2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,826  ·  Online: 99
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy tyúkféle a bércekről
Nyomtatható változat!

A szirti fogoly

 

Ezt a csinos madarat a díszmadártenyésztők közül sokan ismerik, mégis kevesen próbálkoznak meg gondozásával, tenyésztésével. Pedig könnyen tartható, hálás állat, mely a hazánkban sajnos igencsak megfogyatkozott szürke fogolyhoz képest erősebb testalkatú. A kakas súlya 50-80 dekagramm, a tojó ennek kétharmada. A szárnyhossz 40-50 centiméter között változik. A kakas színe egy árnyalattal erősebb a tojóénál, s lábán egy apró sarkantyút visel. Valójában a hangján kívül ez utóbbi az egyetlen biztosan fölismerhető különbség a két nem elkülönítésénél. Úgy a tojóknál, mint a hímeknél a faroktő valamint a farok fedőtollai halványszürkék, a farkat egy fekete-fehér sáv szegélyezi. A szem mögötti rész és a homlokon lévő sáv koromfekete. A madár melle és nyaka szürke, a hastájék halvány agyagsárga, míg az oldala sötét okkersárga, illetve rozsdavörös, és fekete harántsávokkal tarkított. A csőr és a lábak élénkpirosak. Mindezeket a fajbélyegeket illik alaposan egy-egy egyed megvásárlásakor szigorúan megvizsgálni, mivel nem ritkák a hibridek, ugyanis könnyen kereszteződik rokonaival, mégpedig a vöröslábú és a csukárfogollyal. A félreértések elkerülése végett hasznos külföldi állatvásárlás esetén, ha tudjuk angol (Rock Partridge) illetve német (Steinhuhn) elnevezését. A faj tudományos neve Alectoris graeca, s jelenleg a zoológusok szerint három alfaja létezik: az A. g. saxatilis, mely az Alpok osztrák és francia részén, az Appenninekben, valamint Szlovénia és Horvátország hegyvidékein honos. A törzsalak, azaz az A.g. graeca Szerbiától Görögországon át Bulgáriáig él, de néhány párt már megfigyeltek Albániában és Romániában is. Szicília szigetén honos a legritkább alfaj, az A. g. whitakeri.
 

 

..................

 

Dr. Tóth Zsigmond cikke teljes terjedelmében a Díszmadár Magazin januári számában olvasható

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu