2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,646  ·  Online: 93
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy háznál mindenképp kell lennie baromfinak
Nyomtatható változat!

.

Radics József vagyok, jelenleg Csongrád megye Derekegyház községében élek. Én úgy gondolom, egy háznál mindenképp kell lennie baromfinak. De összekötve a kellemest a hasznossal, miért ne lehetnének ezek a baromfik díszbaromfik. A nagyszülők házában, ahol élünk, disznótartásra való ólak voltak, és ezek folyamatos átalakításával biztosítunk megfelelő helyet a baromfiknak.
Az állatok szeretete már kisgyermek koromban megvolt, és tartottam is többféle állatot. A lakásban pintyek, papagájok, hörcsögök voltak, az udvarban pedig természetesen a kistermetű, mifelénk japánkakas-tyúknak nevezett vegyes, nem faj-baromfi. A zsebpénzemet húsgalamb-, később nyúltartással „kerestem“ meg. A postagalambászatba is belekóstoltam nagybátyám, Radics László segítségével, aki sokáig az U4-es postagalamb egyesület elnöke is volt. Az első évben egyesületi első helyezésem is volt a fiatalok versenyében, de mivel a postagalambászat egy költséges sport, gyerekként ezt nem tudtam sokáig folytatni.
Visszatérve a jelenbe több baromfifajta is számításba jött az otthon díszeként. Kapkodtam jobbra-balra, mert mindegyik fajta megfogott valamiben. Szerettem volna mindegyik fajtából, de ez persze nem lehetséges. Van egy idézet, amit még nagybátyám írt egy postagalambos könyvbe, amit tőle kaptam: „Az állomány értékét nem azok száma, hanem azok minősége adja“. Ennek tudatában próbáltam és próbálom a jövőben is összeállítani az állományomat. Odafigyelek a rokontenyésztés elkerülésére és a hibás egyedek nem továbbtenyésztésére. Jelenleg a lakenvelder, vorwerk és wyandotte normál méretű fajtái, amiket tartok, de tervezem még a sussex fajtát is kedvező növekedése miatt.
Készítettem egy weboldalt, ahol bárki megtekintheti az állományt, és értékes információt gyűjthet az általam tartott fajtákról. Megnézheti a fotókat, videókat, a vendégkönyvben pedig szívesen veszem a hozzászólásokat, esetleges építő kritikákat.

A Lakenvelder

Eredete: Úgy tudni, a lakenvelder Németországból származik, Westfália területéről az 1830-as évekből. A név az holland, és jelentése árnyék egy lepedőn. Feltűnően fekete-fehér a tollazatuk.
Küllem: Kis termetű madarak, a kakas 2 kg, a tyúk 1,5 kg. Nyújtott testtel rendelkeznek, a hát egyformán széles. A farkukat magasan viselik, farktollai szélesek és hosszúak, a szárnyak hosszúak, erősek, testhez szorosan simulnak. Mellkasuk telt és szépen lekerekített. Feje közepes és széles, kissé megnyúlt. Arca tollatlan, piros. Szeme barnásvörös, nagy. Csőre mérsékelten erős, kékesszürke. Taraja csak közepes méretű fűrészes állótaraj. Nem túl mélyen fogazott, 4-6 fogazattal. Füllebenyek kicsik, tojásdad alakú, fehér színű, idős példányoknál engedélyezett egy kis piros szín a füllebenyekben. Toroklebeny közepesen nagy, vékony. Nyaka közepesen hosszú, telt, dús tollazattal. Combok alig láthatóak, nagyon tollasak. Csüd közepesen hosszú, palakék, tollatlan, négy lábujjal. Jól tojnak.
Viselkedés: A szakirodalom azt írja, hogy a tyúkok hajlamosak a vadságra, nálam a legszelídebbek a lakenvelderek. A kakas inkább vadabb, a hárem védelme érdekében az emberre is nekifordulhat. Viszonylag jól repülnek. A csirkék gyorsan nőnek, de jellemző színüket csak a harmadik vedlés után érik el. Magabiztos, robosztus madarak, jól alkalmazkodnak a vadonban. A szabad tartást szeretik.
Változatok: Törpe változata is van. A lakenvelder általában fekete-fehér színű, de van egy kék változat, amit Blue Markadként ismerni. Ritka fajta.

 

Radics József Derekegyház
www.diszbaromfik.mlap.hu
radics.jozsef@gmail.com

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu