.

2009. december 4-én, 5-én Szentesen a Művelődési Központban Mikulás madárkiállítást szerveztünk. Nem a tavalyi madárfesztivált akartuk megismételni, hanem egy nagyon színvonalas kiállítást, amely örömet szerez a látogatóknak, kiállítóknak egyaránt. A szervezésben az első pillanattól kezdve a gyulai egyesület (Gyepes Imre, Kovács Tamás és társai) benne voltak, a békésiek, orosháziak, szegediek mellett. A szervezés rendkívül egyszerű volt, hiszen az immár 37 éve minden hónapban megtartott szentesi börze kiváló alkalmat nyújtott a nevezési lapok kitöltésére, illetve az elhozni kívánt madarak nevezésére.
Az idei évben szponzorok után már nem kellett kutakodni, mert a tavalyi év fesztiválsikere nagyon vonzóvá tette a szentesi madárkiállítást a támogatók részére. (Azt el kell mondanom, hogy Hegedűs Zsolt nélkül véleményem szerint vidéken nem lehet megrendezni fesztivált, hiszen azok a tapasztalatok, azok a médiaismeretek, amikkel ő bír, pótolhatatlan a főszervező részére.) A támogatók az első pillanattól kezdve be voltak vonva abba, hogy mire lett elköltve az általuk felajánlott anyagi forrás, illetve a tárgyi eszközök felhasználását is végig figyelemmel kísérhették. A szponzorokat ezen felül meghívtuk a kiállításra, és a szállásukat, étkezésüket biztosítottuk. A támogatóknak hála a kiállítók étkeztetése, a díjkiosztó vacsora, a végig rendelkezésre álló büfé ingyenes volt. Természetesen ehhez a személyi feltételeket a kiállítók, és a szentesi egyesület biztosította. Köszönet a családtagoknak!
A madarak étkeztetése pénteken nyolc óráig megtörtént. Erős Árpád COM bíró vezetésével a kanárik és pintyek bírálata megtörtént. A papagájokat Fülöp János bírálta le. Teljesen elkülönült a papagájok és a melegigényesebb, apró madarak kiállítása, így a sokak által felvetett hőmérsékleti problémákat meg tudtuk oldani. Természetesen folyamatos filmvetítés, illetve a tavaly különteremben megtartott előadások most a látogatók között kerültek megtartásra. Interaktív biológiaóra, például a kézzel nevelt madarak etetése nagyon figyelemfelkeltő volt, és rendkívül közel hozta a madarászéletet a látogatókhoz. Ezért köszönet a Konkoly családnak Madarasról.
Merész vállalkozásnak tűnt két nagy látványröpdében a barát-kollekciók, valamint a kissándor-kollekciók bemutatása. Hegyi Ferenc ara-kollekciója is a kiállítás egyik fénypontja volt. Azért említek neveket, mert a magyar madarászat dél-alföldi régiójának tenyésztőiről van szó, akiknek madarait nagyon szeretnénk támogatóink segítségével nemzetközi versenyeken is megméretni. A COM bírók véleménye szerint Ugró Gyula bácsi zebrapintyei, Horváth Gabi bácsi, Nagy Gabi bácsi egzótái bármelyik nemzetközi versenyen méltón tudnák képviselni Magyarországot, ugyanígy a korábban említett nagypapagájosok is. Európa-bajnoki címet nyert Gyepes Imre barátunk, mestertenyésztői címét hosszú évek munkájával érdemelte ki. Gratulálunk hozzá.
Az emlékek, amikről így írok a kiállítás kapcsán, fontosabbak a képeknél. Ezek az emberek hosszú évtizedek óta teszik a dolgukat, madarásznak, növelik a magyar madarászat hírét, generációkat neveltek ki a csapat eredményes tenyésztői. Ez a két nap a béke és a barátság nevében telt el. A látogatók, a kilátogató családtagok hosszú-hosszú órákig beszélgettek, barátkoztak, és örültek annak, hogy év végén együtt lehetnek hasonló szenvedéllyel megáldott barátaik között. A verseny eredményhirdetésére a sportszállóban került sor.
A 4 órás vacsora során a szponzorok minden tenyésztővel megismerkedtek, bemutatkoztak, és nagyon hasznos barátságokat kötöttek. A megmaradt pörköltből másnap egy finom ebéd során még egy munkaebédet tudtunk tartani. Itt Dr. Simon Emil egy nagyszerű előadást tartott a betegségmegelőzésről, gyógyászatról. A nap végére sajnos elérkeztünk a kiállítás lebontásához. Kormány János és Kovács Tamás segítségével rendkívül gyorsan, szakszerűen került sor a madarak kiadására, illetve az eszközállomány raktárba szállítására. Kotvics V. Antal nevét nem véletlen hagytam a cikk végére. 37 éve dolgozik minden anyagi elismerés nélkül a szentesi börze életbentartásáért, fejlesztéséért. Ezt a kiállítást a szentesi madarász egyesület neki ajánlja, köszönettel az eddig végzett munkájáért.
Sokan kérdezhetnék, hogy miért nem írok az eredményekről. Az itt lévő madarak, a szervező klubok tenyésztőinek legjobb madarai voltak, a maguk kategóriájában mind a legjobbak. Itt nem az volt a kérdés, hogy ki hány kupát nyert, ki hány oklevelet kap, hanem az, hogy tudunk-e örülni egymás eredményének, és nagyon tudtunk örülni az eredményeknek, egymásnak.
A búcsúkézfogás után elhangzott a „jövőre, mindannyiunkkal, ugyanitt“ felhívás, és mint szervező, ígérem, hogy a kérésnek eleget teszünk.

Dr. Dobos András