2019. november 20. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,614,874  ·  Online: 62
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Okos ember a más kárán tanul... Keserű tapasztalat
Nyomtatható változat!

.

Idén tavasszal elkezdtem megépíteni a madárházamat a régi helyére. Ez a voliersor már fémvázzal rendelkezik, nem úgy, mint az előtte lévő, amit még édesapámmal építettünk, még fa kerettel. Ő már sajnos nincs közöttünk. A régi és az új madárház fakkjai is szimpla dróttal vannak elválasztva. Több ismerősöm is mondta, hogy baj lesz belőle, mert a szomszédos madár lecsípi a mellette lévőnek a lábát. Mivel több éve tartok és tenyésztek madarakat, csak legyintettem rá, mert ilyen még soha nem fordult elő nálam. A történetem főszereplője egy pár rozella, amit egy kis sándor és egy szikla pár között helyeztem el. Az első keltés zökkenőmentesen lezajlott, és el is vitték a kicsiket. Időközben nagy meglepetésemre a sziklák is letojtak, és a tojás fias lett. Ahogy telt-múlt az idő, a rozellák megint letojtak, és a szikláknál eljött a kirepülés ideje. Ez idáig még minden úgy zajlott, ahogy az lenni szokott nálam. Viszont elérkezett a rozelláknál is a kirepülés ideje. Biztosra akartam menni, ezért az ülőfa mindkét végére egy-egy köteg fűzfavesszőt kötöztem a drótra, megelőzve ezzel a lábcsonkításokat. Büszkén tapasztaltam, hogy ez mennyire bevált. Igen, minden rendben is volt, míg el nem vitték a szikla fiatalokat. Ezután egy hét leforgása alatt a három fiatal rozellából sajnos kettőt megnyomorítottak, amik nem is maradtak életben. Remélem, a harmadiknak sikerülni fog. Ezek után nekilátok, és még egy sor hálót teszek fel fakkonként, hogy mindenhol duplán legyen. Ezt a történetet azért írtam meg, hogy aki csak teheti, tanuljon az én hibámból és mindig duplán drótozzon, inkább kevesebb voliert építsen, de azt bombabiztosra. Remélem sokaknak segítettem ezzel a keserű tapasztalattal. Most már tudom, hogy igaz az a mondás, miszerint: „Okos ember a más kárán tanul...“

Czinege Csaba
Sződ

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu