2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,085  ·  Online: 70
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Perzsa vagy zöldsisakos turákó (Tauraco persa persa)
Nyomtatható változat!

Több mint nyolc éve tartok, illetve tenyésztek turákót, több kevesebb sikerrel. Jelen pillanatban 52 db turákóm van, amit négy faj képvisel. Pár évvel ezelőtt 10 db vadon befogott perzsa turákót sikerült beszerezni az afrikai Ghanaból. A madarak eleinte nagyon vadak voltak, hosszú ideig szinte semmi örömöm nem volt bennük. A hazai táplálékot elég hamar megszokták, mivel többféle gyümölcs képezi az eleség nagy részét. Több évbe telt, mire megszoktak, és többszöri cserélgetés után párt választottak. A turákó tenyésztés legnagyobb problémája, hogy egymással harmonikusan összeillő, egymást szerető párt találjunk. Megjegyzem, az sem jó ha összeengedjük mind a tizet egy röpdébe, hogy ők válasszanak párt maguknak.

Másik lényeges dolog, hogy a tojásokon kotló tojót a hím leváltsa, és így felváltva kotlanak. Ha ez nem történik meg előfordulhat hogy a tojó nem üli ki a kotlási időt. Először kora tavasszal költenek, mikor még hűvös az idő. Hiába afrikai madarak, nem szeretik a nagy meleget, mivel ezek az úgynevezett zöld turákók a hegyvidéki őserdőkben élnek. Az első koratavaszi költésből jelenleg egy fióka már elérte szülei nagyságát és színét. A második költésből 2 fióka kelt ki, de nem nevelték fel a szülők, mert összevesztek, de hogy min azt nem tudom, nem mondták meg. Mire észre vettük hogy nem etetnek, az egyik fióka elpusztult, de a másikat sikerült felnevelnünk. Viszont egy másik pár, amelyek időközben mégis megszerették egymást, leköltöttek, és itt két fióka jött ki a napokban a fészekből. 7/5-ös gyűrűvel jelölöm meg a fiókákat. A turákók a Washingtoni egyezmény értelmében a II. függelékbe tartoznak, ezért be kell őket jelenteni a Környezet és Természetvédelmi Minisztériumba.

Örömöm így már teljes, mivel mind a négy fajta nálam élő turákót sikerült szaporítani. 1995-ben a vörösbóbitást, 1998-ban a kéksapkás vagy hartlaubturákót, 2000-ben a viola turákót, és 2001-ben a perzsa vagy zöld sisakos turákót.

Ezek a gyönyörű madarak fogságban jó gondozás esetén hálásak, hosszú életűek (15-20 év), nem hajlamosak a betegségekre. Hangsújozni szeretném, hogy a kézzel nevelt fiatalok is termékenyek, és fiókát nevelnek. Minden kezdő és tapasztalt mádárkedvelőnek ajánlom a turákókat, akik szeretik a különlegességeket, szeretik madaraikban megfigyelni a szépséget, az eleganciát, de nem akarják dédelgetni, babusgatni, mint egy házi kedvencet, viszont rendelkeznek sok-sok türelemmel és kitartással.

Ehhez kívánok sok sikert!

Pócsi Béla
(Tapolca)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu