2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,018  ·  Online: 87
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A gyűrűspapagájok (Barnardiusok) nyomában (3. rész)
Nyomtatható változat!

Nincsenek fészekrakásra alkalmasabb fák a papagájok számára, mint Dél-Ausztrália középső részén, egy nagy sós vizű tó, az Eyre-tó vízgyűjtőterületén. Itt ér véget ezeknek a nagyon alkalmazkodó papagájoknak az elterjedési területe.

Ha valaki a Nullarbor-sikság végtelen bokros táját elhagyja - amely a déli-tengerpart mentén húzódik végig, és amely az országot keletre és nyugatra osztja - igencsak nagy meglepetésben lehet része. Az egykor sűrűn erdővel borított Eyre-félszigeten a különböző gabonafélék termesztése céljából teljesen kiirtották a fákat. A termés csak kb. 1-4 év múlva hoz akkora hasznot, ami a szükösebb évek veszteségét kielégítően tudja kompenzálni. A második meglepetés a hatalmas seregélycsapat volt, ami ezt a vidéket benépesíti. Az Eyre-félsziget csúcsán fekszik Port Lincoln, az a város, amely a galléros papagájnak az angol nevét kölcsönözte (Port Lincoln Parrot). George Shaw írt erről az ujonnan felfedezett papagájfajról 1805-ben mint "Psittacus zonarius", egy Port Lincoln környékén lelőtt madár alapján. A legnagyobb különbség a gyűrűspapagájok nyugati és keleti elterjedési területe között a seregélyek jelenléte. Ezeket a kártevő madarakat Európából hozták be, és kevesebb mint egy évszázad múlva valódi csapást jelentettek az ország számára. Mint ahogy Európában és Észak-Afrikában is, a seregélycsapatok Ausztráliában is terméskárokat okoznak és komoly ökonómiai veszélyt jelentenek a mezőgazdaság számára. Ehhez jön még, hogy a nagy seregély-telepek fokozatosan kiszorítják az ausztrál fauna képviselőit, különösen a faodúkban költő madarakat, amelyekhez mint ismert, a papagájok is tartoznak. Az Eyre-félszigeten soha nem láttunk több mint 4, vagy 5 gyűrűspapagájból álló csapatokat.

Szerencsére ez idáig nem sikerült a seregélyeknek a Nagy-Viktória alföldet, vagy a száraz Nullarbor-síkságot átrepülniük. Néhány szárnyas "felfedező" minden évben megpróbálja ezt a természetes akadályt legyőzni. Követik a meredek tengerpartot, az autóutat tovább északon, az egyetlen utat, ami átvezet a síkságon. Speciális csapdákkal - amelyek a vándorló seregélyeket hangokkal csalogatják, és a vadászok segítségével, akik repülővel követik és távcsöves puskákkal távolról is eltalálják a kártevőket - még idáig sikerült megakadályozni a seregélyek elterjedését a korábban említett területen.
Nem nehéz előrejelezni, mi történik, ha a seregélyek egy nap Ausztrália nyugati részére kerülnek. A seregélyek állományának papagájok lakta régióban való megnövekedése minden esetben a papagájállomány drasztikus csökkenését jelenti. Az európai seregélyek populációjának hatásától függetlenül a gyűrűspapagájok elterjedési területe Port Lincoln-ig ér, az Eyre- félsziget déli csúcsánál, és a másik irányban Gawler Ranges-nél ér véget. Néhány elszigetelt populáció még ma s él a tengerparton Port Augusta-tól Adelaide-ig.

A távolabbi dél-keleten fekvő országrészek madarainál valószínűleg a tartásból elszabadult gyűrűspapagájok általi utánpótlásról van szó (Victoria tartomány erdős területeinek madarainál egész biztosan). Esetleg az erős szél által is idekerült néhány gyűrűspapagáj a Spencer Gulf-on keresztül. Ezidáig az ornitológusok alig foglalkoztak ennek a kérdésnek a tisztázásával, egy nagyon gyakori papagájfaj klasszikus dilemmája, amely iránt csak kevés tudós érdeklődik mélyebben. Ami engem illet, csak annyit tudok mondani: én lennék az utolsó, aki egy ilyen szép madár nagy állományára, mint a galléros papagáj, bármilyen panaszt mond.

Dr. Roland Seitre cikke alapján
Drótos Tibor
(Miskolc)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu