2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,633  ·  Online: 93
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madárhírek a nagyvilágból
Nyomtatható változat!

.

Beépített erényöv

 

Az izomzat begörcsölésével a nőstény kacsák meg tudják védeni magukat a nem kívánt hímek betolakodásától. A kacsatojók beépített erényövvel rendelkeznek. A zaklató, kellemetlenkedő gácsérok ivarsejtjei ennek köszönhetően nem tudnak behatolni. Amerikai kutatók mutatták ki, hogy noha a gácsérok nemi szerve nagyon rugalmas és pillanatok alatt képes az ivarsejtek kilövellésére, először rá kell hangolódnia a tojó nemi szervének alakjára. Mintha a zárba a megfelelő kulcs formáját kellene felvennie. A kutatók úgy gondolják, hogy a tojó csak akkor lazítja el az izmait, ha megtalálta a számára szimpatikus partnert. A legtöbb madárnak nincs pénisze, hanem a kloákáját nyomja párzáskor a tojó kloákájához. Ez a testnyílás szolgál az ürítéshez és egyúttal a megtermékenyítéshez is. A gácsérok azonban rendelkeznek egy befelé nőtt pénisszel, amelyet párzáskor villámgyorsan kifelé tudnak fordítani. A gyorsaság ellenére párzáskor nem olyan gyakran kerül ez a testrész bevetésre, mint ahogy azt a hímek szeretnék. A párzás gyakran ádáz harccal és valóságos szexuális zaklatással jár együtt, amit a tojó teljesen szokatlan eszközökkel véd ki. A tojó a vagináját összehúzza úgy, hogy az órajárással megegyező irányú csavart járat keletkezzék benne. Belseje olyan alakot ölt, mint egy dugóhúzó, vagy egy összetekert törölköző. A gácsér pénisze viszont éppen ellentétes irányba csavarodik. A kutatók ennek felfedezése után azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy ilyen anatómiai adottságok mellett mégis miként kerülhet sor a sikeres megtermékenyítésre. Két lehetséges hipotézist állítottak fel: Az egyik szerint a hím pénisze nagyon jól tud alkalmazkodni, a másik szerint pedig a vagina meg tudja változtatni az alakját. Amikor összeengedték a vizsgálatban szereplő madárpárt és a tojó hajlandóságot mutatott a párzáshoz, a kloákájához különböző alakú üvegcsövecskéket illesztettek. Az üvegcsövecskék alakja a vagina lehetséges alakját próbálta mintázni. Az egyik henger alakú volt, a másik órajárással megegyező, a harmadik pedig órajárással ellentétes csavart alakú. Egy nagysebességű kamerával azután rögzítették a kutatók a „párzást“. Ezzel az eljárással bizonyítani tudták, hogy a gácsér a mintegy 20 cm. hosszúságú péniszét 0,36 másodperc alatt képes kitolni. Amikor a pénisz elé tették a különböző alakú üvegcsövecskéket kiderült, hogy a hím csak akkor tudta kitolni péniszének teljes hosszát, amikor a pénisz formájának megfelelő alakú üvegcsövecskét tartottak elé. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a párzás csak akkor lehet sikeres, ha a tojó elfogadja a hímet és teljesen ellazítja a vaginaizomzatát. Ezt az elméletet támasztja alá az a tény is, hogy begörcsölt izomzattal a tojást sem tudná a tojó kitojni.

Forrás: Patricia Brennan (Yale Universität in New Haven) et al.: Proceedings of the Royal Society B, doi: 10.1098/rspb.2009.2139
Idézi: www.wissenschaft.de


Veszélyes sivatagi repülés

 

A végeláthatatlan homoktenger még a tapasztalt hosszútávrepülőknek is komoly kihívást jelent – állapították meg svéd ökológusok, akik műholdak segítségével vizsgáltak ragadozó madarakat az éves vándorlásaik során, amint a Szahara sivatag felett átrepültek. Tapasztalatlan fiatal madarak számára az esetek egyharmadában az utazás halálos kimenetelűnek bizonyult. A tavaszi és őszi sivatagátrepülés képezi ezzel a vándorló ragadozó madarak legfőbb halálokát – jelentette ki Roine Strandberg, a Lund Egyetem tudósa kutatótársaival a „Biology Letters“ című szaklapban. És ez még nem is elég, ugyanis ha az utazás nehézségei miatt elkésnek a fészkelőhelyről, akkor arra az évre még a szaporodás lehetőségéről is lemaradnak. Évről évre madarak milliárdjai ingáznak költőhelyeik és afrikai téli tartózkodási helyeik között. Az Alpok és a Földközi Tenger mellett a Szaharát is át kell szelniük. Ez egy legalább 1500 kilométeres utat jelent olyan területen, ahol alig van víz és zsákmány, és ahol erős szelek és homokviharok tombolnak. Strandberg és társai azt vizsgálták, hogy miként képesek a madarak ennek a távolságnak a megtételére, milyen kihívásokkal kell közben szembenézniük. Ehhez több fajta ragadozó madár összesen 46 példányát látták el műholdvevővel, hogy azután követhessék utazásaikat. Az évek során összesen 95 Szahara-átkelés adatait gyűjtötték össze a szakemberek. Az adatok elemzésekor kiderült, hogy csaknem minden második repülés alkalmával merültek fel problémák. Ezekben az esetekben a madarak csak kocogótempóban haladtak, de az is előfordult, hogy irányt változtattak, vagy vissza kirepültek a sivatagból, hogy egy későbbi időpontban újra próbálkozzanak. A vizsgálat alatt hat madár elpusztult, mielőtt a Szahara déli peremét elérte volna, közöttük a megjelölt 13 fiatal madárból 4 szerepelt az elpusztult példányok között. Strandberg és munkatársai becslése szerint éves szinten a felnőtt madarak mortalitásának egyharmadát a sivatag átszelése teszi ki. Ez azonban nem az egyetlen veszélyforrás. Majdnem ekkora arányú pusztulás figyelhető meg a Földközi tenger térségében is, ennek pedig jelentős részét az illegális vadászat teszi ki.

Forrás: Forschung: Roine Strandberg, Raymond H. G. Klaassen und Thomas Alerstam, Avdelningen för zooekologi, Lunds universitet; Mikael Hake, Grimsö forskningsstation, Institutionen för ekologi, Sveriges lantbruksuniversitet, Riddarhyttan. Biology Letters, DOI 10.1098/rsbl.2009.0785
Idézi: www.scienceticker.info

 

Az okos varjak maguk készítik a szerszámaikat

 

Azt már sok tanulmány igazolta, hogy a vetési varjú eszközöket használ az élelem megszerzéséhez, a Cambridge Egyetem, valamint a londoni Queen Mary Egyetem viselkedéskutatói azonban most azt is bizonyították, hogy ezek az intelligens madarak képesek az élelem megszerzéséhez szükséges szerszámokat maguk is előállítani. A cikksorozatban, amelyet a „PNAS“ szaklapban publikáltak, Chris Bird és kollégái több kísérletről is beszámolnak. Az első kísérletben egy kis tégelyben lisztkukacokat helyeztek el, majd a tégelyre egy törékeny lapot helyeztek, mellé pedig kavicsokat. Különösebb gyakorlatozások nélkül a madarak felismerték, hogy ahhoz, hogy a kukachoz hozzáférhessenek, először el kell törniük a lapot. Hamarosan pedig már azt is fel tudták mérni, hogy milyen méretű és alakú kavicsra van szükség a lemez mielőbbi áttöréséhez. A második kísérletben egy bonyolultabb problémát kellett a madaraknak megoldaniuk. Egy függőlegesen rögzített hengerbe a kutatók beleengedtek egy kis füles vödröt és ezúttal ebbe tették a varjak kedvenc csemegéjét. A vödör túl mélyen volt ahhoz, hogy a csőrükkel elérhessék, ugyanakkor a kutatók drótdarabokat is elhelyeztek a henger körül. A madarak néhány sikertelen kísérlet után elkezdtek a drótokból horgot hajlítani és ezzel a horoggal emelték ki a vödröt, hogy elfogyaszthassák a lisztkukacokat. A kísérletben részt vevő négy madár közül háromnak rövid időn belül sikerült megoldania a feladatot. „Úgy hisszük, hogy a belátás útján történő tanulás első állatokon igazolt példája ez a kísérlet, mert a vetési varjak már a problémamegoldás első szakaszában elkészítették a vödör kiemeléséhez szükséges horgot.“ – nyilatkozta Nathan Emery, a londoni Queen Mary Egyetem munkatársa. „Pontosan tudjuk, hogy a madarak korábban nem tehettek szert hasonló tapasztalatokra szerszámokkal és horgokkal, mert mindegyiket kézzel nevelték fel.“ Ebből adódóan a tudósok biztosak abban, hogy nem egy több év alatt kialakult tudás speciális helyzetben való alkalmazásáról van szó, hanem az intelligenciájuk helyzetre szabott alkalmazásáról.

Forrás: www.stern.de

 

A rigók zord körülmények között szebben énekelnek

 

Minél nehezebbek az életkörülményeik, annál virtuózabb a rigók énekművészete. Erre az eredményre jutott egy aktuális kutatás az Egyesült Államokban, amelyet a „Current Biology“ szaklapban tettek közzé. A kutatók világszerte 29 rigófajtát tettek vizsgálatuk tárgyává. A kutatás fő fókusza a madarak éneklési képességének és az adott földrajzi terület időjárásának összefüggéseit vizsgálta. Minél kiszámíthatatlanabb és kedvezőtlenebb volt az éghajlat, annál szebbnek bizonyult a madarak éneke. Feltételezések szerint a hím rigók éneklésének kettős célja van. Egyfelől a riválisok megfélemlítése és ezzel együtt távoltartása, másfelől viszont a tojók odacsalogatása is az éneklés célja. A tojó valószínűsíthetően a hím énekléséből következtetni tud a madár egyéb kvalitásaira is, ezért zord helyeken a hímeknek különösen fontos bizonyítaniuk, hogy ilyen körülmények között is megbízható partnerek tudnak lenni. Ilyen helyen a tojó nem állhat össze bármilyen hímmel, hiszen egy középszerű partner nem biztos, hogy fel tudná nevelni a fészekaljat. Emellett az is bebizonyosodott, hogy a jól éneklő hímek kevesebb parazitát hordoznak magukban, így fiziológiai kondíciójuk is jobb, valamint nem veszélyeztetik kórokozóikkal a fiatal egyedeket. A jól éneklő hím tehát minden tekintetben jobb túlélési esélyekkel kecsegteti az újonnan létrejött családot. Carlos Botero, a tanulmány vezetője szerint a jó éneklés nem veleszületett tanulság, hanem tanult viselkedés. Ahogy arról a múlt számban hírt adtunk a rigók több kutatásban is fontos szerepet játszanak. Nemrég arra is fény derült, hogy egy potenciális betolakodó arcát sok ember közül képesek megkülönböztetni és ennek megfelelően reagálnak a jelenlétére.

Forrás: www.topnews.de

 

A dolmányos varjú képes különbséget tenni az emberi arc gesztusai között

 

A dolmányos varjak megváltoztatják a viselkedésüket, amint emberek, vagy állatok figyelik őket. Míg a legtöbb állat csak nagyon határozott és egyértelmű gesztusokra, legjobb esetben fejmozdulatokra reagál, a dolmányos varjú az ember tekintetének irányából is képes információkat meríteni. Hogy miként reagál az őt megközelítő személy szemmozdulataira, az attól függ, hogy ismerősként, vagy ellenségként értelmezi. Auguste von Bayern és biológustársai az Oxford Egyetemen a madarak szociális viselkedésével magyarázzák a jelenséget: A dolmányos varjak egy életre választanak társat és intenzíven kommunikálnak egymással. Fehér alapon fekete pupillás szemük pedig hasonlít az emberi szemre. A vizsgálatban tíz, kézzel nevelt dolmányos varjút figyeltek meg. A vizsgálat hipotézise az volt, hogy ezek a madarak az őket megközelítő élőlények pillantásait helyzettől függően képesek értelmezni. Az első fázisban azt figyelték meg, hogy mennyi ideig tétováznak egy idegen ember jelenlétében, mielőtt a megszokott etetőedényből elvennék a számukra felkínált ételt. A várakozási idő attól függött, hogy mennyire tartották a madarak figyelmesnek a jelen lévő embert. Minél inkább érezték úgy, hogy az ember figyeli őket, annál tovább vártak, mielőtt az élelmet elvették volna. Mindeközben a madarak már a tekintet irányának legapróbb megváltoztatására is reagáltak. Amikor a tesztszemély egyenesen az etetőtálra nézett, jóval hosszabb volt a várakozási idő, mint amikor ugyanazzal a fejmozdulattal, de a szemével egyszerűen csak balra kinézett az ürességbe. Egészen máshogy reagáltak a madarak, ha egy számukra ismert és elfogadott személyről volt szó. Nem mutattak félelmet, és várakozás nélkül azonnal elvették az élelmet. A következő fázisban az ismert személy a szemmozdulataival rá tudta venni a madarakat, hogy megtalálják az elrejtett élelmet. A pillantásokat ezúttal nyilvánvalóan utalásokként értelmezték, jóllehet a számukra ismert személy ugyanazokat a mozdulatokat tette, mint az ismeretlen tesztszemély a korábbi kísérletben. Hogy ez a különös tehetség veleszületett, vagy tanult tulajdonság-e, erre a kutatóknak egyelőre nem sikerült választ adniuk. Ám pusztán az ellenségtől való félelemmel nem lehet a jelenséget magyarázni, ugyanis a dolmányos varjaknak csak nagyobb ragadozó madarak lehetnek ellenségeik, azok pedig a szemükkel együtt a fejüket is mozgatják. A szemmozdulatokra való odafigyelés ezért vagy része a dolmányos varjak fajon belüli kommunikációjának, vagy pedig a vizsgálatban részt vett egyedek specifikuma, amelyek különösen közeli kapcsolatba kerültek az őket felnevelt emberekkel. A szem felépítése is beszédes lehet a kommunikációban, míg számos madárnak sötét a szemgolyója, a dolmányos varjak szeme az emberéhez hasonló, amelyben kontraszt van a sötét pupilla és a világos háttér között. A tudósok szerint ez megkönnyíti a tekintet felismerését és követését.

Forrás: www.wissenschaft.de

 

Összeállította:
Mihalec Gábor

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu