|
 Már kora nyáron kaptuk az első telefonhívást Pócsi Bélától: „mit szólsz Géza, saját madaraimból szeretnék önálló kiállítást rendezni“ Hát erre csak annyit tudtunk válaszolni, Hajrá Béla!
Aztán jöttek az aggodalmas kérdések. Vajon lehet-e ilyent összehozni? Ki fog nekem segíteni? El fognak-e jönni a madarászok megnézni? A látogatók mit szólnak hozzá? És még sorolhatnánk Béla aggályait. A magunk módján mi segítséget igértünk, időben beharangoztuk és reklámoztuk a készülő rendezvényt.
Alapos előkészítő munka eredményeként aztán eljött szeptember 26-a, a kiállítás megnyítása. Tapolcán, a Városi Rendezvénycsarnoknál már parkolási lehetőséget is nehéz volt találni, és a csarnok aulájában már nagyon kellett  tolonganom, hogy egyáltalán meg tudjam közelíteni a megnyító ünnepség főszereplőit. Hatalmas tömeg gyűlt össze, Angola nagykövetétől kezdve a helyi iskolásokig sokan voltak kiváncsiak erre a rendezvényre. Tapolcán ilyen még nem volt, így érthető kiváncsisággal jöttek el a város lakói. A látványos megnyító ünnepség után Pócsi Béla végigvezette a vendégeket a pazarul berendezett sportcsarnokban. Hát volt itt bőséges látnivaló!
 A csarnok egyik részébe egy egész kis erdőt varázsoltak, hatalmas fákkal, bokrokkal és aljnövényzettel. Rengeteg preparál állat csodálatos látványa lenyűgözte a látogatókat. Volt itt rókától kezdve sok kis madárig minden egy erdő lakóiból. Egy másik részben hatalmas tó fogadta a látogatókat. Díszmadárból sem volt hiány. Ismerjük Pócsi Béla gyönyörű madarait, mind itt volt. Turákóinak látványos, nagyméretű röpdéket építettek, néhány kiváltságos, mint például Angola nagykövete be is mehetett ide.
A három nap sok vendéget csábított ide, a rendezvény szervezői sem számítottak ekkora látogatószámra. Nem volt ritka az a család, akik a három nap alatt kétszer is ellátogatott ide. Köszönhető ez talán a látványon túl annak is, hogy nagyon szerény belépődíjat kellett fizetni és így nem fordultak vissza a látogatók már a pénztárnál.
Pócsi Béla nem panaszkodhatott. Szinte repült az örömtől és a sikertől, jogosan. Nagyon szép rendezvényt sikerült összehozni. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ilyen még nem volt Magyarországon. Egy tenyésztő saját madaraiból önálló kiállítás, több mint 4000 látogatóval!
Természetesen nem minősítjük, nem rangsoroljuk a hazai kiállításokat, mert ez nem egy egyesület önerős, megfeszített munkával (társadalmi munkával) öszszehozott rendezvénye volt, hanem egy város színvonalas produkciója! Itt nem volt szükség  párezer forintokért könyörögni támogatóknak. Ki adja a meghívót, ki készíti a plakátot, ki megy az erdőre fát gyűjteni, stb. Itt Pócsi Béla megtervezte, eldöntötte, hogy mire van szükség és összeírta. Aztán mintegy varázsszóra, terveihez mindent megkapott a várostól, pénzt és szakmai segítséget. Példás városvezetés! Ilyent kívánunk minden helyi egyesületnek Magyarországon. Önkéntes segítője is akadt, a „kalapos“ ember, aki felajánlotta segítségét a madarak kifogásához, mert azért az se kis munka. Ennyi madarat kifogni, elszállítani, és a helyükre tenni. Nem volt hiány az összefogásban.
Kívánjuk, hogy jövőre egy ugyanilyen színvonalú kiállításhoz legyen ereje, kitartása Bélának.
Kovács Géza |
