.

A lórikat 3 m hosszú, 1 m széles 1 m magas drótröpdékben helyezik el, amelyek egy kerethez erősítve lógnak gyakorlatilag 1,3 méterrel a föld felett. Ez lehetővé teszi a madarak zavarása nélküli napi kétszeri takarítást. A lórik gyűjteménye is tartalmaz ritkaságokat, mint például: a feketefarcsíkú lóri (Lorius hypoinochrous), remete lóri (Phygis solitarius), kéksapkás lóri (Vini australis) stb. „Régi ismerősökkel“ is találkoztam, amelyek a 90-es években az import idején mindenhol láthatóak voltak, manapság azonban alig-alig találkozik velük az ember: érclóri (Lorius domicellus), feketesapkás lóri (Lorius lory), sárgadolmányos lóri (Lorius garrulus) stb. Különösen nagy hatást gyakoroltak rám a hullámospapagáj-méretű fajok, amelyek Új-Guinea hegyvidékeit lakják, mint például: arfak lóri (Oreopsittacus a. arfaki), csíkos lóri (Charmosyna multistriata), ékes lóri (Charmosyna placentis), aranycsíkos lóri (Charmosyna pulchella). Figyelemre méltó, hogy a vörös lórik (Eos) nemzetségből az összes fajjal rendelkeznek. Itt módom nyílt a szivárványos lórik (Trichoglossus) népes nemzetségének alfajait összehasonlítani.
Az aratingák közül jó volt ismét látni kaktuszpapagájokat (Aratinga cactorum), jamaika aratingákat (Aratinga nana) és az alfajaikat. Stabil tenyészetük van arany-, nap-, St. Thomas-papagájokból (Aratinga p. pertinax). Ez utóbbi ritka az európai tenyészetekben, hiszen a surinami alfaja nagy tömegben és olcsón hozzáférhető volt még nemrégiben. A St. Thomas-papagáj (Aratinga p. pertinax) ennek ellenére igen kedvelt, mert az egész feje sárga, így igen tetszetős madár. Sokat tenyésztenek belőlük Dél-Afrikában, ahonnan Hollandiába gyakran érkeznek példányok. Az aratingák nagy részét a lórikhoz hasonlóan helyezik el, de az aranypapagájok, igen nagy alapterületű közös röpdében, vagy páronként 6 m hosszú, 1,5 m széles és 3 m magas röpdékben kerülnek elhelyezésre.
Amazonok közül olyan ritkaságok is láthatóak, mint a királyamazon (Amazona gouldingii), vagy a jamaika amazon (Amazona collaria). Ez utóbbiból egy a prágai állatkertben szaporított pár található. A nagy testű fajokat 6 m hosszú, 1, 5 m széles és 3 m magas röpdékben tartják, mint például kékfejű müller amazon (Amazona farinosa guatamalae), kékszakállú amazon (Amazona festiva), vagy a vörös farkú amazon (Amazona brasiliensis). A kis és közepes testű fajokat a már többször említett 3 m3-es drótröpdékben tartják. A kisebb testű fajokból két igazi kuriózumot gondoznak: a vörös szárnytükrű amazont (Amazona agilis) és az aranykantáros amazont (Amazona xantholora). Említést érdemel a díszes amazon (Amazona pretrei), amely Brazíliában őshonos és az Araucaria és Podocarpus erdőket lakja. A hímek fején és szárnyán a piros szín kiterjedtebb, mint a tojókén. Érdekes volt látni a sárgatarkójú amazonok mindhárom alfaját egymás mellett. Az „auripalliata“ alfaj a legnagyobb, a felső csőrkávája sötétszürke, válla zöld. A „parvipes“ alfaj testnagyság tekintetében középső a sorban, felső csőrkávája világosszürke, válla piros. A legkisebb és talán legritkább alfaj a „caribae“, amely alsó és felső csőrkávája is világos, azaz csontszínű. Igazi meglepetésként ért, hogy az „autumnalis“ fajcsoport legritkább alfajából a diadem amazonból (A.a.diadema) is két párral rendelkezik az alapítvány. Ez a nagy testű amazonfaj, amely nevét a homlokát díszítő széles piros sávról kapta, Brazília északnyugati, az Amazonas felső folyása és a Rio Negró közötti területet lakja. A „diadém“ további jellegzetessége, hogy az azt alkotó apró tollak nem a fejre simulnak, mint a többi fajnál, hanem elállnak attól, így olyan hatást keltenek, mintha a madár homlokán párna lenne.
A sándorpapagájok (Psittacula ssp.) közül az összes fajjal rendelkeznek, amelyek eddig eljutottak Európába.  .......

Rostás Balázs cikke teljes terjedelmében - több színes fotóval illusztrálva - a Díszmadár Magazin 2010. évi 2. számában olvasható.