2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,579,216  ·  Online: 88
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Az állatorvos válaszol
Nyomtatható változat!

A kanári himlőről érdeklődik Kutasi János szegedi olvasónk. Azt hallotta, hogy a betegség más madarat nem betegít meg. Szeretné tudni, mi az igazság.

Az állatokat meglehetősen sok himlővírus veszélyezteti. A himlővirusokat a mindennapi szóhasználatban azután a faj után "nevezik" el melyet leginkább veszélyeztet. Ezek az elnevezések nem mindig a legpontosabbak, így inkább egyes kórokozók gyűjtőneveként említeném.

A kanári himlő egyes hordozói valóban csak és kizárólag a kanárit veszélyeztetik, míg mások a pintyféléket, sőt az Agapornisokat is veszélyeztetik. A világ számos országában előfordul a vész, azaz Európa, Amerika összes országában, valamint Japánban. Érdekességképpen szeretném megemlíteni, hogy Új-Zéland és Ausztrália bizonyítottan mentes a kórtól. Afrikában és Ázsiában (Japán kivételével) a kórt még nem kutatták. Japánba a kórt bizonyítottan egy angol kanáris szállítmánnyal hurcolták be.
A kanári himlő terjedése meglehetősen érdekes, mivel egy adott területen csak elszórtan jelentkezik, de ott ahol a vész felüti a fejét, ott, a madarak 100%-a is elpusztulhat.

A vírust leggyakrabban a verebeken élősködő különböző tetvek terjesztik. Mivel a verebek ritkán tetvesek, ezért a kór csak ritkán terjed gyorsan nagy területen. Mint már említettem a kanári himlő lassan terjed, és a kitöréstől számított 3-10 napon át az elhullás igen magas. Lappangási idő 3-16 nap. Kezdeti szakaszban a legjellemzőbb az, hogy a madár szemét becsukva, fejét az ülőrudhoz, a kalitka oldalához dörzsöli. Később a szemkörnyéken sárgás, ragadós, gennyes váladékot észlelünk. A légzőszervi tünetek megjelenésére a légszomjból következtethetünk. Gyakori a hasmenés. Az állatok közvetlen halálát általában fulladás okozza. Ilyenkor a himlőre jellemző himlőfoltok megjelennek az állaton. Abban az esetben ha a fertőzés nem olyan erős, a madár nem pusztul el néhány napon belül, a madár egész testén a foltok megjelenhetnek. Ez utóbbi leggyakrabban és legnagyobb mértékben a lábujjakon jelentkezik. Ha a madár meggyógyul akkor a foltok "visszafejlődnek", miközben a madár 1-2 ujjperce leszáradhat.

A madárhimlőt egyes nyelveken népiesen a "madarak lábujjának vesztességének" nevezik.

Meg szeretném jegyezni azt, hogy hazánkban leggyakrabban a madarak ujjperceinek elvesztését sérülés okozza.

Boncoláskor a tüdő és a légcső vénák telített, tüdőgyulladás és a légzsákok gyulladása tipikusnak mondható. A májat filmszerű váladék borítja. Laboratóriumi diagnosztizáláshoz 12-13 napos csirkeembriót használnak. A módszer egyszerű és olcsó, így egy kevésbé felszerelt laboratóriumban is el lehet végezni.

Mint minden betegsgnél, így itt is a megelőzés a leglényegesebb. A karantén szigorú betartása mellett az, hogy a verebeket tartsuk távol állományunktól. Az igazán optimális elhelyezés az lenne, ha szunyoghálóval védenénk kedvenceinket. Ma már megelőző vakcinázásra is van lehetőség. Tőlünk nyugatabbra több készítmény mellett a következőket használják: "Canari poxvac", Lab: Laprovet Kanapox stb.

Ha a járvány kitört, a legszigorúbb rendszabályok bevezetése az indokolt. A betegségre gyanús állatok leölése és elégetése kötelező. Az egészségesnek tűnő egyedeket antibiotukummal, 250 mg tetraciklimmel és A vitaminnal, 5000 NE/1 dl ívóvízzel itassuk. A kórt nem gyógyítjuk e módon, de a további veszteségeinket csökkenthetjük. Ha hozzá tudunk jutni oltóanyaghoz, akkor az állatokat oltassuk le.

Dr. Tóth Zsigmond
(Budapest)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu