2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,582,508  ·  Online: 98
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A hullámos papagáj (5. rész)
Nyomtatható változat!

A táplálék

Hullámosunk a nyitott etetőtálba visszaköpi az üres maghéjat és ha ezt nem tudjuk, akár éhen is pusztulhat, hiszen látszólag van előtte! Önetetőben a mag elakadhat, elsősorban a zab.

Valamennyi papagájfaj nagyon kedveli a csumizt (helytelen, de közismert szóval: a fürtös kölest). Vékony héját még a legyengült, beteg madár is könnyen kibontja, sokuk életét mentette már meg. Külön program a madár számára, amíg egyenként kiszemezgeti a bugából. Ideális táplálék a nemrég kirepült fiatalok számára, a kalitban vagy röpdében csomóban felakasztott buga. Nemcsak enni tanul meg, de közben tornászik, sokat ügyesedik, erősödik. Ha bővében vagyunk, hullámosonként naponta 1-1 bugát számíthatunk. Mielőtt felakasztjuk, ajánlatos beáztatnunk, így kevesebb mag fog kiperegni - és elpazarolódni - belőle. Csíráztatva is adhatjuk: a vízbe áztatott bugákra polietilén zacskót húzunk, mihelyt a csíra mutatkozik, etethető. Sok tenyésztő, aki kisebb-nagyobb kerttel rendelkezik, maga termeli meg az éves csumizszükségletét. Március közepén vetjük, 30 cm-es sortávolságra, sekélyen. A sorokat meg kell kapálnunk. Egyelés nélkül többet terem, egyelve (30 cm-re kiritkítva) nagyobbak a bugák. Aratásával ne várjuk meg a teljes érést, viaszérésben (amikor a mag körömmel már szétnyomható) vágjuk, és száraz, hűvös helyen, csomóban felakasztva szárogatjuk, ügyelve arra, hogy meg ne penészedjen. A félérett bugák is etethetők, nagyon természetszerű táplálék.

A cirokfélék etetésével nálunk is kísérleteznek. Míg a lemorzsolt magot, a fiatal korától hozzászoktatott hullámos zokszó nélkül megeszi, az öregek csak kényszeredetten, jobb híján. A röpdében felakasztott bugát a hullámosok éppúgy eszik, akár a csumizt.

A hullámos természetes nevelő tápláléka Ausztráliában, a különböző pázsitfűfajok félérett magvaiból tevődik össze. Közülünk talán senki sem tud arra berendezkedni, hogy a fiak nevelését erre alapozza, (és a költési szezont sem korlátozhatjuk nyárra és ősz elejére) de madaraink étrendjét változatosabbá tehetjük, amellett olcsóbbá is. Mint sok minden, ez is szokás dolga. Amikor az első nyaláb félérett magvakat tartalmazó fűcsomót felakasztottam a növendék madarak kalitjában, meglepetésemre nem a magot kezdték el enni, hanem a leveleket. Csak később fedezték fel, hogy más része is ehető. Június közepétől, a rétek és parlagok tömegével kínálják a fűmagot. Gyűjthetjük a francia- és olaszperjét, tarackbúzát, több rozsnok, tippan, csenkesz magját, a hélazabot, kakaslábfüvet stb. Nem pázsitfűféle növények, de hullámosaink szívesen fogyasztják az utifű fajok, disznóparéj, pásztortáska és a labodafélék magvait, a felmagzott mangold, cékla, spenót és sóskaszárakat is. Ezek akár a fagyokig frissen gyűjthetők, de ha kellő befogadóképességű hűtőszekrényünk van, kisebb-nagyobb adagokat elrakhatunk a téli szűkösebb napokra, és felengedve etethetők. Hullámosaink kedvence a csemegekukorica, nyár végén már szintén érik. Előnye a többi fajtával szemben az, hogy sokáig marad tejesérésben, de még ez is nyújtható, ha szakaszosan vetjük, mivel a tenyészideje elég rövid. A gabonafélék is vethetők szakaszosan, ha a kertünkben pár m2-t tudunk erre áldozni.

A csíráztatott magvak viszont mindenki számára, kellő mennyiségben és időben rendelkezésre állhatnak. Csírázáskor a keményítő átalakul, és enzimek kezdik el működésüket. Nem egy tenyésztő, a szokványos lágyeleséget csak a madarak kondicionálására eteti, de a fiakat a szülőkkel csíráztatott magvakkal nevelteti fel. Bár a köles, cirok és fénymag is csíráztatható, a búza és a zab 2:1 arányú keveréke vált be a legjobban. Ha csak egy-két madarunk van, nem nagyon érdemes bíbelődnünk vele, de már egy kisebb állománynál igen. A magból a port előzőleg szitáljuk ki és ügyeljünk, hogy törött és sérült szemek ne legyenek közte, mivel ezek megpenészedhetnek, és erjedni kezdhetnek. A magkeverék 3-4 nap alatt kicsírázik, de ez a hőmérséklet függvényében valamivel rövidebb és hosszabb is lehet. Az első napon egy zárt edénybe tesszük a magot, és annyi vizet öntünk rá, hogy teljesen ellepje. A második napon átöntjük egy szűrőedénybe, csap alatt kimossuk, és egy vödörbe állítjuk, amiben csak annyi víz van, hogy épp a mag legalját elérje. Harmadik nap kimossuk, és most már az edényt szárazon állítjuk, letakarva. A negyedik napon ismét kimossuk. A mag akkor etethető, ha a csíra éppen pattan. Ha már centis, zöld csírája van, az már inkább zöldeleség értékű. Az átmosást mindig addig folytatjuk, amíg az elfolyó víz éppoly tiszta, mint a csapvíz. Csak a féleségre jellemző "ázott mag" szagú, tehát sem tejsav, pláne vajsav, élesztős vagy bűzös nem lehet. A csíráztatott magot akkor kezdjük etetni, amikor hullámosainkat kezdjük felkészíteni a tenyészszezonra, és akkor vonjuk el, amikor a költést le akarjuk állítani, tehát a második vagy harmadik fészekalj kirepülésekor. A pihenő tenyészmadarakat, csíráztatott maggal tömnünk felesleges.

Bizonyos mennyiségű, könnyen emészthető fehérjére a kifejlett mada-raknak is szüksége van, a sejtek regenerálódásához és a tollazat pótlásához. Tenyészidőszakban a tojó fehérjeigénye lényegesen meghaladja a hímét, elvégre a tojások kihordása, begytejtermelés a feladata. Nagy a cseperedő fiak fehérjeigénye is; a tojásból kikelt fiakat a szülők eleinte begytejjel etetik, majd áttérnek a begyben puhított magvakra.

A fehérjedús tápláléknak számtalan jó és még annál is jobb receptje ismert a madarászok között. Talán a legrégebbi, a kanáritenyésztők által elterjesztett tojásos eleség. Lényege, hogy a tojást kb. 30-40 percig főzzük, majd lereszeljük, 1:1 arányban morzsát adunk hozzá, hogy a levét feligya, és az állaga morzsálódó legyen. Kiegészíthetjük még egészen apróra vágott petrezselyem- vagy sárgarépazölddel, zeolittal, kalciumfoszfáttal, sovány sajttal, tejporral, bébitápszerrel, vagy akár lucernaliszttel. Nagyon jó lágyeleség a tejbe áztatott és kinyomkodott száraz kenyér vagy zsemle. Erdélyi tenyésztőknél, a forradalom előtt, amikor a tojás szinte elérhetetlenné vált, a főtt rizs etetése terjedt el, májporral keverve. Ezzel is egészséges fiak nevelődtek.

A lágyeleségből csak annyit adjunk, amennyi rövid idő alatt elfogy, mivel főleg a nyári melegben igen hamar romlik. Naponta kétszer, reggel és délután etetünk, az edényt minden alkalommal mosogatószeres oldattal mossuk ki. A lágyeleség hűtőben is tárolható, nem kell minden nap frissen készítenünk. Természetesen, csak akkor tehető a madarak elé, amikor szobahőmérsékletűvé melegedett.

Aki túl kényelmes ahhoz, hogy a reggelt tojásfőzéssel kezdje, etetheti a kész lágyeleségek valamelyikét. Ezek mézes piskótából, kétszersültből, szójalisztből, tej- és tojásporból, négermagból, ásványianyag és vitaminkiegészí-tőkből állnak. A Quiko pl. 17,5% nyersfehérjét, 4,7% nyerszsírt, 3,8% nyershamut, 0,90% nyersrostot tartalmaz. Tulajdonképpen nem jobbak ezek sem a természetes lágyeleségnél, de biztonságosak, gyomor és bélfertőzést nem okoznak.

Folytatjuk.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu