Az ausztráliai kontinens ökológiailag egy nyugati és egy keleti részre osztható. A két óriási országrésznek csupán az egyikén fordul elő nagy számú állat és növényfaj. De hol kezdődik Ausztráliában valójában a Kelet, vagy hol végződik a Nyugat? Ezt a kérdést nem könnyű megválaszolni, mert ez függ a kontinens számos földrajzi különlegességétől. Legtöbbször a határ elég pontosan, az ország közepén fut, ahol a kiterjedt Nagy-Viktória-sivatag a két életteret elválasztja, Délen a végtelen Nullarbor-fennsíkkal összekapcsolódik, ami egy élettelen terület, fák és víz nélkül. További természetes határok a folyók, mint a Murray folyó, amely bár gyakran csak 150 m széles, hatékony ökölógiai sorompó lehet. A barnard papagáj (Barnardius barnardi) Ausztárlia keleti felének tipikus madara. Nyugat felé, túl a fent nevezett ökológiai sorompón a galléros papagáj (Barnardius zonarius) helyettesíti. Port Auguszta környékén, Dél-Ausztráliában található a két száraz hegy és dombvidék a legváltozatosabb állatvilággal: a Gawler Ranges, ami a galléros papagáj (Barnardius zonarius) hazája, és a Flinders Ranges, amely a Barnard papagáj otthona.

Dél-Ausztrália szövetségi államának ezen említésre méltó régiójában valószínűleg a hegyvidékek térbeli közelsége miatt gyakran előfordulnak a két Barnardius faj keverékei, de nem ez az egyetlen probléma, amivel a zoológusoknak a "gyűrűs" papagájok osztálybasorolásánál foglalkozniuk kell. Ausztrália legkülső nyugati részén él a galléros papagáj (Barnardius zonarius) egyik alfaja, a (Barnardius zonarius semitorquatus), amely a Perthtől délre eső sivataghoz közeli részeken fordul elő leginkább. Elterjedési területe egy 100 km hosszú sávra korlátozódik az Indiai-óceán partján. Egy másik, kevésbé ismert alfaj él Nyugat-Ausztrália középső és nyugati részén, a (Barnardius zonarius occidentalis).

A Barnardius zonarius semitorquatus valamennyivel nagyobb, mint a galléros papagáj (Barnardius zonarius), a hasi tollazatuk is zöld, sárga helyett. A színei összességében is erőteljesebbek, a homlokon egy jól látható piros folt van, amely az alapfajnál rendszerint hiányzik. A (Barnardius zonarius semitorquatus) legelőkön, bokros területeken és erdőkben is él. Feltűnő és szokatlan az a tény, hogy mindkét alfaj gyakran és nagy számban ugyanazon a területen él. Normális esetben két alfaj élettere nem, vagy csekély mértékben keresztezi csak egymást (mint Port Augusta területén). Feltehetően ez a társulás az erdős területek intenzív kiirtásának egyik következménye, amely a galléros papagáj (Barnardius zonarius)-ok bevándorlásához vezetett, a Barnardius zonarius semitorquatusok életterületeire. Ennek az átvándorlásnak a logikus és elkerülhetetlen eredménye az alfajok növekvő kereszteződése. Ma már számos kereszteződést ismerünk változatos tollszinezettel.

A galléros papagájoknak (Barnardius zonarius) nagy elterjedési területe van, és Ausztrália leggyakoribb papagájfajaihoz tartozik, akár tömegesen is előforudulva. Láttuk őket gyakran huszas csapatokban az útszéleken táplálék után kutatva. Sietősen szedték fel a magokat, amelyek a gabonát szállító nagy teherautókról szóródtak le. Egy éppen betakarított gabonatáblában több mint száz "Barnardius" papagájokból álló csapat van, amely együttesen nekiesik a megmaradt kalászoknak - szinek szempontjából lenyűgöző látvány. Ezek a pompás színezetű papagájok valamelyest a dél-amerikai aranyöves arákra (Ara auricollis) emlékeztettek minket. A papagájok tollazata nagyon változatos és színgazdag volt. A teljes színpompa azonban csak akkor mutatkozott meg, amikor az egész "Barnardius sereg" a levegőbe emelkedett és egy közeli fára szálltak - szundikálni.

A "Barnardius" papagájok nagyon szívesen csipegetnek fel magokat az utak aszfaltjáról, néhányuknak azonban nem sikerül időben a közeledő autók és teherkocsik elől felrepülni. Az utak peremét ezért számos papagájtetem szegélyezi a közlekedési balesetek néma tanuiként.

(Folytatjuk)

Dr. Roland Seitre cikke alapján Drótos Tibor
(Miskolc)
Fotók: Kovács Géza