2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,232  ·  Online: 73
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
„Etessétek az ég madarait“ A téli madáretető vendégei
Nyomtatható változat!

Az alma vonzereje

 

 

A fekete rigó téli madarunkká vált (a képen öreg hím)A Díszmadár Magazinban három részes sorozatot indítottunk a téli madáretetőt látogató madarakról. Az első részben a leggyakoribb madárvendégeket, a cinegéket, majd a következőben a színpompás magevőket (pintyféléket) vettük sorba, a gyakori fajoktól a ritkábban megjelenőkig. A madáretetőbe leggyakrabban napraforgó vagy más mageleség kerül. Kevesen tudják, hogy még több madár téli megélhetését könnyíthetjük meg, ha ezen kívül valamilyen gyümölcsöt, így a legkönnyebben hozzáférhető almát is felkínáljuk a téli időszak ínségeseinek. Először tehát azokról a madarakról összegezzük saját élményeinket, amelyeket almával csalogathatunk az etetőnkhöz és tarthatjuk ott akár hoszszabb időn is.

 

A fenyőrigót is almával etethetjükRigóvendégek az almaasztalnál

 

A hazánkban egyre nagyobb számban áttelelő fekete rigót (Turdus merula) minden madárkedvelő ismeri. Az öreg hímek tollazata fekete, csőre, szemgyűrűje sárga. A tojó tollazata barna, a mellén halványabb sávozással. A csőre barnás, a torok kissé világosabb. Néhány évtizeddel ezelőtt a fekete rigó tipikus vonuló madár volt, manapság azonban a téli időszakban nagyobb számban lakott területeken, de ezen kívül is zömük helyben marad. Ha a téli madáretetőbe, vagy ennek környékén lévő fákra almadarabokat helyezünk ki, bízvást számíthatunk a fekete rigók megjelenésére. Legcélszerűbb a félbe vágott almát egy-egy vastagabb gallyról letört ágdarabkára rászúrni, mert így az alma fogyása mellett is tovább marad fenn a fán.
Lakott területeken hideg és havas teleken az utcai fasorokon, parkokban zajos Csonttollú almaközelbenmadárcsapatok csoportosulnak. Zömmel a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) fekete csonthéjas terméséért lepik el a fákat ezek a madarak, a fenyőrigók (Turdus pilaris). A fenyőrigó élénkebb színű, mint a fekete rigó. A farcsík, a fejtető és a nyak háti oldala hamuszürke. Melle sárgás-rozsdás alapszínű, amely élénken pettyezett. A háta gesztenyebarna. Ha repül, gyakran hallatja rekedtes sak-sak-sak hangját, e mellett jól látszik fehér szárnybélése.
Visszatérve a fasorokon táplálkozó fenyőrigó csapatokhoz. Ha az utcai fák termésének nagy része elfogyott vagy ezeket leverték, akkor a népes madárcsapatok a kertségeket is ellepik, keresve a fákon maradt gyümölcsmaradványokat. Ahol a futórózsa termése megmaradt, szívesen fogyasztják a csipkebogyót. De még inkább az almát! A félbevágott alma valóságos csemege ezeknek a madaraknak. Egy-egy almát birtokba vesz a csapat egyik tagja és féltve őrzi a többitől. Ha az almautánpótlás folyamatos, a fenyőrigók is sokáig vendégeink lehetnek.
Jómagam több évtizede etetem a madarakat. Magvakkal, konyhai hulladékkal sok madár téli megélhetését sikerült biztosítani. Mégis legnagyobb élményem – amely a madáretetéssel kapcsolatos – néhány ével ezelőtti, amikor az alma olyan madarakat vonzott a kertünkbe, amelyekre egyáltalán nem lehetett számítani.
Hosszú, hideg teleken olykor inváziósan a fenyőrigók mellett az országot ellepik a messzi észak követei, a csonttollúak (Bombycilla garrulus). A törékeny, rendkívül finom tollruhájú madarak hasának alapszíne finom vörhenyes-szürkés. Felmereszthető bóbitája gesztenyebarna. Torokfoltja és szemsávja fekete. Farokszegése sárga. A szárnyát sárga és fehér foltok mintázzák. A másodrendű evezőtollak végén – főként az idősebb madaraknál – élénkpiros szarulemezkék, amelyek egyben a madár névadói: „csonttollú“.
Hazánkba nagyobb állományok nem minden télen jutnak el. A legutóbbi egyik legnagyobb invázióját 2004/2005 telén jegyezhettük. Ekkor ezres nagyságrendben jelentek meg az ország legkülönbözőbb részében, így Debrecenben is. Számítva esetleges megjelenésükre, kertünkben több helyre tettem almát. Valamikor január közepén jelentek meg az első csonttollúak, aztán az elsőket követték a többiek. Egyszerre akár 80-100 madár is táplálkozott a különböző „almavendéglőkben“. A csonttollú mindig csapatban jár, de ennek ellenére állandóan veszekedtek. A kertben hihetetlenül bizalmasan viselkedtek, némelyik példányt akár egy méterre is meg lehetett közelíteni. A fáról leesett almát a földön is körbeállták, ezekkel lépésnyire lehetett „beszélgetni“. Sőt, ami talán kevéssé hihető, de megtörtént: a kezembe fogott fél almára rászállt az egyik madár és ebből evett. Abban az évben közel 40 kg. almát etettünk el a csonttollúakkal, amelyek egészen március végéig kitartottak!
A téli időszakban számos egyéb különleges madár is megjelenhet. 2008-ban a hideg, havas januári napokon különleges madarak voltak a Debrecen melletti Bocskai-kert gyümölcsöseinek, fenyőkkel beültetett kiskertjeinek ritka madárvendégei. Olyan madarak, amelyek igazi hazája a magashegységek sűrű fenyőrengetegei. Alföldi tájra csak ritkán kerülnek, ezért is jelentettek a madarászoknak különleges élményt: fenyőszajkók (Nucifraga caryocatactes) jelentek meg több héten keresztül. Az erősen pettyes tollazatú madár csőre erőteljes, amivel fenyőtobozokból bontogatja a magokat. Itt a síkon azonban gyakran a fákon maradt vagy lehullott almát szedegették, diót, vagy a tujafák magvait fogyasztották. Megfigyelésük igazi élményt jelentett, hiszen egyszerre akár több madár is a távcső vagy a fényképezőgép látómezejébe került.
A téli időszakban nemcsak azok a madarak látogatják kertjeinket, a madáretetők környékét, amelyek a számukra kitett táplálékot fogyasztják. A nagyobb madárnyüzsgés vonzza a téli időben hazánkban nagyobb számban megjelenő karvalyt, kisebb madaraink téli vámszedőjét. A szürke, harántsávos, hosszú farkú, lekerekített szárnyú karvaly (Accipiter nisus) fő tápláléka az énekes madarak, ezen felül egészen akár a balkáni gerlét is elfoghatja. A madáretetés egyben a madarakon keresztül a karvaly megélhetését is biztosíthatja.
A téli madártetetőt sokféle madár látogathatja. Ezek közül mutattunk be néhányat – gyakorit és ritkát egyaránt. A tél még nem múlt el, még akkor sem, ha az utóbbi hetekben tavasz és a hideg váltotta egymást. Madaraink számára az igazi tavasz beköszöntéig a folyamatos etetés a túlélést is jelentheti!

 

Szöveg és fotók: Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu