2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,817  ·  Online: 83
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A hullámos papagáj (7. rész)
Nyomtatható változat!

Egy díszállatkereskedésbe betérve, különböző alakú és méretű kalitok közül választhatunk. Mivel élőlény számára kell, ne a bútorunk stílusához igazodjunk. Természetesen szempont, hogy a kalit mutatós legyen, de ennek ne rendeljük alá a célszerűséget. A felül kiszélesedő, pagoda, harang alakúakat hagyjuk meg másoknak, a jó kalit téglalap alakú. Méretarányára a 4:3:2 irányadó (hosszúság, magasság és szélesség). Az a minimális kalitkaméret, amelyikben az ülőbot közepén ülő madár úgy körbe tud fordulni, hogy a tolla sehol sem ér az oldalához.

Egyedüli hullámosunknak, ha naponta kiengedjük a szobába, 50x40x30 cm-es megfelelő. Tenyészkalitként, 1 pár számára a 90x60x40 cm-es az ideális. Egy polcrendszerű tenyészetben, ha kevés a helyünk, a boxok is kisebbek lesznek. De az túlzás, hogy 40 cm-es helyen akarnak párt költetni! Ez már inkább visszaélés a madár alkalmazkodóképességével, és nem állítandó példaként a jövő tenyésztői elé! A kereskedelem, most már fakalitot jóformán nem is forgalmaz. Kis kézügyességgel, hulladék faanyagokból, drótból, kerékpárküllőből magunk is készíthetünk ilyet. Az egyedül tartott hím számára egy keményfa vázas kalit is megfelelő.

A kivert mag és maghéj mennyisége csökkenthető, ha a kalitnak van egy 7-10 cm-es alsó pereme, és alul körben 10 cm-es plexi, polietilén vagy üveggallért kap.

Az ajtótípusok közül a csúszóajtó megbízhatóbb. Arra az időre, míg a kalitban kell ténykednünk, egy kampóval kiakasztható. Ezt az ajtót nem hagyhatjuk nyitva véletlenül, és a madár sem tudja kinyitni. Egyedül tartott hullámos esetén akkora ajtóval rendelkező kalitot válasszunk, (vagy készítsünk) hogy a kézfejre, ujjra ültetett madarunkat könnyedén ki tudjuk emelni. Míg egy kisebb kalit kezeléséhez egy ajtó is elegendő, tenyészkalitnál három kelletik, lehetőleg egyforma magasságban.

A jó kalit alján egy kihúzható tepsit találunk, vagy a műanyag tálcája levehető. Az aljába célszerű folyami homokot, azaz sódert terítenünk. Ebből a madár apró kvarcszemcséket csipeget fel, ami nemcsak az emésztéshez szükséges, de sok nyomelemhez is hozzájut általuk. Az a madár, amelyik nem jut sóderhez, több takarmányt fogyaszt. Az ismeretlen helyről, vagy folyópartról származóval szemben legyünk óvatosak, káros baktériumokat is tartalmazhatnak, ezért sütőben ki kell izzítanunk. A bányából származónál ez felesleges. A finom homok szemcséi túl aprók, a madár, mozgásával könnyen felkavarja és belélegzi. A sóder - helyette zeovit is használható - azt is megakadályozza, hogy az ürülék a tálcához tapadjon, így az könnyebben tisztítható. Ha az aljzatra nedvszívó papír (nem újságpapír!) kerül, akár naponta cserélhető, a hasmenés azonnal feltűnik. A hasmenés, valamilyen megbetegedés - sokszor egyetlen - tünete is lehet. Ha papír kerül a kalit aljára, a sódert külön edényben kell adagolnunk.

A kalit lényeges tartozéka az ugrópálca. A hullámos kalitjába 4 db-ot tegyünk lépcsőzetesen. A legfelső olyan magasra kerüljön, hogy a madár feje ne érje el a kalit tetejét, legalább 2-3 cm-es távolság maradjon, ellenkező esetben púpos tartásra kényszerítjük. Az ugrópálcák átmérője 6-15 mm közé essen és ne legyenek egyformák, hogy a láb ezzel is tornászhasson. A túl vékony pálcán a láb könnyen görcsöl. A pálca végét vágjuk be és szilárdan rögzítsük két drótszál közé. A billegő, pláne elforgó boton a madár rossz közérzetű, körme is túlnő, és párosodni sem tud rendesen. A bot ne legyen feltétlenül simára esztergált és polírozott, egy érdesebb felületű vagy kérges ág is megfelel, így legalább a köröm is jobban kopik. Egyes madártartók csiszolóvászon csíkot ragasztanak az ülőpálca aljára, sőt a kereskedésekben készen is kapható a botra is pattintható körömkoptató. A fiatal, vagy a pihenő ivarérett madarak, röptenyészetek társaskalitkájába, röpdéjébe elágazó faágat, kisebb-nagyobb cserjéket is beállíthatunk.

Etető és itatóedényekből elég nagy a választék, a hagyományos és felakasztható patkó alakúaktól kezdve, a különféle önetetőkig, önitatókig. Olyan edényt válasszunk, amelyiknek az élei nem derékszögben futnak össze, hanem lekerekítettek, mivel ezek könnyebben tisztíthatók. A derékszögű sarkokban viszont megül a szennyeződés. Másik követelmény, hogy a kalitra rögzíthető ill. felpattintható legyen. Az ugrópálcákat úgy helyezzük el, hogy a madarak ne tudjanak az etető-itatóedényekbe piszkítani. A kalit berendezéséhez tartozik még a szépiatartó és a zöldeleségrács. Ezek kis drótkosarak és házilag is elkészíthetők. A madárfürdőt a kalitajtóra szoktuk felakasztani. A hullámosok fürdésigénye egyedileg különböző, kevesen fognak olyan látványosan lubickolni, mint ahogy a kanárik. Többnyire megállnak a fürdő szélén és fröcskölik magukat. Legtöbbje azt is élvezi, ha nyári melegben lefújjuk virágpermetezővel. A szelíd, szobába kieresztett hullámosok némelyike is szívesen fürdik a csap alatt, vagy a fürdőkád ujjnyi vizében.

A lakásban a kalit helye állandó legyen, lehetőleg szemmagasságba kerüljön, de 1 m alá semmiképpen sem. Ha a padlóra tesszük, madarunk örökké félni fog és nem szelidül meg, a felülről rávetődő árnyék ragadozómadár érzetét kelti benne. A kalitka helyet kaphat bútoron, íróasztalon, vagy felkerülhet a falra, 2 rögzített facsavaron. Világos, huzatmentes helyet válasszunk, ahol amúgy is sokat tartózkodunk és lehetőleg nem dohányzunk. Jó a nappali, dolgozószoba, előszoba vagy akár egy műhely is, ha az előbbieknek megfelel. Legalkalmatlanabb a konyha, hol gőzös, hol gázos, néha túl hideg, máskor túl meleg levegőjével. Akárhol is tartjuk a madarat, a helyiséget szellőztetnünk kell. Ilyenkor a kalitot letakarjuk egy nagyobb törülközővel.

Az a tenyésztő, aki több pár hullámossal rendelkezik, nem elégszik meg a kereskedelmi kalitokkal, hanem megrendeli a készítőnél, vagy saját maga gyártja, igényeinek megfelelően. Tenyészetekben most is láthatók a 3 oldalról zárt, ún. dobozkalitok. Ezeknek csak az elülső oldala rácsos. Pereme, fiókja keményfából készül, az élfák úgy helyezkednek el, hogy a rágcsáló hajlamú tojó ne férjen hozzájuk. A falak anyaga lehet rétegelt falemez, deszka, kemény állagú forgácslap. Az elülső oldal rácsa ponthegesztett, cinezett, de lehet vékony keretre feszített drótháló is.

A rácson a szálak 10-15 mm-re vannak egymástól, rájuk merőlegesen, 10 cm-enként egy-egy merevítő. Ennél sűrűbb rács már jobban rongálja a tollazatot. A rácson lehetőleg 2 csúszóajtó legyen, hogy a kalit minden zugához hozzáférjünk. Ennek nemcsak a tisztogatáskor, de a madár kifogásakor is jelentősége lehet. A két keskeny oldalon is legyen egy-egy ajtó, ezekre fogjuk az odút felakasztani. Az odú mindig kívülre kerüljön, így a napi fészekellenőrzés lényegesen egyszerűbb. A nyersszínű farészeket színtelen lakkal kenjük le. A festékek kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy csak méregmenteseket használjunk (pl. miniumot ne). A kalit színeiként a világos árnyalatokat részesítsük előnyben, a rács - ha egyáltalán lefestjük - lehet sötét.

Többpáros tenyészetben célszerű kalitállványt készítenünk. A jól megépített állványsoron a madarak gondozása és tisztántartása elég egyszerű. Az egyes boxok hosszát a rendelkezésre álló hely szabja meg, nem valószínű, hogy betartjuk a 90 cm-es hosszúságot. 2 kalit megépíthető úgy is, hogy a közepén válasszuk el azokat egy kihúzható ráccsal. Például ha a 2 kisebb helyett egy nagyobbat óhajtunk a növendék, vagy a pihenő hullámosainknak. Egymás mellé 2 kalit kerül, egymás fölé 3 sor. A legalsó tepsije ne kerüljön 50 cm-nél közelebb a padlószinthez. Az állványsor alatti üres hely felhasználható az eleség, tartalék sóder, szépia, csumiz-köteg, itatók, etetők, szemetes- és vizes-vödör stb. tárolására.

Azoknak a madarászoknak, akik színre tenyészteni nem akarnak, de leköti, szórakoztatja őket egy tarkabarka hullámoscsapat nyüzsgése, a szobai röpdét tudnám ajánlani. Természetesen nemcsak szobában létesíthető. Nagyon jó megoldást láttam az egyik tenyésztőnél: a padláson alakított ki röpdét, a gerendákat cementkötésű forgácslappal fedte, sőt a padlásablakra egy kis napozókeretet is illesztett. De alakíthatunk át röpdévé erkélyt, függőfolyosó egy szakaszát, kerékpártárolót, műhely egy sarkát is. A padozatot járólap, linóleum stb. adja, amit majd sóderrel fogunk felszórni. Kerete lehet keményfából, de kívül legyen, hogy ne rághassák meg. A falat megvédhetjük dróthálóval, burkolhatjuk csempével, vagy műanyaglapokkal, de ha nem féltjük, lehet meszelt is, csak tapétázott ne legyen, mert akkor a tetveket sohasem fogjuk kiírtani. A röpde kezeléséhez egy ajtóra is szükségünk van, hogy be tudjunk lépni. Az etetést célszerű etetőasztalról végezni. Ez egy könnyen tisztogatható deszka, amit az ajtóra is rögzíthetünk és egy kis ablakon át kezelhető, de építhetjük kigördíthetőnek is. Így az etetéskor nem kell belépnünk a röpdébe. Az edényzet itt már nagyobb, masszívabb. A patkóetetőkkel kapcsolatban említetteken túl, a belső felületük legyen teljesen sima, zárt. Ezért a mázas kerámia, üveg, porcelán, köracél megfelelő, alkalmatlan a má-zatlan cserép, a háztartásból kiselejte-zett zománcos és alumíniumedény. Hasznos szolgálatot tesz szobai röpdénk mellett egy ionizátor. Nemcsak szagtalanít, de a port is egy irányban veri le, ahonnan könnyen feltörölhető, összeporszívózható. A szobai röpde drótfonata valamivel gyengébb is lehet az udvarinál, mivel nem kell, hogy időjárásálló is legyen.
Sok madarász álma a madárszoba. A hullámos nem való pintyek közé, társaságát körültekintően meg kell válogatnunk. De létesíthetünk madárszobát külön a hullámosok részére is, különválasztva a kalitos részét, külön a röptenyészetet. Az ablakokra dróthálót szerelünk, és a madaraktól hálóval választjuk el a fűtő- és világítótesteket. Egyebekben a voliernél leírtak vonatkoznak a madárszobára is.

A hullámos tartásának legtermészetesebb módja a kerti röpdében oldható meg. A növendék és a pihenő madarak számára a lehető legjobb megoldás. Vigyázat! Ne novemberben próbáljuk hullámosainkat a szabadba kivinni, annak tömeges elhullás lesz a vége! De májusban, a fagyok elmúltával már betelepíthetők a röpdébe az addig szobában tartott madarak.

Egy tenyészpár részére Robiller 100-120 cm hosszú, 80-100 cm széles, 180-200 cm magas röpdét javasol. Röptenyészetnél egy párra legalább 0,5 m3-t számítsunk. Pihenő madarakból és fiatalokból ekkora területen ennél jóval több is elhelyezhető. A röpdét nem érdemes 2 méternél magasabbra építenünk, mivel a madarak kifogását megnehezítené.

Az az állományunktól és anyagi lehetőségeinktől függ, hogy egyszerű röpdét építünk, vagy egész röpdesort. Az egyszerű röpde, egy dróthálóval határolt kisebb-nagyobb tér, részben vagy teljesen fedett, hozzácsatlakozó védőházzal. Az ajtó elé egy zsilipet építsünk, elkerülendő az esetleges szökéseket. A védőházból ajtó vezet a külső röpdébe, és madaraink egy olyan bukóablakon át közlekednek kibe (kb. 20x20 cm), amit egy csiga közbeiktatásával nyithatunk, csukhatunk.

Röpdesornál a külső röpdék és a védőházak mérete egyforma. Az alapja és lábazata 60 cm-es, hogy az egér és a patkány befurakodását megelőzzük. Ettől függetlenül célszerű, ha röpdénket lebetonozzuk, és erre terítünk bizonyos mennyiségű sódert. A külső röpde pillérjeit építhetjük téglából, vasbetonból, vagy vascsőből, szögvasból, stb. A dróthálót fém-, esetleg farámára feszítjük. Ha röpdesorunk faszerkezetű, nem árt egy-két keretet tartalékolnunk. Úgy a fa, mint a fémszerkezet és a drótháló is időszakos kezelést és vizsgálatot igényel. A felhasznált drótháló kisebb lyukbőségű legyen, mint amin a madár feje kifér. Ha fennáll az a veszély, hogy a szomszéd átcsipked, duplára vegyük a dróthálót, vagy a lyukbőséget vegyük annyira sűrűre, hogy erre ne kerüljön sor. Egy szobavoliernél még felhasználható a sűrűbb csirkedrót, de egy külső röpdénél nem, mivel nem eléggé tartós.
Ha az anyagiak megengedik, a szélső volier külső oldalát drótüvegből, szerkezeti üvegből vagy nagyszilárdságú műanyaglapokból építsük. A köztes válaszfalak épülhetnek dróthálóból. De felépülhet az egész röpdesorunk cementkötésű forgácslapokból is, biztos, hogy madaraink nem fogják egymást zavarni. A külső röpdének legalább a felét fedjük le, hogy madarainkat az esőtől, a veréb- és galambürüléktől megvédjük. Több tenyésztő a röpdéjét teljesen lefedi, és a madarak fürdésigényéről szórófejes permetezéssel gondoskodik. Állategészségügyi szempontból ez a legjobb megoldás.

A röpde lefedésére fényáteresztő anyagot válasszunk. A jól megépített röpdesor előtt és a védőház mögött is húzódik egy-egy kezelőfolyosó. Ezek nemcsak zsilipként működnek, de a kártevők bejutását is gátolják. A kezelőfolyosóról ajtón át jutunk a röpdébe ill. a védőházba. Madarainkat lehetőleg a védőház kezelőfolyosója felől etessük, etetőasztalon.

A védőház szilárd építmény, anyagában lehet tégla, fa, szigetelt cementkötésű forgácslap, fémlemez, eternitpala vagy ezek kombinációja. A védőház kiegészítő megvilágításra szorul, előnyben részesítve az energiatakarékos megoldásokat. Sötétben, a felriadt hullámosok céltalanul röpködve összetörhetik magukat, bár annyira nem szoktak pánikba esni, mint a nimfák. Egy gyenge fény, pl. a hűtőszekrényizzó, ilyenkor jó szolgálatot tehet. Ha a védőházat megvilágítjuk, madaraink könnyebben megszokják, hogy ide húzódjanak be éjszakára.

A belső tér legyen fűthető, ez is találékonyságunk és anyagi lehetőségeink függvénye. Ez történhet a lakásunk ka-zánjára kötött fűtőtestekkel, saját kazánnal, Héra gázkályhával, cserépkályhával stb. Viszonylag egyszerű, bár nem olcsó megoldás az infralámpa. A védőház fűtése nem azt jelenti, hogy ott gőzfürdőnek kell lenni, télen kb. 5 OC hőmérséklet megfelelő, de legalább a víz ne faggyon be. Madarunk természetesen a fűtött térből a leghidegebb napokon is ki fog járni, akár a havat is csipegetni, de a választás rá van bízva! Sőt, ha a belső tér is hideg számára, bebújik az odúba, ahol akár 10 OC-al is melegebb lehet. Egészen máshogy viselik így a telet, mintha állandóan ki lennének téve hónak, fagynak, szélnek, sötétségnek. Az előbb leírtakkal sok madarász nem fog egyetérteni, hivatkoznak X vagy Z példájára, ahol védőház sincs, fűtés sincs, a madarak mégis sportosak, sőt még a -15 oC-on is költenek. Ez igaz, de a madarak csak eltűrik az alacsony hőmérsékletet, nem szeretik. A regék viszont néhány igen lényeges momentumról hallgatnak: hány évig élnek a nem fűtő tenyésztő papagájai, mekkora nála az elhullás telente, vagy közvetlenül utána, mekkora a szaporulata, és mennyi eleséget etet? A fűtésen nem takarékoskodó tenyésztők eredménye őket látszik igazolni.

A röpdesor berendezési tárgyai hasonlóak, mint amit a szobainál írtunk. Mivel a röpdékben nagyobb hullámosállományok élnek, az etető-, itatóedények is nagyobbak. Jelentékeny időmegtakarítást érhetünk el az önetetők és önitatók alkalmazásával. Télen az önitatóban nem kell a vizet naponta cserélni, pár csepp ecet hozzáadásával a baktériumok szaporodását tovább lassíthatjuk. Az önitatóba a madár nem tud belepiszkítani. Némi kézügyességgel ezeket magunk is elkészíthetjük, az alaptakarmányt és az ivóvizet ezekből adagolhatjuk. Fürdésre megfelelő egy szélesebb lapos tál, ujjnyi vízzel. A röpdébe több, szilárdan rögzített ülőbotot, vagy kivágott gyümölcsfát, nagyobb cserjét állíthatunk be. A röpdesor fontos tartozéka a takarmányos helyiség. Nemcsak az eleséget tartjuk itt, hanem tartalék ivóvizet, szépiát, sódert, gyógyszereket, takarító- és mosóeszközöket, targoncát. A "karantén" madarak és a "gyógykalit" is helyet kaphatnak a takarmányosban, egy-egy külön sarokban.

A külső röpdét védjük a tűző naptól, széltől, esőtől. Ha a külső röpde körül nincsenek árnyékot vető fák, egy masszív rácsra felfuttatott kúszónövény, amellett, hogy kellemes látvány, mada-rainknak is biztosítja az árnyékot. Sok cserje és dísznövény alkalmas erre a célra: a lilaakác, trombitafolyondár, kúszó loncok, iszalagok, szőlő, vadszőlő, komló, lopótök, hajnalka stb. De láttam már honvédségi álcázóhálót és széldeszkából barkácsolt árnyékolót is.

A szélvédelmet szolgálja, ha röpdénk keskeny oldala fordul az uralkodó szélirány felé, és azon az oldalon nincs ajtó. Ha valami oknál fogva nem oldható meg ez a tájolás, az uralkodó szélirányra merőleges fa-, beton, vagy CK-lapból készült kerítés a szelet felfogja.

(Folytatjuk)

Következő számban:
A hullámos papagáj helye a társasröpdében.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu