Ph. ochruros gibraltariensis alfaj fordul elő.
A kerti rozsdafarkú áerája valamivel szűkebb. Igaz szinte egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában, Közel- és Távol-Keleten is honos, sőt keleten megjelenik csaknem a Bajkál-tó vonaláig. A törzsalakon kívül (Ph. phoenicurus phoenicurus) egy földrajzi alfaja (Ph. ph. samamiscus) Törökországban, Közel-Keleten él.

 

Leírásuk

 

A rozsdafarkúak régies népi neve: füstfarkúak (házi- és kerti füstfarkú). Ez annál is meglepőbb, mert mindkét madár faroktollai élénk rozsdavörösek, kivéve a középső tollakat, amelyek sötétbarnák.
Az ismertebb házi rozsdafarkú nászruhás, kiszíneződött hímje igazán különös jelenség. Komor színe egyben megkülönbözteti a tojótól vagy kerti fajtársától. Arctájéka, torka, melle, egészen fekete, a fejtető és a háta sötétszürke. Szárnyát halványabb fehér folt díszíti. A tojó lényegesen egyszerűbb színezetű, mert csaknem az egész madárka barnás-szürke árnyalatú. A nyugalmi ruhás és már önálló fiatal egyedek a tojóra hasonlítanak. Ebben az állapotban a kerti rozsdafarkúra is emlékeztet a megjelenése. Azonban a házi rozsdafarkú szárnybélése sötétbarna, szemben a kerti rozsdafarkú világos-sárgás szárnybélés tollaival. A természetesen mozgó madárnál ezeket a bélyegeket nemigen láthatjuk, a cikkünkhöz mellékelt képeken kézben fogott madaraknál mutatjuk be.
A kerti rozsdafarkú öreg, kiszíneződött hímje igazán látványos jelenség („színesen tarka madár“ – Herman Ottó). Homlokfoltja hófehér, a fejtető, nyak és a hát nagyobb része palaszürke. Fejoldala, torka fekete. A begy-, melltájéka, hasa „eleven rozsdavörös“ – Herman Ottó, akár csak a faroktollai, kivéve a középsőt, amely sötétbarna. A tojó világosabb árnyalatú, a hát szürkésbarna, a testoldal és a hastájék sárgás-barnás árnyalatú. A fiatal madarak a tojóra hasonlítanak, de az első éves hímeken ősszel már látható egy halvány fehéres szemöldöksáv.

 

Életmódjuk

 

A rozsdafarkúak törékeny, karcsú testfelépítésű madarak, amelyek ágakon, sziklákon, talajon mozogva farkukat sűrűn rázogatják. A két faj életmódja abban hasonlít, hogy előszeretettel telepednek meg valamilyen kiugró ponton, faág végén, oszlopokon, egyéb kiemelkedésen és erről lesik rovartáplálékukat. Ismét idézünk Herman Ottó könyvéből: „Rendesen magasabb helyről lesi, különösen a gyepek bogárságát, akár mászót, akár röpülőt, előbbire lecsap, az utóbbit ügyes, néha majdnem forgó röpüléssel kapja el.“ Mindkét faj döntően rovarokkal él, a repülőt a levegőben kapják el, vagy különböző felszíneken szedegetnek. A kerti rozsdafarkú a talajra ritkábban száll, ezzel szemben a házi gyakran vadászik a talajszinten mozogva. Táplálékuk rovarokból, pókokból áll, azonban nyár végétől és ősszel előszeretettel fogyasztják a lédús, nagy cukortartalmú bogyókat (fekete- és gyalogbodza, veresgyűrű som). Az ezekből nyert szénhidrátot átalakítva a kültakarójuk alatt vastag zsírréteg formájában raktározzák, amelyet a vonuláskor vagy kedvezőtlen táplálkozási körülmények esetén használ fel a szervezetük.
Mindkét faj üreg- vagy odúlakó. A házi rozsdafarkú hazánkban döntően ember közelében él, ezért leginkább épületrepedésekben, üregekben, ereszcsatornák hajlataiban, garázsokban és még sok más, védett helyen fészkel. Ha kis költőládikát helyezünk ki az eresz alá, ebben könnyen megtelepíthető. A kerti rozsdafarkú főképpen faodvakban, mesterséges fészekodvakban épít fészket. A teljes fészekaljuk 5-6, ritkábban 7 tojásból áll. Mindkét ivar kotlik, a fiókák közel két hét alatt hagyják el a fészket, de még sokáig a szülőkkel együtt mozognak táplálékot követelve.
Amiben lényegesen különbözik a két faj, az élőhelyválasztás, élettér. Azt is mondhatnánk, hogy a két rozsdafarkú faj életterében 180 fokos fordulat következett be. Mintegy évszázaddal ezelőtt az ember közelébe leginkább a kerti rozsdafarkú került, gyümölcsösökben, házak körüli kertségekben, parkokban mondhatni közönséges madárnak számított. Ezzel szemben sötétebb rokona, a házi rozsdafarkú leginkább a magashegységek rideg sziklavilágában élt és emberközelbe a hegyvidéken lévő településeken került, ahol fészkelt az istállók épületeiben, fali repedésekben, lyukakban. A populáció egy része napjainkban is az eredeti magas hegyvidéki környezetben él, akár a hóhatárig is feljutva és megtelepedve. Viszont néhány évtizede Közép-Európában, így hazánkban és más régióban is a faj erőteljes habitat áttörésének lehettünk tanúi. A madár síksági településeken is otthonossá vált, lakóépületeken, középületeken, üzemek területén egyaránt. Napjainkban már elválaszthatatlan madara a lakott területeknek. A hím kissé érdes hangjára már kora tavasztól felfigyelhetünk, amint a tetőantennán, kéményen vagy egyéb kiemelkedésen ülve őrzi territóriumát. Ezzel szemben a kerti rozsdafarkú állománya regionálisan megfogyott, a sűrűbben beépített területekről szinte teljesen eltűnt, csak a nagyobb parkokban, ligetes ártéri erdőkben, gyümölcsösökben van jelen. Egyre kevesebb helyen hallható a hím dallamos, ugyanakkor egyszerű strófákból álló éneke.
Mindkét faj vonuló, vonulásuk már augusztus végén, szeptember elején egyre inkább kifejezett, októberben csúcsosodik ki. A kerti rozsdafarkú Afrikában telel, a házi rokona csak Dél-Európáig, Észak-Afrikáig húzódik le, de nagyobb településeken, állattartó telepeken nem ritkán át is telel. A kerti rozsdafarkú visszaérkezése április második felére, május elejére tehető, a házi rozsdafarkú már március első napjaiban jelzi a tavasz beköszöntét.

 

Állománynagyságuk

 

A házi rozsdafarkú állománya stabil, illetve Európában növekvő, állománya a kontinensen több millió párra tehető. Hazánkban mintegy 50-60 000 párra tehető a költőállomány. A kerti rozsdafarkú európai állománya folyamatosan csökken, így hazánkban is. Nálunk mintegy 5-6000 pár fészkelhet.
Házi- és kerti rozsdafarkú. Környezetünk madarai. Nélkülük szegényebbek lennénk egy-egy madarászélménnyel. A tavasz madárhírnöke vagy ligeteink, nagyobb parkjaink szépen éneklő dalos madarai: rozsdafarkúak!

A házi- és a kerti rozsdafarkú hazánkban védett faj. Eszmei értéke 10 000,
illetve 50 000 Ft.

 

Fotók a Díszmadár Magazin Galériában

 

Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu