2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,868  ·  Online: 83
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A gyűrűs-papagájok (Barnardiusok) nyomában (2. rész)
Nyomtatható változat!

Bár a közúti forgalom felelős a magas halandóságért a madarak között, az emberek általi célzott mészárlás még erőteljesebben csökkentette az állományt. A papagájokat elsősorban a gyümölcsös gazdák gyűlölik, de az erdészek is, mert a madarak megeszik a telepített haszonfák fiatal hajtásait is. Ezért gyakran - legálisan vagy sem - minden kinálkozó alkalommal lelövik őket. Az üldözés és folyamatos pusztítás mindezidáig mégsem tudta veszélyeztetni a Barnardius fajok jövőjét.

Sok ausztrál madártenyésztő is a madarak keresésére indul, de más okokból: be akarják fogni a Barnardius fajok természetes élőhelyükön megtaláható ritka mutációit, bár ez csakugy mint a vadászat, Nyugat-Ausztrália szövetségi államában tilos. Nagyon nagy az érdeklődés a sárga (főként a tarka, foltos formák, kevesebb az igazi "lutinó"-k iránt) és kék színű galléros papagájok (Barnardius zonarius) iránt. Leírtak nekünk egy területet, ahol az utóbb megnevezett mutációs formák különösen gyakran fordulnak elő, főleg a párzási időszak előtt. Egy lótenyésztő, aki már többször látta ezeket a papagájokat az etetőknél, elkisért minket erre a helyre. Sajnos azonban nem volt szerencsénk. A nő elmesélte nekünk, hogy vannak évek, amikor akár 4 mutáns formát is meg lehet figyelni. Más helyeken feltünnek, nagyon szabálytalanul, tarka, fahéjszínű, babérzöld, sőt fehér színű gyűrűspapagájok. Az utóbb megnevezett mutációs színekig mindegyik be tudott kerülni az ausztrál madártenyésztésbe. A legtöbb madár feltehetően a galléros papagájtól származik, de arra is gondolnunk kell, hogy a gyakorlatban a Barnardius zonarius-nak csak a kék mutáns formáját lehet egyértelműen azonosítani a fakó színű hasi tollazat alapján, mint az alapfaj rokonát.

A modern mezőgazdaság hatalmas gabonamezőivel biztosítja a gyűrűspapagájoknak a túlélést Nyugat-Ausztráliában, csakúgy mint a többi papagájnak (kivéve a hollókakaduk és a lóri fajok).

A gyűrűspapagájokat (Barnardius), a rózsás kakadukat (Eolophus roseicapillus) és a csupaszszemű kakadukat (Cacatus sanguinea) gyakran meg lehet figyelni együtt, amikor közösen táplálkoznak. Az emberek beavatkozása a természetbe nemcsak előnyökkel járt az alkalmazkodó papagájok számára. Az erdőtüzek és az előrehaladott erózió miatt megváltozik a tájkép, és egy nagyon komoly problémára derül fény: a sós talajvízszint emelkedik. Ausztráliában minden évben a szántóföld kb. 1%-a véglegesen elvész a föld elsavasodása miatt. Jelenleg még nincs belátható vége ennek a fatális folyamatnak. Az ember a gyors profitért beletörődik abba, hogy nagy területek elsivatagosodnak és nyilvánvalóan nem kész arra, hogy ezen a hozzáálláson tartósan változtasson. Még rosszabb, hogy tervezik további vidékek földrendezését, hogy új szántóföldeket tárjanak fel, bár ma már tudják, hogy csak a fák létezése tarthatja alacsonyan a talajvíz szintjét. Ez egy önmagát pusztító őrület! Az ember nem fog győztesként kikerülni ebből a játékból, ezért azonban a környezetének nagy puzstulása az emberek lelkén szárad. Az ellenálló galléros papagáj bizonyára nem lesz az ember első áldozatai között. Ha valaki elhagyja a szántóföldeket nyugaton és kelet felé utazik, egy kiszáradt vidéket lát maga előtt, amelyen az úgynevezett "Mallee"-vegetáció dominál a jellegzetes eukaliptusz fákkal. A papagájok itt, a nagy ausztrál sivatag határán állandóan jelen vannak. Sőt megtalálhatjuk őket az ország forró, száraz belső területein is, az ismert "természeti alkotás", az Ayers Rock-nál, Alice Springs város közelében. Az ausztrál sivatagok nem olyan élettelenek mint az afrikai kontinensen. Ez részben azon múlik, hogy a legtöbb területen évente legalább 200 mm csapadék hullik. A gyér vegetáció problémás tulburjánzásáról, amivel az Ausztráliába kizárólag betelepített patás emlősök okolhatók, Közép-Ausztárliában szerencsére még nem beszélhetünk. Rengeteg fa van még ezen a területen, és ahol fák vannak, ott a gyűrűspapagájok sincsenek messze.

(Folytatjuk)

Dr. Roland Seitre cikke alapján
Drótos Tibor (Miskolc)
Fotó: Kovács Géza

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu