2017. október 24. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,028,548  ·  Online: 25
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A barnafülű papagájok tartása (1. rész)
Nyomtatható változat!

.

Barnafülű papagájA barnafülű papagáj két alfajban fordul elő, amelyek földrajzilag is elkülöníthetők. Az alapfaj a Pyrrhura f.chiripepe, paraguay-i vagy az ara barnafülű papagáj dél-kelet Paraguayban, Uruguayban és észak Argentínában honos.

A két alfaj madarait szinte nem is lehet megkülönböztetni egymástól. 26 cm hosszúak, túlnyomó részben zöld színűek és barna tollaik vannak a fülük fölött, amely tollakról ezt a papagájfajt elnevezték.

Világos szegélyű nyakfodrot viselnek, toll nélküli fehér gyűrű van a szemük körül, ami a külsejüknek valami élénk kíváncsiságot kölcsönöz, csőrük fekete. A hasuk vörösesbarna, a farkuk mint az Aratinga fajoknál lépcsőzetesen nő. A farok felső oldala alapján meg lehet különböztetni a két fajt: az alapfajnál vörös, a paraguay-i barnafülű papagájnál pedig zöld színű. Ha a következőkben az egyszerűség kedvéért csak barnafülű papagájokról esik szó, ezen mindkét alfajt értjük, hacsak nem az egyik alfajra célzottan utalunk.

Barnafülű papagájA barnafülű papagájok erdei madarak, amelyek a meleg, páradús, sík területeknek megfelelő faállományokban fordulnak elő, ahol az alapfaj főként az araukária erdőkhöz kötődik. A papagájok azonban alkalmazkodnak az ember által megváltoztatott életterükhöz is, ez azt jelenti, hogy találkozhatunk velük irtásokon és mezőgazdasági területeken is, ahol kukorica és gyümölcs ültetvényekben jelentős károkat okozhatnak. Így időnként az argentin kormány kártékony madaraknak tekinti őket, melyek befogva kalitkamadárként külföldre szállíthatók.

Táplálkozási szokásaikban nem kizárólag gyümölcsökre szakosodtak: gyümölcsök, bogyók, virágrészek, magvak és rovarok állnak az étlapjukon. A költési időszaktól eltekintve 10-15 fős kis rajokban élnek és kifejezetten erős szociális magatartást mutatnak.

A megfigyelésekből kitűnik, hogy több madár ül együtt és kölcsönösen ápolják, rendezgetik egymás tollazatát. Költésbiológiájáról a szabadban csak kevés adat áll rendelkezésre.

Hazájában a faj gyakori, bár az erdőirtás és a szűkülő élettér miatt állománya is visszaesett. Az irtásterületeket ugyan, mint azt már korábban említettük, táplálékfelvételre használják, de mint pusztán élettér nem kielégítőek, mivel hiányoznak a költőodúk.

Európában, örvendetes módon, mindkét alfaj biztos állománnyal rendelkezik. A barnafülű papagájokat először 1920 körül sikerült szaporítani Franciaországban. Az első behozatal Európába az 1869-es évre tehető, amikor az első barnafülű papagájok a londoni állatkertbe kerültek. Ezeknek a papagájoknak a tartása semmilyen különleges nehézséggel nem jár. Az előzőekben elmondottakból azonban arra következtethetünk, hogy egyetlen papagáj tartása a kifejezetten szociális magatartásuk miatt nem ajánlott. Mivel ezek a papagájok jó és gyors repülők, ezért egy legalább 3 méter hosszú röpdében kell őket elhelyezni, amely egyrészt változatos, ágakkal berendezhető másrészt elegendő repülési teret is biztosít. Az ideális tartási forma egy szabadban lévő röpde, hozzá csatlakozó védő házzal. Azok a próbálkozások, amelyeknél a barnafülű papagájok egész éves tartásához kizárólag egy kinti röpde és egy fából készített hálóodú az egyetlen védelem a hideg ellen, nem ajánlottak. Ahogy ezt Kolar és Spitzer (1982) olyan találóan megfogalmazta: "madártartásunk célja nem lehet az egyes madárfajok ellenálló képességének vizsgálata, hanem hogy természetes igényeikhez alkalmazkodva elhelyezzük őket".

Drótos Tibor (Miskolc)
Fotók: Kovács Géza

2. rész»

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu