2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,872  ·  Online: 74
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A versicolor réce (Anas versicolor)
Nyomtatható változat!

Német neve: Versicolorente
Angol neve: Silber Teal
Francia neve: Sarcelle versicolore

A versicolor récének három alfaja ismert, amelyek a dél-amerikai kontinenst lakják. Ezek közül az északi versicolor réce / Anas v. versicolor VIEILLOT/ és a déli versicolor réce / Anas v. fretensis KING / alig megkülönböztethetők egymástól. A harmadik alfaj a puna réce / Anas v. puna TSCHUDI / már jelentősen eltér az előzőektől. Ez az eltérés mind testnagyságban, csőrformában és színben is mutatkozik. Az első két alfajt, mint versicolor récét mutatom be, mivel itt tényleg csak a méretekre korlátozódik az eltérés.
Megjelenését tekintve egy kis termetű, tömzsi impozáns megjelenésű úszóréce.

Méreteik :
A gácsér szárnya 180 - 197 mm, a farka 75 - 78 mm, a csőre 38 - 45 mm, a lába 30 - 32 mm, a súlya kb. 435-479 g.
A tojó szárnya 175 - 188 mm, a far-ka 74 - 77 mm, a csőre 36 - 41 mm, a lába 30 mm, a súlya kb. 370-391 g.

Költési tollazatának színe:

A gácsér : a fejtető a szem magasságáig fekete, mely a tarkó irányába tompa fekete színbe megy át. A fej alsó fele világos sárgásbarna. A nyak tetejénél kezdődik egy világos agyagbarna alapú finom sötétbarna pettyezés. Amely durvább foltokba átmenve a hát elülső részéig és a mellig terjed ki. A hát alsó része és a has, valamint a farkrész - beleértve a farkat és a fark oldalait - ezüstszürke alapon egészen finoman feketésbarnán kereszthullámosak. A fark tollain durvább hullámok láthatók. Feltűnő a lágyék rajzolata. Azonos szélességben az egész tollazaton kiterjednek. A keskeny sárgával szegélyezett sötétbarna váll tollak gyenge viola fényt mutatnak. A szárnytükör kékeszöld, intenzív violán csillogó. A nagytakaró tollak és a felső lengető tollak szegélyei mind egy-egy fehér és fekete szalaggal szegélyezettek. A fennmaradó takarótollak világosszürkék. Az alsó lengető tollak szürkésbarnák, a hónaljak fehérek. A csőr oromvonala fekete, az oldalai a szegig fénylő világoskékek, a tövénél lévő harmada szalmasárga. A szivárványhártya feketésbarna, a lábak szürkék.

A tojó: nagyon hasonlít a gácsérhoz, de valamivel kisebb, a fej rajzolata kevésbé kontrasztdús, a váll tollainak nincs viola fénye és valamivel rövidebbek is. A szárny takarótollai szürkésbarnák, a lágyék nincs olyan tisztán csíkozott és a fark oldalai durvábban hullámosak, mint a gácséré. Néha hiányzik a sárga csőrfolt is.

A költés utáni tollazata:

A versicolor récéknek nincs kimondottan költés utáni vagy szaknyelven átmeneti tollazata. Ez nem azt jelenti, hogy költés után a récék nem vedlenek le. Maga a vedlés ugyanúgy megtörténik, mint például a mandarin récéknél. A különbség abban mutatkozik, hogy a mandarin réce gácsér elveszti nászruháját és egy hasonló tollruhát, vesz fel, mint a tojó. A versicolor réce gácsér ugyanolyan színű lesz, mint a vedlés előtt volt.

A kikelt kisrécék tollazata / pihéstollazat /:

A fejtető, a hátsó nyakszegély, a hát részei és a törzs oldalai, valamint egy rövid szemcsík és egy hosszúkás fülfolt feketés barna. Az arc, a mell és a has oldalai, továbbá a hátsó szárnyszegély és egy foltocska a fark oldalain a fehértől az ezüst-szürkésfehérig.

A fiatal récék tollazata:

Lényegében megegyezik a tojó tollazatának színével. A kis tollak összességében mattabbak, mint a felnőtt madaraké. A fej felső fele elmosódott barna, a szárnytükör kevésbé fénylő. A nemek kis fáradsággal a farkrész különböző durvaságú hullámossága alapján megkülönböztethetők.

Életmód:

A versicolor récék a sík, táplálékban gazdag tengereket és tavakat lakják, valamint Argentína nyílt füves és szántóföldes vidékeinek a lapályait, különösen a pampa régióban. Általánosan elterjedtek, de csak ritkán jelennek meg nagy rajokban vagy erősebb költési sűrűségben. A tojásrakási és költési periódus a kontinens déli részére korlátozódik. A Falkland-szigetekre a rövid, hűvös nyáron október közepe és november vége között, az északi Argentínában szeptembertől decemberig, míg Paraguay-ban márciusig. A fészkek a száraz talajon találhatóak a magas fűben. A fészekaljak 7-10 agyagsárga tojást tartalmaznak a következő méretekkel: 47-51,8 x 32,6-36,8 mm átl.: 49,0 x 34,4 mm. A költési idő 24-26 nap. A kisrécéket a tojó neveli fel a parti növényzetben. A déli populációk lengőtoll-vedlés befejeződése után észak felé vándorolnak.

Táplálkozásuk:

Elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, amelyek magvakból, vízi és mocsári növények zöld részeiből tevődnek össze bár ez az évszakoknak és a kínálatnak megfelelően változhat. A növényi részekkel együtt természetesen magukhoz vesznek sok apró élőlényt is.

Madárkertekben történő tartásuk és tenyésztésük:

A versicolor récék csak igen ritkán és csekély számban érkeztek Dél-Amerikából az európai állatkertekbe és magántenyészetekbe. Az első importok 1845-ben a Berlini Állatkert, míg 1902-ben a Londoni Állatkert részére történtek /SCHLAWE 1969, DELACOUR 1956/ . A tenyésztési sikerek nem maradtak el, bár a versicolor récéket mindig gyengéknek és a hőmérsékletre érzékenyen reagáló fajtának tartották. Az 1950. után Nyugat - Európába behozott Versicolor récék kb. 1970-től erős tenyésztési depresszióba kerültek, ami pl. a csekély szaporodási aktivitás, kis fészekaljak, meg nem termékenyített tojások nagy részaránya és nagy veszteséggel járó csibe felnevelésben mutatkozott meg. Ezen fészekaljak madarainak 71 db tojásának méreteit nézték meg az akkori tenyésztők. A méretek a következők voltak: 34,4 - 51,8 x 30,2 - 37,7 mm átl.: 46,8 x 32,63 mm. Ezekkel a méretekkel alatta voltak a SCHÖNWETTER (1960) és DELACOUR (1956) által mért értékekkel. A felnőtt madarak kisebbek és sötétebbek voltak, mint amelyeket 1975. körül hoztak be Argentínából Nyugat-Európába.

A jelenleg tartott versicolor récék külsőre robosztusak és könnyen tenyészthetők. BIEHL 1978/79-ben hosszú, kemény télen több párat védelmi ház nélkül tartott egy jégmentes vízfelületen.

A versicolor récék kellemes és színben szép madarak, amelyek előnyösen tarthatók napos meleg tavakon, más récék társaságában. A párok egész évben szorosan együtt élnek. Télre a fenti példa ellenére, mivel Dél-Amerikai faj, védelmi házat igényelnek. A nemi érettséget az első életév vége felé érik el, de sok pár csak a második évtől szaporodik. A tojásrakás április közepétől kez-dődik költőodúkba vagy a magas fűbe. A kisrécéket célszerű nevelő boxban infralámpa alatt felnevelni. KOLBE a vadaskertjében kikelt 10 kisrécét mérte meg, súlyuk a következő volt: 15 -17 g. A 18. és 21. nap között megkezdődik a vállak és a lágyék betollasodása. Erre az időre a csőr már kékes színű. A teljes betollasodást követően hamarosan elkezdődik az átszíneződés a felnőttkori tollazatba,

HARTMUT KOLBE: Die Entenvögel der Welt/ című könyve alapján.
Erdős Tibor (Hajdúböszörmény)

Fotók: Mirkó István

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu