2019. június 26. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,465,001  ·  Online: 40
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A nappapagáj tartása és tenyésztése
Nyomtatható változat!

.

A nappapagáj (Aratinga solstitialis (Linnaeus, 1758)) az egyik legszínesebb aratinga-fajunk. Alapszíne a sárga, de ez a sárga világít, mint a nap sugarai. Csodás színe miatt előszeretettel tartják, de pár évtizede még nehéz volt hozzájutni, és ma sem olcsó madár.

 

Leírás

Az öreg madarak feje és teste világítóan sárga, a fejen, nyakon és a hason pirosas futtatással, a pofákon és a hason erős narancsvörös folttal. Az evezőtollak sötétkékek, külső zászlójuk zöld, a faroktollak olajzöldek, csúcsukon kékek. A szárnyakon a kis- és közép-fedőtollak sárgák, a nagy fedők zöldek, végükön sárga foltokkal. A nagy fedőtollak azonban az egyes példányoknál változó színűek. Némelyeknél zöldek, másoknál majdnem teljesen sárgák. Ez utóbbi madarak nagyon színeseknek tűnnek, mert a szárny csaknem teljesen sárga. Az alsó szárnyfedőik is sárgák. Szemük körül csupasz fehér gyűrű látható, íriszük sötétbarna. A lábak szürkék, a csőr és a karmok szürkésfeketék.
A fiatalok sárgászöld alapszínűek, a fejen, nyakon, hason és a farcsíkon több sárgával. Rendszerint már ekkor megjelenik egy-egy sárga toll a vállakon, a szárnyélen és a kis szárnyfedőknél is, ezek a színek azonban még lényegesen tompábbak, mint az öreg madaraknál. A szárnyakon a kis és közép fedőtollak ekkor még zömében zöldek. A fiatalok mintegy másfél év alatt színesednek ki, de még később is tisztulnak a színeik. A jendaya papagáj (Aratinga jendaya) fiataljaitól a világosabb, sárgászöld alapszínükben, és a szárnyakon és a vállon megjelenő sárga tollakban különböznek. A fejükön és a nyakukon már a kirepüléskor is erősebben sárgák, narancsosak, mint a jendaya fiataljai.
Méretük a jendaya papagájokéval azonos. Teljes hosszuk 300-310 mm, szárnyhosszuk 146-162 mm, a farok 121-146 mm, a csőr 19-25 mm, a csüdjük pedig 16-18 mm, testtömegük 100-120 g. Életkorukat 25-30 évre teszik (egyesek 15 évre).
A nemeket igen nehéz elkülöníteni. Alig van közöttük különbség, talán csak annyi, hogy a hímeknek a feje valamivel nagyobb, a fejtető laposabb, általában a fej szögletesebbnek tűnik, mint a tojóknál. A hímek feje szemből nézve is szélesebb, különösen a homloknál. A tojók feje valamivel kisebb és gömbölyűbb. Arndt szerint a hímek általában erősebben narancsvörös színűek – főként a homlokon, a szem körül, a pofákon és a hason –, mint a tojók. Ezek a jellegek azonban nem egyértelműek, és csak nagy gyakorlattal érzékelhetőek, ezért a legjobb, ha DNS-vizsgálattal határoztatjuk meg a madaraink nemét. Hangjuk eléggé erős, éles „screeek-screeek“ vagy „kri-krü-kri“ kiáltás, melyet 3-5-ször ismételnek.

 

Rendszertani besorolás

 

A nappapagájok a madarak (Aves) osztályán, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjén és a papagájfélék (Psittacidae) családján belül az ékfarkú papagájok (Aratinga) nemzetségébe tartoznak. Monotipikus faj, jelenleg alfaja nincsen.
Régebben a jendayát és az aranysapkás papagájt (Aratinga auricapilla) a nappapagáj alfajaiként tartották számon, mára azonban ezeket leválasztották (mindkettő önálló faji rangot kapott). 2005-ben három amerikai kutató (Silveira, de Lima és Hoefling) leírt egy újabb nappapagáj fajt, az Aratinga pintoi-t, melynek a neve magyarul Pinto nappapagáj, vagy kénesmellű nappapagáj lehetne. Ennél a fajnál a sárga alapszín világosabb, mint a nappapagájnál, a homlok, a szemek környéke, a pofák, a fülfedők és a hasalj nem narancsvörösek, hanem világos narancsszínűek, a hát felső részének és a szárnyfedőknek a tollai nem tiszta, világító sárgák, hanem zöldek, sárga szegéllyel. Ezt a formát már 2005 előtt is ismerték, de ezeket a példányokat a nappapagáj fiataljainak tartották.

 

Elterjedés, életmód

 

A nappapagájok elterjedési területe Dél-Amerika északkeleti része. Pontosítva Venezuela keleti része, Guyana, Surinam, Francia Guyana délnyugati része és Brazília északkeleti területei, Roramia tartománytól Paráig, valamint a Kelet-Amazonas, de csak a folyótól északra (még az A. pintoi-t is csak innen mutatták ki). Az Amazonastól délre eddig nem figyelték meg.
Főként az alföldeket, ligetes szavannákat és a száraz erdőket, pálmaültetvényeket részesítik előnyben. A hegyekben 1200 m magasságig hatolnak fel. Rendszerint kisebb csapatokban mozognak, de a táplálékbő helyeken (gyümölcsfák) akár 30 példány is összegyűlik. Röptük gyors, egyenes. Táplálékuk gyümölcsökből, bogyókból és magvakból áll. A szabadban többnyire pálmafák törzsének odvaiban költenek. Költési idejük februárban kezdődik, ekkor a párok elkülönülnek a többi madártól. Eredeti élőhelyén még nem ritka madár, csak néhány helyen javasolják helyi védelmét.

 

Dr. Solti Béla ornitológus díszmadártenyésztő több színes fotóval illusztrált cikkében leírja még a nappapagáj tartásával, etetésével és tenyésztésével kapcsolatos hasznos információkat.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu